Itt a kilencedik fejezet,azt hiszem van benne minden,kis konfliktus is;)
Remélem ez kárpótol titeket azért,hogy ennyit késtem...fogalmam sincs mit csináltam ebben az időben,csak elvoltam,mint a jó gyerek.
A következő fejezethez megint nem tudok időt fűzni,mert kicsit elvagyok csúszva a történettel,de most már összeszedtem magam és sietni fogok vele ígérem,most jobban,mint ezzel a fejezettel:$:$
Puszi:Lena
u.i.:a fejezet végén van pár kép amit én csináltam,a fotózás a másik szerelmem az írás mellett:)Örülnék,ha kapnák pár visszajelzést a fejezetről és a képekről,nagy vágyam,hogy a fotózást komolyabban is folytathassam,hisz csak amatőr vagyok.
Nem tudtam mit akarok,pár perc alatt az egész életem lefutott előttem,mikor beléptem az iskolába először,a barátaim,az ismert környezet..itt nőttem fel és most hagyjam itt pillanatok alatt.
Miért nem maradhatnák itt apával,hisz az iskolából még vissza van két évem és újra beilleszkedni egy idegen környzetbe?!
Nekem mindenem itt van,anya és Eric lehet,hogy ilyen könnyen eldob mindent,de én nem...én ragaszkodó típus vagyok.
Miért kell nekem is költöznöm amikor az iskola itt van,apa meg....csak örülne neki,ha itt maradnák.
-Nem lehetne,hogy ezt a két évet itt végezzem el??-néztem apára.
-Camille,ez nem ilyen egyszerű-sóhajtott apa,szóval nem akarja.
-Miért??Miért nem egyszerűbb??Mondd,akkor a szemembe,hogy nem akarod ezt!-emeltem meg a hangom.
-Először is ez még az én házam és vegyél vissza a hangnemedből.
-Akkor magyarázd meg!
-Apádnak van valakije-bökte ki anya,de rögtön lehajtotta a fejét.
-Mii??Te csaltad anyát??-pattant fel Eric a székből és megemelte a kezét.
-Eric!!-kiabált rá anya és apa egyszerre.
Ezt nem tudom elhinni..Apa,NEM!!
Nekem ő nem az apám...nem vagyok egy taplónak a lánya.
-Nem vagy az apám-kiabáltam apa arcába,még láttam a szomorúságot a szemében a szavaim miatt,de nem érdekel,tudja meg,hogy nekem milyen érzés!
Felkaptam a kabátomat és feltéptem az ajtót.
-Camille-kiabált utánam anya,de nem álltam meg,muszáj lenyugodnom,belebújtam a dzsekimbe és elindultam a park felé.
-Várj meg-hallottam meg Eric hangját,majd mellém ért.
A húsz perces sétán nem szóltunk egymáshoz csak a gondolatainkba meredtünk,leültem az egyik padra a szökőkút mellett volt nem messze.
-Miért??Miért csinálta ezt apa??-buggyantak ki az első könnycseppeim,Eric átölelte a rázkodó vállam.
-Shhh...nem tudom,de nem szabad összezuhannod,apa akkoris az apánk marad,ettől még szeret minket,csak anyával nem jönnek már ki.
-Miért kell ilyen normálisnak és okosnak lenned??-ütöttem bele a vállába,mire kaptam tőle egy mosolyt.
-Mosolyogj te is,nem szeretem mikor szomorú vagy,nem áll jól neked-tűrte el a hajamat ami a szemembe lógott,vágtam egy mosoly fintort neki,hogy elégedett legyen-Na,gyere menjünk vissza.Hideg van és ebbe a dzsekibe meg fogsz fázni-húzott fel a padról és elindultunk vissza.
Félve léptem be a házba,hogy mit fognak szólni anyáék,de bennem volt egy tiltakozás is,hogy nekem ő már nem az apám és ez már nem az otthonom.
17 éve itt élek és most apa hülyeség miatt itt kell hagynom mindent és még elvárja tőlem,hogy szeressem?!
Most még biztos nem,talán,ha már lenyugodtam máshogy is tudok rá gondolni,de most csak egy család romboló a szemembe.
-Apa??-nézett körbe Eric.
-Elment egy hotelba,amíg nem költözünk el,addig ott is marad-válaszolta anya,hogy tud ilyen erős lenni,hisz őt csalta meg apa!
-Kezdjetek el pakolni,mert jövő héten már költözünk.
-De Anyaa,kedd van és még el akarok búcsúzni a többiektől és az iskola is ott van.
-Holnap bemegyünk az igazgatóhoz és beszélünk vele,az iskolának jövő hét hétfőn vége lenne,de ezt majd megbeszélem vele,hogy engedjen el szerdától.
-Kösz!-feltrappoltam a lépcsőn és becsaptam magam után a szoba ajtóm.
Levágódtam az ágyamra és utat engedtem a könnyeimnek, a zsebembe csörgött a telefonom,de kinyomtam.
Még párszor csörgött,hirtelen valakinek nagyon fontos lettem,nem néztem meg ki keresett,a falhoz dobtam a telefonta,ami széttört,de most ez sem érdekelt.
Kinyitottam az ablakom és most áldottam anyát,hogy minden szobába kikönyörögte a párkányt,vagyis ez jóval vastagabb volt,mert bőven eldtudtam férni rajta,leterítettem egy vastag pokrocót és egy párnát tettem a hátam mögé,majd a takaróm magam köré csavartam.
Csak néztem a sötét égboltot és a rengeteg csillagot,vajon nekem is van egy csillagom oda fent??
Halk kopogásra lettem figyelmes,majd elmormoltam egy szabadot és Eric lépett be,felkapta a másik párnát és leült velem szembe és az egyik lábát kirakta az ablakon.
-Jó lesz ott is,biztos találunk barátokat ott is,a ház is jól néz ki és nincs messze Brittany lakásától sem,anya talált egy munkát,holnap felhívja a céget.
-Ha ház is van már mióta titkolják ezt előlünk??
-Anya már régóta tudta,hogy apa csalja,de próbálták helyrehozni ezt az egészet,nem siekrült így inkább a válás mellett döntöttek.
-Persze,mindetn mi tudunk meg utoljára-puffogtam.
-Nekik sem könnyű.Nem láttad Apa arcát mikor elrohantál.
-A legkevésbé sem érdekel az a személy akit te apának hívsz,nekem nem az.
-Nem értelek,biztos szar,nekem is az,de amit csinálsz nem lesz könnyebb tőle-sóhajtott és kiment a szobából.
Lehet,hogy igaza van,de miért mindig mi szívunk??
Mégis ki lehet apa ágyasa,bár jobb is,ha nem tudom lehet,hogy megtépném.
-Mit csinálsz ott fent??-hallottam meg azt az imádott hangot,de megijesztett.
Lecsúsztam a pokrócról,próbáltam megkapaszkodni,de lezúgtam az ablakomból.
-Camille-kiabált Kellan.
-Aúú,ez nagy fáj-Kellan rögtön befutott a kapun és mellém térdelt.
-Hol fáj??
-A kezem és a lábam.
-Miért ültél kint az ablakban??Láttod mi lett a vége-idegeskedett.
-Persze,most én vagyok a hibás mi??-próbáltam felállni,de vissza is estem.
-Muszáj ficánkolnod??Valószínűleg eltörted a lábad-sóhajtott.
Eric nézett ki az ablakon,majd rögtön le is szaladt mikor Kellan kiabált neki,hogy eltörtem a lábam valószínűleg.
-Minek ültél az ablakban?-toporzékolt anya mellettem.
-Mert,valaki bevinne az ügyeletre??-néztem a három ideges személyre előttem,Kellan benyúlt a térdem alá és betett a kocsijába.
Eric és anya a másik kocsival jöttek utánunk,nem értem minek ez a felhajtás.Próbáltam feljebb csúszni,de belenyilalt a fájdalom a lábamba.
-Aúú-nyúltam a lábamhoz,a kezem nem fájt annyira és azt tudtam mozgatni is,de a lábamban már nem votlam biztos.-Nem akarok gipszet!
-Pedig biztos kapni fogsz.
-De nem akarok-sóhajtottam.
-Nagyon szexi leszel benne,ha megnyugtat-vigyorgott hátra.
-Inkább az utat figyeld-morogtam.
Negyed óra alatt beértünk a kórházba és a lábamat megröntgenezték és a kezemet is,a lábam eltört a kezemben meg megrepedt egy csont,de nem vészes.
Elküldtek a gipszeshe,ahol megkaptam a lábamra a csodaszép gipszemet.
-A kezemre nem kapok??
-Nem,de ne erőltesse meg és ugyanez vonatkozik a lábára is,ha nem tartja be fekvő gipszet kap-fenyegetett meg az orvos.
-Jó lesz ígérem-erőltettem egy mosolyt az arcomra.Elköszöntünk az orvostól és anyáéktól is,mert Kellannal mentem a hotelba,utáltam hátul ülni a gipsz miatt már most,de elől nem fértem volna el.
-Mondtam,hogy nagyon szexi lesz-vigyorgott mikor kisegített a kocsiból.
-El tudom képzelni,pakolászhatsz mint egy tárgyat.-csak mosolygott és segített a járásban,mert nem egyszerű ezzel a csodával lépni.
-Készülj fel,mert Taylor ezzel fog szekálni-nevetett.
-Mert te nem mi??-csaptam a kezére.
Lerúgtam a cipőmet nagy nehezen és a kabátomat is levettem,a nappaliban nem volt senki.
Beosontam a konyhába és úgy álltam meg,hogy a gipszem ne látszódjon.
-Hahóó-mosolyogtam Ashleyre,aki rögtön a nyakamba ugrott.
-Olyan régen láttalak-ölelgetett,de a lába hozzáért a gipszemhez és rögtön átváltott dühösbe az arca.
-Mit csináltál??-nézte a gipszem,közben Kellan is beért a konyhába-Miért nem tudsz rá vigyázni??Camille,hogy tehetted ezt velem??Így nem tudunk elmenni bulizni-ült le a székre,de a szemét nem vette le a székről.
-Kihisztizted magad??-próbálta elrejteni a mosolyát Kellan és egy pohár narancslevet nyomott a kezembe.
-Mi ez a sipákolás??-jött ki Taylor a szobájából és a szemét dörzsölte.-Azta,de kafa-röhögött,mikor meglátta a gipszem.
-Neked is szia-morogtam.
Valamit elkezdett matatni fiókban és a kezébe vette a tollat.
-Írjuk aláá-vetette be a kiskutya szemekete.
-Meg vagy huzatva??-kerekedtek ki a szemeim.
-Nézd a jó oldalát,jó pénzért eladod majd az Ebay-en-nevetett.
-Menj a fenébe-ütöttem a karjába és elbicegtem a kanapéig,Ash leült mellém és valami vásárlásról hadart nekem.
-Mi ez a hangoskodás??-jelent meg Jackson,mikor meglátta a gipszem elfordult és kitört belőle a nevetés.
-Persze,nevess ki-dobtam meg a fejét egy párnával.
-Mit csináltál?-ült le a másik oldalamra.
-Leestem az ablakból-sóhajtottam,mert tudtam,hogy most jön a rajtam röhögés.
-Az durva-bólogatott Jay.
-Komoly??-dugta ki a fejét Taylor a konyhából.
Csak Ashley és én maradtunk a nappaliban,a többiek visszamentek a szobájukba,Kellan meg zuhanyzott.
-Mi a baj??
-Miért lenne??-sóhajtottam.
-Ismerlek Cami,tudom,hogy valami nincs rendben.Kellannal biztos nem vesztetek össze,mert akkor nem itt lennél.Akkor mi??
-Elköltözünk.
-Hova??És miért??
-Anyáék elválnak és Los Angelesbe költözünk jövő héten.
-Jaj,ez tök jó-borult a nyakamba-Vagyis sajnálom,de így rengeteget találkozhatunk még,Kellan eléggé sokat rágódott ezen a témán,hogy mi lesz,ha mennünk kell vissza.
-Mikor kell nektek vissza mennetek??
-Taylor,Jackson,Nikki,Kristen és én jövő hét kedden megyünk vissza.Kellan és Rob még maradnak a jövő hét végéig.
Ashley segített a pizsi gatya felvételével.
-Biztos nem kell még párna a lábad alá??
-Ashley,nyugi.Kellan itt lesz mellettem és amúgy is két párna bőven elég-sóhajtottam.
-Oké,Kellan gyere már-kiabált be a fürdőbe.
-Mi van??-csoszogott ki boxerben és vizes hajjal,miért pont most kell kínoznia??
-Semmi,csak nem akarom egyedül hagyni-mutatott rám.
-Nem haldoklom Ashley-morogtam és becsuktam a szemem.
-Én csak figyelek rád-suttogta és kiment a szobából.
Besüpedt mellettem az ágy és Kellan egy puszit nyomott a homlokomra.
-Nem akarom ezt a gipszet-nyöszörögtem.
-Minek estél le??-vigyorgott.
-Kösz-ütöttem a mellkasára-Minek ijesztgettél??
-Gondoltam kapaszkodsz-még nyomtam egy csókot a szájára,csak néztem,hogy alszik,de az álom valahogy engem nem akart elkapni.
Kintről mocorgásra lettem figyelmes és az ajtó alatt beszűrüdött egy kis fény,valaki biztos van kint.
Felállni nem igazán sikeredett,így nagy nehezen elfészkeltem magam és becsuktam a szeme,hogy végre aludjak már.
Felállni nem igazán sikeredett,így nagy nehezen elfészkeltem magam és becsuktam a szeme,hogy végre aludjak már.
