Kellan story

Meghoztam az első fejezetet:)

Örülnék,ha írnátok pár szót,hogy hogy tetszik a történetem.

Na,de nem húzom az időt:P

Nyomás olvasni.

Puszi:Lena

Már megint futhatok haza,Brie Los Angelesbe utazik,most.

Mikor két hete megmondta,azt hittem fejbe rúgom.

Hiányozni fog,sietésemnek köszönhetően nekicsapódtam valakinek.

-Jól vagy??-segített fel.

-Persze,jól vagyok,de most sietnem kell.

-Oké,nekem is,Szia-és már el is tűnt a sarkon.

A telefonja ott hevert a földön.

Egy fekete blackberry,felkaptam és a zsebembe mélyesztettem.

Még épp időben értem haza,apa Brie bőröndjeit tuszkolt a kocsiba.

Odakiabáltam apának és berontottam a lakásba,majdnem fellökve Ericet.

-Lökött-üvöltött utánam.

Anyát és Briet megtaláltam a nappaliban ölelkezve és én is odabújtam melléjük.

Anya megeresztett pár könnycseppet és elköszöntünk Brietől,megkért minket,hogy ne kísérjük ki a reptérre,mert csak nehezebb lenne neki a búcsúzás,így csak apa viszi ki.

Még utoljára megöleltem,majd kilépett az ajtón és eltűnt apával együtt.

Eric jól kiosztotta anyát,hogy minek sír,így nekilátott a vacsinak.

Felszaladtam a szobámba és nekiálltam a tanulásnak,nem volt sok házi,csak két feladat matekból,amit igen hamar sikerült megcsinálnom.

Három hét és vége a sulinak,még jó,hogy nem állok semmiből kétesre,nem hiányozna most egy felelés sem.

Már készítettem elő a holnapi könyveimet mikor megcsörrent a mobil a zsebemben,már el is felejtettem ebben a felhajtásban.

Most mit csináljak??

Felvegyem??

Úrrá lett rajtam a kíváncsiság,így beleszóltam.

-Haló,kivel beszélek??

-A telefon tulajdonosával.Vissza tudnád adni??

-Öhm..persze,igen.

-Most ráérsz??

-Aha,negyedóra múlva a Hyde parknál??

-Oké-és kinyomta a telefont,hát nem valami kedves egyéniség.

Anyának beadtam,hogy elmegyek sétálni,nem kell tudnia,hogy egy fiúval találkozom,a végén még kombinálna itt nekem.

Sikerült elvarázsolnom a tornacipőm,így csak öt percem volt,hogy odaérjek.

Futni nem akartam,mert nem izzadtan akarok odaállítani,így csak szaporábban lépkedtem.

Megláttam az egyik padon ülve és a cipőjét bámulta,észre se vette,hogy odaléptem mellé.

-Szia-átnyújtottam neki a telefont,ami gyorsan a zsebébe dugott.

-Szia,köszi-jelent meg az arcán egy apró mosoly,hát ez nem igaz,ilyen cukin,hogy lehet mosolyogni??-Ugye nem adtad meg senkinek a számomat??

-Mi....??Nem,nem dehogyis.

-Ohh..oké,tudod mások kapnának az alkalmon és ez a privát telefonom,nem lenne jó,ha kitudódna pár személyes dolog a telefonomból.De ezért cserébe kérhetsz valamit-mosolygott.

-Hát..nem is tudom.

Most mit kérjek tőle,ez annyira ciki helyzet így.

-Tök mindegy úgysem találkozunk többet-ez hangosan csúszott ki a számon.

-Ezen segíthetünk-nevetett.

-Aha-nem igazán tudtam,hogy mit mondjak-de a nevedet sem tudom.

-Én sem a tiédet-terelt.

-Camille,de csak Cami.

-Kellan-mosolygott.

Még beszélgettünk egy darabig,majd elkérte a telefon számomat és én is az övét.

-Haza kísérjelek??

Egy kicsit besötétedett,de nem vészes.

-Nem,nem kell köszi.

-Oké.Szia.

-Szia.

Kicsit gyorsabbra kapcsoltam,mert nem full sötétben akarok hazamenni,és hűvösebb is lett.

Nem akarok még így májusban egy náthát elkapni.

Alig léptem be az ajtón,máris megcsörrent a mobilom.

„Szia épségben hazaértél?? K.”

Muszáj volt ezen mosolyognom,hogy így aggódik értem.

-Na mi van,elgurult a dili bogyó??-sétált el mellette Eric.

-Nincs akkora mázlid-ütöttem a vállába.

-Kár-kiabált vissza a nappaliból.

Beköszöntem anyának és felszaladtam a szobámba.

„Igen,haza értem és még élek.C.”

Felkapcsoltam a szobámba a lámpát és a székemen lévő ruhákat elraktam a szekrényembe.

„Ennek igazán örülök,láthatlak még?? K.”

Mi??Látni akar??

Ez most nagyon ledöbbentett,hisz ő egy színész,én meg egy senki...hozzá képest.

„Nem tudom,Kellan én hozzád képest egy senki vagyok... C.”

Elküldtem neki,de meg is bántam.

Eric nyitott be és szólt,hogy vacsora van.

A telefonomat ledobtam az ágyra és lesiettem a konyhába.

-Apa??

-El kellett mennie a céghez,valami gáz van-tömte a fejét bátyám.

-Ohh..

Mindig ez van.

Apa sosem ér rá,már arra sem emlékszem mikor volt együtt az egész család...

Lassan meg sem ismerem,csak aludni jár haza,de akkor mikor én suliba vagyok.

Este dolgozik,reggel mikor haza ér használhatatlan,olyan,mintha csak anya nevelne minket,de biztos neki sem könnyű.

Belapátoltam a vacsorát és segítettem anyának elmosogatni,majd elmentem lezuhanyozni.

Holnap még suli,semmi kedvem a péntekhez...

Megmostam a hajam a kedvenc kókusz illatú samponommal és jó szárazra töröltem.

Felkaptam a pizsimet és kibattyogtam a fürdőből.

-Na végre...-sóhajtott Eric és beszabadult a fürdőbe.

Lementem egy pohár vízért a konyhába,majd az órára pillantva felsiettem a szobámba,mert kezdődött a kedvenc filmem.

Megnéztem a telefonom,de nem volt SMS.

Hát ezt remekül elintéztem.

Nem volt kedvem már semmihez,kilöktem a tévét és a fejemre húztam a takarót.

Annyira egy hülye vagyok...ő találkozni akar velem én meg simán elzavarom,lehet,hogy valami gebasz van nálam a pasi téren.