Dobpörgééés(:
Meghoztam a 10.fejezetet!!
Örülök,hogy már itt tart a történet és kilenc rendszeres olvasóm van már,akik nagyon sokat segítenek,ha pár emberkével nem is tartom a kapcsolatot,ha rossz kedvem van és abbahagynám legszívesebben az egészet,mert alig kapok vissza valami jelzést tőletek,hogy jó volt,vagy pocsék,RÁTOK gondolok,hogy biztos nem értek rá,ha látom,hogy növekszik az olvasóim száma,akkor döbbenek rá,hogy talán mégis olvastok és mégsem vész kárba az egész írásom és pár boldog percet okozok nektek,vagy éppen boldogtalant mikor nem arra számítotok amit éppen leírok.
Nagyon nem akarok húzni az időt,de gondolkodtam rajta,hogy mégis hányas karikát tegyek ki a fejezethez,de nem tudtam eldönteni,így maradt a semmi.xD
Remélem senki nem fog sokkot kapni vagy ilyesmit és senki élete nem szárad a lelkemen.(:
És most ennyivel be is fejeztem a pofázást:D
Puszi:Lena
10.fejezet
Reggel csak simán ébredtem fel,az órára pillantottam ami fél tizenegyet mutatott és máris értettem miért keltem már fel,túl sokáig aludtam.
Kell nem volt mellettem,füleltem,de semmi hangot nem hallottam a fürdő felől,szóval egyedül vagyok..legalábbis a szobában.
Szokásos reggeli dolgaim után beágyaztam és kiléptem a szobából,túl csend volt..csak sutyorgásokra lettem figyelmes,a nappaliban Ashley,Kellan és Jay sutyorgott.
Nikki valamilyen újságot bújt és néha-néha a hármas fogat beszédéhez hozzá fűzött valamit,meguntam a hallgatózást,amiből nem értettem semmit és jó reggeltet köszöntem „mindenkinek”.
Kiderült,hogy Taylor elment konditerembe,Rob és Kristen meg valamerre csavarognak,de az feltűnt,hogy a sutyorgást abbahagyták..inkább nem kérdeztem rá miről volt szó,lehet,hogy valami új filmről,amihez végül is semmi közöm.
Még találtam tojás rántottát és kiderítettem,hogy zt nekem hagyták meg és gyorsan be is lapátoltam.
Ebédre nem maradtam,mert otthon van még rengeteg dolgom,de akkor jutott eszembe,hogy Kellan nem tud semmiről?!
Most,hogy álljak elé,mikor Ash már tudja és pont Neki nem mondtam el.
-Kellan-sóhajtottam és visszafordultam.
-Igen??-mosolygott rám.
-Beszélhetnénk??
-Persze..-komolyodott meg és a szobája felé sétáltunk.
-Sajnálom,hogy eddig nem mondtam el neked,de melletted mindent elfelejtek és csak jól érzem magam veled.
-Cica,megijesztesz-emelte meg a fejem és a szemembe nézett-ha arra gondolsz,hogy a szüleid elválnak,tudom.-kikkeredtek a szemeim,mégis honnan?-Ashley elmondta nekem,ha valami bizalmasat akarsz valakinek elmondani ne hozzá fordulj-mosolyogtunk mindketten-és nem haragszom rád-nyomott egy puszit a számra,de nekem nem volt elég???!
Mi van velem,én nem szoktam ilyet érezni!!
Ledöntöttem az ágyra és az ingjét bontogattam,ami túl szexin állt rajta,a nadrág is feszült rajta pont ott,ahol kell.
Nem sokáig gondolkodott,lesimította rólam a vékony pántos felsőt és a nadrágom előtt megállt.
-Biztos vagy benne??-nézett a szemembe,de egy csókkal belé fojtottam a szót,akarom,most és itt!!
A nadrágja kigombolása már nehezebb volt a remegő kezeim miatt,ilyen vágyat nem éreztem még iránta,a nadrágomtól könnyen megszabadított és végig csókolta a hasam,amitől jól eső remegés futott végig rajtam,kibontott a melltartómból és az egyik kezével végig simított a mellemen a másikat a szájába vette és úgy kényeztett,tudtam,hogy sokáig nem bírom ki és az arcomat a párnába fúrtam,hogy kint ne hallja senki,hogy éppen mit művelünk.
A bugyim nem úszta meg olyan könnyen mit a többi ruhadarabjaim és egy csókot nyomott a számra,majd belém hatolt.
A lábamat a dereka köré tekertem,hogy még közelebb legyen,de szerintem egy papírt nem tudnának közénk rakni,egyre gyorsabb tempóval űzött a gyönyör kapui fölé,mikor mindketten elértük a csúcsot.
A mellkasára döntöttem a fejem és magunkra húzta a takarót és a hajammal játszott.
-Nagyon-nyomtam eg puszit a szájára-szeretlek-csókoltam meg.
-Én is szeretlek-folytatta a csókot,de a telefon csörgése zavart meg minket.
Jay neve állt a kijelzőn és valahol akkor itt van,a fejembe zúdult az összes vér,hogy belegondoltam végig hallgatták az egészet,hiába próbáltunk halkan lenni,nem igazán sikerült.
-Haver felmehetünk már a lakásba vagy még nem??De ha nem akkor nem vetted volna fel..szóval van tíz percetek felöltözni és úgy tenni,mintha csak dumáltatok volna.Na szevasz és ja,Camille legközelebb halkabban-nevetett.
Kellan kinyomta a telefont és egy puszit nyomott a számra.
-Ez nagyon ciki-húztam a fejemre a takarót.
-Miért lenne??Szerinted mi hányszor halljuk Rob és Kristen szerelmét??Vagy nem volt jó??-kerekedtek ki a szemei és megváltozott az arca,szomorú lett.
-Hülye vagy??-csaptam fejbe egy párnával.-Szeretlek-pusziltam meg-de ilyen ne jusson többet az eszedbe,oké??
A közös zuhanyt ezek után inkább elhalasztottuk és megvárta míg én végeztem és fürdés közben esett le,hogy a lábam...nagyon fáj,akkor nem,vagyis lehet,hogy csak nem arra figyeltem.
Nem akarok fekvő gipszet és amúgy is mit mondanák az orvosnak,hogy mitől lett rosszabb??
Ha belegondolok annyira nem vészes,csak azt kell eljátszanom,hogy nem fáj és nem szabad sántítanom.
Kellan hozott be fehérneműt és sikerült felöltöznöm.
Míg ő zuhanyzott rendet raktam a szobában,mert a cuccai minden fele voltak csak a szekrényben nem és a szennyest is összeszedtem amit bedobtam a mosógépbe.
Az órát nézve eszembe jutott,hogy haza kéne mennem,otthon is van dolgom.
Elbúcsúztam Kellantól és megígérte,hogy holnap átjön segíteni,leintettem egy taxit és haza vitettem magam,de a lábamban a szúrás csak nem akart enyhülni,de kibírom,nem fogok fekvő gipsszel szerencsétlenkedni,majd kicsit jobban oda figyelek a lábamra.
Belépve a lakásba kicsit ledöbbentem,alig-alig volt valami a helyén,de tömérdek doboz volt minden sarokban.
Anyát a konyhában találtam meg és tőle tudtam meg,hogy Eric a kis házban van hátul,átöltöztem otthoni ruhába és én is hátra mentem segíteni.
A vacsorát hamar megettük és mindenki ment a saját szobájába,egyedül csak az én szobám volt úgy,ahogy régen,semmit nem pakoltam és nem is volt sok kedvem.
Pár személyes cuccot pakoltam csak el és a nyári ruhákat válogattam ki meg pár melegebb pulcsit és nadrágot,de apának kikötöttem,hogy ez az én szobám marad és szeretnék a jövőben még itt aludni és persze örömmel egyezett bele,így nyugodtan hagytam itt a melegebb ruháimat,a könyveket is átválogattam és csak a kedvenceimet raktam abba a kupacba,amit a szoba egyik sarkába helyeztem el és azokat fogom bőröndbe illetve dobozba rakni.
Furcsa volt,hogy a fél életemet kell összepakolnom most,az ágy alól elő kerültek a régi naplóim,az elsőt akkor kezdtem mikor betöltöttem a kilencedik évemet és a szülinapi bulim után írtam le mindent,az első szerelmem,amikor Eric állandóan bántott és Brittany közénk állt,hogy engem védjen,de a bátyuskámmal összefogtam és ketten vertük meg a nővérünket,mosolyognom kellett,olyan mintha tegnap lett volna,de nem!
Ez már lassan nyolc éve történt és mi felnőttünk,már nem vagyunk azok a veszekedő testvérek...a családunk sem ugyanaz már,a mi családunk szétesett.
Fájt...fájt,hogy apa ezt tette és már most hiányzik,mikor az első osztályt kezdtem el és a kezüket fogva léptem be az osztály termünkbe,amikor esténként apa mindig a földön játszott velem és ebből lett a veszekedés,hogy Brittany szerint apának én vagyok a kedvence,Eric meg mindig is anyásabb volt.
A második naplómat már tizenkét évesen írtam,itt már a sulis szerelmem neve töltötte be szinte minden lapot.
A harmadik naplót tizennégy évesen kezdtem el írni,de még a fele üres volt,abbahagytam a napló írást mikor nagymama meghalt,mindent akkor fejeztem be,a táncot,ami régen az életem volt,de most már nem...nem tenném be a lábam egy tánc oktatásra sem,pedig Ericcel egy csoportban táncoltunk és ő szenvedte meg a legjobban,hogy kiléptem,mert ő is így tett és ezt azzal indokolta,hogy nélkülem nem olyan,mint régen,de tudom,hogy nagyon szeret táncolni és Los Angelesben lesz esélye folytatni.
Visszaraktam a rózsaszín dobozba a három naplót és az ágy alá csúsztattam,ahol a helye van,a régi életem lezártam és nem kell az emlékeztető.
Úgy döntöttem inkább alszok és holnap pakolok csak,Kellantól kaptam egy sms-t és hamar válaszoltam is neki,lezuhanyoztam és bevágódtam az ágyba,hogy végre átadjam magam az álom manóknak.
Reggel mosolyogva ébredtem fel a tegnapra gondolva és nem mellesleg a világ legjobb pasija ült mellettem az ágyon és a hajamat cirógatta.
-Jó reggelt álomszuszék-mosolyogott és megkaptam a reggeli csókom.
-Neked is.Miért mennyi az idő??-rúgtam le a takarót magamról.
-Lassan tizenegy óra lesz.
-Basszus,rohantam a fürdőbe és magamra zártam az ajtót,lezuhanyoztam és elviselhető formába hoztam magam,bár a hajammal meggyűlt a bajom,le fogom vágatni.
-Nee-ellenkezett Kellan.
-Hangosan is kimondtam??-pislogtam rá értetlenül,bólintott,lassan a diliházban kötök ki.-Akkor is vágni kell belőle,mert töredezik a vége és melegem lesz tőle-emeltem meg a hajzuhatagom,ami a hátam közepéig ért.
Beágyaztam és lementünk az étkezőbe,anya marasztalta Kellant,hogy végre együnk együtt.
Ericcel túlságosan jóba lettek és előkerültek a régi képek rólam.
-Ne,már.Eric Matthew Daniel Groves-kiabáltam vele,hogy adja vissza a rengeteg albumot.
-De rég szólitottak az egész nevemen-nevetett és elfészkelte magát a kanapén Kellan melett.
-Na,ide figyelj te majom-kaptam ki a kezéből az egyik albumot.
-Ne nevezz majomnak,és kérem vissza.
-Nem!
-Camille Anne Hope Groves idősebb vagyok nálad,ha nem adod oda akkor bajok lesznek-rázta meg az ujját és akkor tudtam,hogy csak szekálni akar,na nem ,mintha komolyabban már veszekedtünk volna.
-Gyerekek fejezzétek be,szegény Kellan azt se tudja merre nézzen-dorgált meg minket anya és akkor láttam,hogy Kellan tényleg furán méreget minket.
Sóhajtva Eric kezébe nyomtam az albumot,aki vigyorogva ült le Kellan mellé,de ő felém fordult.
-Miért nem mondtad el a teljes neved??
-Sose kérdezted-ráztam meg a fejem és itt lezártuk ezt a témát,Eric még szekált párszor a képek miatt,de jókat nevettünk mikor róla is előkerültek a pár hónapos,éves képek.
A ballagási képemen lepődött meg a legjobban Kellan,akkor ilyen vállig érő hajam volt és emlékszem reggel anyával össze is vesztünk,mert minden áron ki akartam vasalni és ebben Britt segített.
Anyával elmosogattunk és Kellan segített a szobámba dobozolni először is.
-Ez??-vigyorgott és meglóbálta a kezével az egyik bugyimat.
-Kellan-nyújtottam érte a kezem,hogy tegye már le.
-Nem adom oda,vagyis csak akkor,ha megmondod mikor láthatom rajtad-mosolygott.
-Nem vagy egy kicsit telhetetlen??-húztam fel a szemöldököm és nyújtózkodtam a bugyimért, a pólóm felcsúszott és kilátszott a hasam,Kellan nagyot nyelt és már meg is volt a tervem.
Meg fogtam a kezét és a derekamra helyeztem,végig húztam az ujjam a száján és megjelent a csibészes mosoly az arcán,megragadta a csípőm és közelebb húzott magához,a bugyi kiesett a kezéből,még végig simitottam a meredező férfiasságán és elléptem tőle.
-Ez..ez nagyon szemét húzás volt-rázta a fejét mikor észhez tért.-Gonosz boszorkány-csókolt bele a nyakamba és hátulról megölelt,a fenekemnek nyomta az ágyékát és úgy sutogott a fülembe.
-Ezt még visszakapod.
Oké,talán egy picit volt rossz ötlet ez a húzásom,túl feltüzelt,de itthon azért mégsem akarom..főleg,hogy Eric ezen az emeleten tartózkodik,a nappali meg pont a szobám alatt van. és ki tudja lehet,hogy anya épp ott van,akkor aztán hallgathatom a védekezés dolgot.
