Kellan story

Megjött az ötödik fejezet,remélem pár komit ehhez a fejezethez is kapok.

Ha jól sikerül,akkor vasárnap hozom a hatodik fejezetet gyereknap alkalmából :D

Puszi:Lena

Megnéztem magam a tükörben,majd kiléptem a nappaliba.

Sehol senki.

Elindultam a kanapé felé,mikor valaki elkapta a derekam és egy hangos sikoly hagyta el a számat.

-Nyugi,csak én vagyok-puszilt meg Kellan.

A mellkasára hajtottam a fejem és leült velem a kanapéra,ahol megint elhelyezkedtem rajta.

-Ha tovább is így ficánkolsz jelei lesznek,hogy mennyire jól nézel ki-sutogott.

-Oké-nevettem rajta.-A többiek hol vannak??

-Lementek a bárba.

-Mi nem megyünk le??-csillantak fel a szemeim.

-Nem,mert én most csak veled akarok lenni-mosolygott és megcsókolt.

-Okéé-sóhajtottam és elfeküdtem rajta.

Hamar sikerült bedobnom a szunyát,gondolom Kellannak is.

Este ébredtem fel,Nikki a fotelban volt összekuporodva és teljesen eltűnt az újságban.

Rob,Kris és Jackson az asztalnál beszélgettek,mikor észrevettek intettek.

Ashley meg a szőnyegen elterülve bújta az újságokat.

-Nagyon késő van??-dörzsölgettem a szemeimet.

-Öhm...fél kilenc,neked holnap suli,nem??-nevetett Taylor.

-Aha,haza kéne mennem.

-Nee-sikkantott Ashley.-A tanszereid-mutatott a székre ahol ott volt a suli táskám-a ruháid meg ott-mutatott a piros bőröndömre.

-Hogy..??-nyökögtem a meglepődöttségtől.

-Tudod a szüleid nagyon megkedveltek,na persze feltételeik azért vannak-húzta Ashley az orrát.

-Ja,persze...nem akarnak nagyszülők lenni-sóhajtottam,majd lefejtettem Kellan kezeit a derekamról,hál' isten most elengedett és békésen aludt tovább.

-Maradt még valami kaja??

-Öhm..van sajt,meg tej és kenyér-nevetett Kristen.

-Hűű..ez nagyon nagy választék,nem is tudok dönteni-mosolyogtam.

-Pizza??-nevetett Jackson.

Mindannyian rábólintottunk és fél óra múlva meg is jött a pizza.

-Ki ébreszti fel az alvó oroszlánt??-röhögött Rob.

-Nem,ne nézzetek így rám-ráztam a fejem mosolyogva.-Na jó..-sóhajtottam.

Odasétáltam Kellan mellé és rázogattam a vállát,de semmi.

Már ott volt,hogy hagyom az egészet,mikor egy nagyon jó ötletem támadt.

Megcsókoltam a száját mire rögtön kipattantak a szemei és a többiek nevetésben törtek ki.

-Mindig ilyen ébresztést kérek-vont az ölébe.

-Megoldható,de veled többet alszok,mint amúgy egész évben-persze a többiekből még jobban kitört a nevetés.

Sikerült megvacsoráznunk,majd elvonultam fürdeni.

A szokásos teendőket elvégeztem és visszamentem a nappaliba,de Kellan nem volt ott.

-A szobájában van-kacsintott rám Nikki,mire átvettem a pipacs színét.

És..Nikki jól mondta,Kellan az ágyon elterülve mosolygott rám és kitárta a karjait,rögtön befészkeltem magam és a fejemet a mellkasára hajtottam,míg ő a hajammal babrált.

-Nem szökünk meg??-húztam a számat.

-Miért??-nevetett Kellan.

-Nem akarok iskolába menni,szét fognak szedni,mert biztos vagyok benne,hogy látták az újságot és címlapon vagyunk.

-Majd megvédelek-puszilt meg.

-Köszönöm-mosolyogtam.

Hamar elnyomott az álom és reggel úgy ébredtem,mint egy mosott rongy.

Kellan csendesen szundított mellettem,de a keze a derekamat ölelte és ez jól esett.

Kicsoszogtam a konyhába,ahol nem volt még senki,hisz fél hét van.

Csináltam kávét majd a fürdőbe elvégeztem a szokásos dolgaimat és felöltöztem.

Hétóra után Nikki is kijött a konyhába.

-Kávéé??Életmentő vagy-mosolygott.

-Te,hogy,hogy ilyen korán fent vagy??

-Ja,nekem fotózásra kell mennem-sóhajtott.-Megyek is Ashleyt és Kristent felébreszteni.

Átnéztem még a táskámat,hogy minden könyvem meg van e.

-Jó reggelt-mosolygott Ashley útra készen.

Már fél nyolc volt.

-Neked is,nekem meg mennem kéne-sóhajtottam.

-Köszönés nélkül??-bújt elő Kellan a szobájából.

-Nem-táncikáltam mellé és egy puszit nyomtam a szájára,de neki nem volt elég és csók lett belőle.

-Elviszlek oké??-mosolygott Jackson.

-Nem lesz baj belőle??

-Majd vigyázok magamra.

-Meg rá is-morgott Kellan.

-Ja,persze.Rá is-nevetett Jackson.

Megvártam míg Jackson is összekészülődik,majd elköszöntem mindenkitől és végre elindulhattunk,na nem,mintha annyira sietnék.

Sötétített ablak,így biztos nem veszik észre.

-Délután nem tudok érted jönni,de Kellan biztos ír majd.

-Nem baj és köszi,hogy elhoztál.Szia Jackson.

-Szívesen és csak Jay-nevetett.

Becsuktam a kocsi ajtót és a szememmel barátnőm Cadyt kerestem,majd meg is találtam a szokásos padunknál elmerülve a füzetében.

-Szia-mosolyogtam rá.

-Sziaaa-ugrott a nyakamba-Láttam a szombati újságot és úúristen te voltál rajta,de azért még sem értem,hogyan...-vágott olyan „én eddig mindent tudtam” fejet.

-Majd délután elmesélem oké??Nem akarom,hogy az egész suli ezen csámcsogjon.

-Oksi,de már így is te vagy a fő téma.

-Valahogy sejtettem.

Matekkal kezdtünk,persze a témazáró nem maradhatott el.

Párszor odajöttek a kisebbek és kérdezgettek meg feltűnően sokan a barátaim akartak lenni,de Cadyval jót mulattunk rajtuk.

Utolsó óránkon az osztálykirándulás jött szóba.

Persze a fiúk végig röhögték az órát,így a tanár előbb el is engedett minket.

Megnéztem a telefonom,de egy árva sms-em se jött.

Hazabattyogtam majd nekiálltam megmelegíteni az ebédet.

Bátyuskám is végre hazaért és együtt megkajáltunk,majd fél óra után el is tűnt.

-Na,ez remek-puffogtam mikor megszólalt a telefonom.

Rohantam hátha Kellan írt,de csak a hülye bátyám volt,hogy szóljak anyának,hogy később jön haza.

A szobámba elpakoltam a ruhákat és mikor már egész tűrhető volt a szobám-nem nézett ki úgy,mintha bomba robbant volna be-nekiálltam a tanulásnak.

Fél négy fele járhatott mikor Kellan végre írt egy SMS-t.

„Este végre elszabadulok,elmehetnénk valahova.Szeretlek: K”

„Nem lesz belőle baj,vagyis a fotósok??Én is szeretlek:C”

„Ha téged nem zavar akkor engem sem.Előbb–utóbb kiderült volna úgyis.K.”

„Engem nem zavar,ide tudsz értem jönni??”

„Igen,hat óra jó lesz? K.”

„Aha:) Puszi:C”

Anya is hazaért,majd megbeszéltük a kiándulást vagyis csak én mondtam el neki mindent,de felmerült bennem,hogy nem is megyek el,hisz akkor három napot Kellan nélkül kell töltenem és Cady sem megy el,mert Olaszországba megy a nagyszüleihez.

-Anya,én nem is akarok elmenni erre a kirándulásra-dobtam le magam a székre.

-Te tudod,de ne utána sipítozz.

-Köszi,nem is szoktam sipítozni.Ja,Eric meg üzeni,hogy később jön.

-Mikor később??-húzta fel anya a szemöldökét.

-Na,azt már senki nem tudja,vagyis csak ő.És én is elmegyek hatkor.

-Kellannal?-mosolygott.

-Gondolat olvasó vagy??-nevettem fel.

-Nem,csak az anyád.Akkor sietek a vacsorával,hogy legalább hárman együtt tudjunk enni.

-Apa is hazaért hatra??-tátogtam.

Ez lesz az évszázad vacsorája,utoljára két éve ehettünk együtt,igaz most is hiányozni fog Brittany.

-Úristen!!-sikkantottam fel.-Anya mikor beszéltél te Brittanyvel??

-Úgy egy órája beszéltem vele-mosolyogott-És igen mérges rád,mert nem hívtad fel,de nagyon hiányzol neki és szeret-nevetett.

-Szuper,akkor most felmegyek a szobámba és felhívom.

Lassan egy hónapja mehetett ki Los Angelesbe és annyi ideje ismerem Kellant,egy hónap..

Igaz,csak két hete vagyunk együtt,de mégis olyan,mint egy mese.