Sziasztok!

20 nap után végre meghoztam a 12. fejezetet,nagyon-nagyon szégyellem magam,de ezzel a fejezettel rengeteget szenvedtem és remélem kapok pár komit cserébe,hogy milyen lett.

Nem akarom húzni az időt,szóval itt a következő fejezet :)

Puszi

12.fejezet

Hétfőn a napom nagy részét a kórházban töltöttem a lábam miatt és megtudtam,hogy most már minden rendben van a csontommal és szépen összeforrt,kedden Ericcel mindent átnéztünk a lakásba és apa is átjött segíteni,hogy ne legyen semmi gond,anya már Los Angelesben volt a ház miatt,de képet nem akart küldeni,hogy milyenek lettek a szobák,mert meglepetésnek szánja.

Szerdán reggel apa is átjött és Kellantól is elbúcsúztam,Ashley és Jackson utazott csak velünk repülővel,mert a többiek későbbi géppel repülnek.

-Biztos,hogy jó ötlet volt ez a repülés??-fordultam Ash felé mikor már a helyünket kerestük.

-Persze-mosolygott és pár aláírást kiosztott.-Nyugi,nem lesz semmi gond.Nézd Eric és Jackson,hogy kijönnek-mutatott a két fiú felé,akik megint valamin nagyon vigyorogtak.

-Még nem is láttad a házatokat??

-Csak képen..

-Majd csütörtök elmehetnénk vásárolni-mosolygott.-A ruhatárad úgyis át kell variálni,mert itt melegebb van.

-Az biztos.

-És megyünk csobbani a tengerbe-hajolt előre a bátyuskám.

-Persze-nyomtam vissza a fejét.

A további utat már csendben tettük meg és azt hiszem el is aludtam,mert Ashley ébresztett fel.

-Megjöttünk-vigyorgott.

Ericcel csak bámultunk összevissza...ez lenne az új otthonunk,anya rögtön kiszúrt minket és sietett felénk,bár a tömegtől nem volt egyszerű.

Jay elköszönt tőlünk mert sietni kellett,de Ashley is csak pár szót váltott anyával és megígérte,hogy mostantól nem szabadulok tőle..

Remek!

-Jaj,annyira örülök,hogy jól vagytok.Remélem tetszeni fog a lakás...két napon keresztül csak vásárolgattam,persze van amit még nektek kell beszerezni és pakolni is kell még,de a konyha,nappali már teljesen kész van,a szobátok meg rajtatok múlik ugye-mosolygott és beültünk az autóba.

Az időzóna miatt majdnem fejre álltam,itt még este hét óra van és a tizenhárom órás út sem volt semmi..

-Holnap Ashley úgyis el fog cipelni vásárolni-sóhajtottam és kiszálltam az autóból..az állam valahonnan a föld alól kaparta össze Eric.

-Ez..ez nagyon szép-néztem a házat,ami szinte üvegből állt.

-Örülök,hogy tetszik-mosolygott anya és kinyitotta az ajtót előttünk ami a garázsból vezetett fel a lakásba.

Felérve a második emeletre egy kis folyosó részre értünk..balra volt a bejárati ajtó és valami előszoba részbe értünk,ahogy körül néztem.

Jobbra mentünk előre és a nappaliba értünk...látszik,hogy anya rendezte be,mert teljesen az ő stílusa volt...a kanapé mögött volt az ebédlőasztal és a barna roló mögött egy ajtó bújt meg..

-Ott van a terasz-mosolygott anya,Eric megelőzött és ő lépett ki előbb az eltolhatós ajtón.

A tévén teljesen meglepődtem,hogy ekkora,de Eric nagyon-nagyon örült neki,látszott rajta.

A nappaliból nyílt a konyha...különösen nem izgatott,hisz ez anya birtoka bármennyit is segítek neki.

A nappalival szemben volt egy ajtó,ami,mint kiderült vendégszoba,azt inkább kihagytam és előre siettem.

Felmentem a lépcsőn,ami,ha jól néztem a konyha fala mellett haladt felfelé...teljesen ledöbbentem mikor felértem..egy újabb nappali tárult elém...

-Anyaa,de ezt miért??

-Mert ez az emelet csak a tiétek,nem vagytok már kisgyerekek és gondoltam örülni fogtok neki-mosolygott,majd bátyámmal anya nyakába ugrottunk.

-Akkor neked lent van a hálód??-vigyorgott rá Eric.

-Igen,de ne hidd,hogy minden meg van ám engedve-nevetett anya.

A nappaliból két folyosó vezetett,majd anyára néztem.

-A bal oldali a te birodalmad a jobb oldali meg Ericé-mosolygott anya és elindult lefelé.

-Köszönjük-kiabáltunk utána.

Ericcel a saját folyosónk felé futottunk....egyszerűen gyönyörű volt..a folyosón végig régi képek voltak rólunk...két ajtó nyílt,az egyik balról a msik jobbról..

A fürdőszoba egész egyszerű volt,de pár színes cuccal hamar fel lehet dobni,legalább értelme is lesz annak,hogy elmegyek holnap Ashleyvel vásárolni.

A hálószobám valami eszméletlen volt,a fekete és a fehér dominált,az ággyal szemben volt egy íróasztal és a falon volt egy panda maci,ami a kedvenc állatom.

Az ágy mellett volt egy kisebb folyosó rész,teljesen eldöbbentem,ami elém tárult...egy egész gardrób.

Szembe rögtön a cipős polc volt,balra volt az akasztós rész és jobbra a polcos,középen volt egy kisebb tükrös asztal és három kis szék körülötte,az akasztós rész mellé pedig be lett zsúfolva egy egész alakos tükör.

Pár ruha már volt a polcokon,gondolom anya vásárolgatott.

-Anyáám-csukta be a szemét Eric.-Nekem nem ekkora a gardróbom-nevetett.

-Persze,mert te pasi vagy-nyújtottam ki rá a nyelvem és elindultam le a lépcsőn.-Segítesz felhozni a bőröndöket??-kiabáltam vissza bátyámnak.

-Aha-vigyorgott,leérve a lépcsőn összenéztünk és mosolyogva két riányba futottunk,én mentem a bejárati ajtóhoz ő meg a garázshoz és az udvarra rohantunk.

-Előbb kiértem-nevettem rajta.

-Persze,mert te nem láttad azt amit én.

-Miiit??-kíváncsiskodtam.

-Gyere-húzott a kezemnél fogva a garázs felé.

-Ha lehet még ne próbáljátok ki rögtön-rázta a fejét anya mosolyogva.

-Medencee-sikítottam örömömben,mert a londoni lakásunkba nem lehetett már,nem tudtuk volna hova tenni,így mindig kinti medencénk volt,amit utáltunk egy idő után.

-Nem vagytok éhesek??-mosolygott anya,mire Eric egy hatalmasat bólintott és eltűnt a lépcsőn....pasi.

Kicsit körbe néztem még az udvaron,ami elég nagy volt és gyönyörű,majd én is vissza sétáltam lakásba és leültem az asztalhoz.

Eric rögtön bekapcsolta a tévét és a focira kapcsolt...anya persze rögtön rászólr,hogy ezt felejtse el miközben eszünk.

-Segítek elmosogatni-mosolyogtam anyára.

-Én meg becipelem a bőröndöket-áldozta fel magát bátyám.

Már végeztem a mosogatással és a szobámban pakolásztam a könyveimet mikor anya beszaladt,hogy el kell mennie a boltba,de egy fél óra múlva itt lesz és ha akarunk este lemehetünk a partra.

Már a ruháimat pakoltam,mikor Eric megszólalt a hátam mögött.

-Furcsa ez a nagy meleg-mosolygott és felrakta a bőröndöm a legfelső polcra.

-Köszi.Az,de meg lehet szokni.-pakolásztam még egy kicsit majd leültem az ágyra.-Anya elment a boltba,de szerintem nem sokára hazaér és azt mondta,ha akarunk elmehetünk a tengerpartra.

-Aaa..nekem most nincs kedvem,fáradt vagyok-ásított egy nagyot.

-Nekem sincs sok,segítesz bekötni??-mosolyogtam bátyámra és a laptopomra mutattam.

-Aha-sóhajtott,majd egy kicsit beszélgettünk még és kimentem a mi nappalinkba,hogy otthonosabb legyen,kiraktam pár képünket és felírtam a listámra,hogy mit kéne ide venni.

-Megjöttem-kiabált fel anya a lépcső aljáról.

-Oké,inkább holnap menjünk el nézelődni.

-Oké,aludjatok jól!

-Jó éjszakát!

Vissza slattyogtam a szobámba és bukóra nyitottam az ablakom,hogy járjon a levegő is,majd elmentem lezuhanyozni és megmostam a hajam,a nappaliból beszűrödött a tévé hangja...gondoltam,hogy Eric ki fogja próbálni,de nem volt kedvem kimenni hozzá,így a laptopommal a kezemben bebújtam az ágyamba és belevetettem magam az éjszakába,mert aludni nem bírtam.

 A Los angelesi lakás =)

 Nappali1

Nappali2 

 A vendégszoba

Sarah hálószobája

A fenti nappali :) 

Camille hálószobája 

Camille fürdőszobája

Meghoztam a 11.fejezetet Emberek!:)

Teljesen boldog vagyok,mert ma egy tökéletes napom volt,a legjobb ajándék kaptam: Vettel holnap POLE-ból indul és a Vetteles blogom is világra jött^^(Nem sokára kiteszem)

Na,de kilépek a Forma1-ből most..:)

Annyira nem vagyok megelégedve ezzel a fejezettel,szerintem olyan semilyen nem lett:/

Remélem kapok visszajelzéseket,hogy jól érzem ezt vagy tetszik nektek.

De most rohanok is..örülök még egy jó órát a fejemnek és végre elhiszem,hogy történhet az emberrel ilyen jó dolog is.XD

Puszi: Lena

11.fejezet=)

Miután mindketten lenyugodtunk folytattam a pakolást,mert Kellan úgy döntött lefekszik az ágyamra és onnan bámul.

Mindent bedobozoltam amit akartam és a bőröndömért nyújtozkodtam,de túl magasan volt.

-Nem segítenél??-morogtam csípőre tett kézzel Kellannak.

-Nem-rázta a fejét és mosolyogott-Jó innen a kilátás és amúgy is mit kapok cserébe érte??

-Nem verlek meg??-húztam fel a szemöldököm.

-Hát ez nagyon ígéretes-nevettünk mindketten,segített leszedni a két bőröndöm a szekrény tetejéről és köszönet képpen egy puszit nyomtam a szájára.

Minden ruhát beraktam a bőröndökbe amit akartam,négy napra hagytam elől,hogy ne kelljen feltúrni az egész bőröndöt.

Négy nap...furcsa,hogy el fogunk költözni,szombat van és szerda ilyenkor már nem leszünk itthon,eszembe jutott Brittany az asztalon lévő képről amin ketten vigyorogtunk,talán tíz éves lehettem rajta,elővettem a laptopom és láttam,hogy Britt rengeteg e-mailt írt én meg le se szartam,próbáltam az összesre válaszolni és legalább ezerszer bocsánatot kértem tőle és kérdezgettem,hogy milyen Los Angeles,bár erre Kellan jobban tudna válaszolni.

-Ott is jó lesz-karolt át hátulról és a mellkasának dőlve neteztem,képeket kerestem,hogy mégis milyen lesz az új környezetem.

Kopogtak,majd anya lépett be,mosolygott rajtunk és jól meglepődött,hogy szinte mindent összepakoltunk,persze morogtam,hogy Kellan alig segített valamit,mire kaptam tőle egy puszit.

-Jaj,mielőtt elfelejtem.Hétfőn Los Angelesbe kéne repülnöm a lakás miatt,de nem merlek itt hagyni titeket.Mindent el tudtok rendezni??-aggodalmaskodott anya.

-Jaj,anya.Menj csak nyugodtan,Ericcel mindent megcsinálunk,a szállítók szerda délelőtt jönnek tizenegykor.A repülőnk háromkor megy,taxival kimegyünk vagy szólunk apának.

-Redben-sóhajtott.-Nem sokára kész a vacsora-sietett ki a szobámból.

-Te mikor mész vissza Los Angelesbe??

-Még van egy kis dolgom,ha minden jól megy akkor pénteken,de lehet,hogy csak vasárnap.

-Az sook-biggyesztettem le az ajkam.

-Hamar eltellik,főleg,hogy Ashley le fog támadni-mosolygott.

-Ahh-sóhajtottam-Nem lehetne,hogy inkább te??

-És akkor most ki a telhetetlen??-nyomott egy lágy puszit a számra.

-Tee-böktem meg a mellkasát és -ha lehet- még közelebb bújtam hozzá,szorosan húzott magához és így ültünk az ágyon egy darabig,amíg bátyám nem döntött úgy,hogy ránk töri az ajtót.

-Kaja van..-állt egy darabig amikor leesett neki-jaa,kopognom kellett volna??-bólintottam.

Kilépett és becsukta a za ajtót maga előtt,majd két másodpercre rá kopogott.

-Eric,le foglak tagadni Los Angelesben-kimásztam Kellan öléből és belebújtam a papucsomba.

Anya megterített azstalnál várt minket és Eric úgy vágódott le az asztalhoz,mint egy kiéhezett disznó,és nekem melette kell ülnöm.

A vacsorával hamar végeztünk,elmosogattam miközben Kellan valamit hátul segített anyának,mert Eric lelépett.

Mikor végeztem a mosogatással hátra indultam hozzájuk,de meghallottam,hogy a teraszon beszélgetnek.

-Örülök,hogy mellette vagy,lehet,hogy nem viselte volna ilyen könnyen ezt az egészet-bezsélt anya.-De mennyire gondolod komolyan??-ne máár,ez ilyen szokásos pasi tesztelés,ezt nem apának kéne csinálnia??

-Nagyon szeretem-válaszolt Kellan.

Oké,talán nem kéne hallgatóznom!

-Anya!!Végeztem-kiabáltam,hogy semmit ne gondoljanak,vagyis azt ne,hogy hallgatóztam,de nem is,mert csak véletlen hallottam meg.

-Mi is-sétáltak be és Kellan rögtön magához húzott a derekamnál fogva.

-Felmenjünk??-kérdeztem tőle,bólintott.

-Kellan itt maradsz estére??

-Ha nem gond.

Elég csúnyán nézhettem rá,mert anya és ő is nevetni kezdtek.

-Nem,dehogy-mosolygott anya,még jó,hogy nem baj.-Jó éjszakát.

-Jó éjszakát-köszöntünk el tőle.

Már kilenc is lehetett mire a zuhanyzóba kerültünk,próbáltam tévézni,de Kellan nem nagyon akart békén hagyni.

-Neee-sikítottam mikor a derekamat csikizte.-Kellan!! H..haadd nézzem,kéérlek-nevettem,megmarkoltam a párna csücskét és mikor szorítása enyhült a csípőjére ültem.

-Mondtam-puff-hogy hagyjál-puff-békén-csapkodtam a párnával.

-Igen??-gyűrt maga alá és a homlokunkat összeérintette.

Nyomtam egy csókot a szájára és kicsúsztam alóla,sikerült levernem az éjjeliszekrényemen lévő képet amin hárman voltunk,mikor Brittany ballagása volt az általános iskolából,még jó,hogy fakeretben volt a kép,de a nővérem akkor is eszembe jutott,hogy biztos mérges rám,amiért alig beszéltünk...vagyis mikor kiment,akkor azután talán kétszer,ha beszéltem vele.

Felkaptam a laptopom és Kellan az ölébe húzott az ágyon,rengeteg e-mailt küldött,az elején elmesélte,hogy milyen kint,de a legtöbb levél arról szólt,hogy engem szidott amiért nem írok vissza neki,próbáltam minden kérdésére válaszolni.

-Kajaaa-rontott be a szobába és csak nézett ránk.

-Mi van??-néztem rá furán,amiért lefagyva állt ott,mint a szobor.

-Csak a..az én húgom-bökött rám-a te..-mutatott Kellanra-ölében ül.Okéé,nekem ezt fel kell dolgoznom-húzta végig a kezét az arcán.-Őőő..majd gyertek le enni-vakarta a tarkóját és kilépett a szobából.

-Oké,ez furi volt tőle-bújtam a papucsomba és felhúztam Kellant az ágyról.

Lent terített asztal várt minket és Eric úgy ült le,hogy félig húzta a terítőt is magával,anya jól tarkón vágta és visszarendezte az asztalt.

A vacsorával hamar végeztünk és elmosogattam,míg anya és Kellan valamit hátul pakoltak,Eric meg inkább lelépett.

-Camille,hétfőn még vissza kell menned a kórházba a lábad miatt.

-Oké-sóhajtottam és leültem Kellan mellé a kanapéra.

Anya még pakolászott valamit a konyhában majd elköszönt tőlünk,mert elment aludni,mi sem vártuk meg a bátyám és a szobámba mentünk.

Míg Kellan zuhanyzott felmentem msn-re,hogy Brittanyval tudjuk beszélni.

-Örülök,hogy tudomást veszel rólam:(

-Bocsi,de sok dolgom volt.

-Ja,persze.Azzal a Kellan Lutzzal vagy igaz??:D

-Igen.

-És milyen az ágyban??;D

-Brittany!!!Hagyjál békén-pirultam el a gép előtt.

Még beszélgettünk egy darabig,majd elmentem én is zuhanyozni és fél óra után Kellan mellé dőltem be az ágyba.

Nyomtam egy jó éjt puszit a szájára és átölelte a derekam,a szuszogásából ítélve hamarabb elaludt,mint én.

Ashley írt egy sms-t -remek az idő érzéke- hogy holnap elmehetnénk vele vásárolni.

Először húztam az orrom a fotósok miatt,mert eddig feltűnés nélkül megúsztuk Kellannal,de Ashley tájékoztatott,hogy Los Angelesben a legelső pillanatban készülni fognak rólam képek,így beleegyeztem.

Tőle is elbúcsúztam majdnem tizenegy óra fele és végre álmosan csuktam be a szemem.

Reggel szintén a telefon csörgésére ébredtem fel,sms-em jött.

Kellan átfordult a másik oldalára,de úgy néz ki nem ébredt fel szerencsére.

Ashley írt,hogy mikor menjünk vásárolni?!!

Komolyan mondom én nem megyek Los Angelesbe,Kellan megemlítette,hogy az első hetekben Ash ki fog csinálni vásárlás téren,reggel nyolc óra volt,vagy lecsapom,vagy hagy még aludni.

Visszaírtam neki,hogy mikor jó neki,végülis visszaaludni már nem tudnák és ha egyszer már ilyen szép napsütéses idő van kezdjük korán a vasárnapi napot,de Ashleyt akkor is megverem.

Persze ő már kilenckor találkozni akart volna,de annyi idő alatt nem készülök el,így hosszú könyörgések után tízre tettük a találkozást,addigra talán Kellan is felébred,ha nem akkor én ébresztem.

Elmentem lezuhanyozni az alsó fürdőbe,mert nem akartam felébreszteni Kellant,anya rám is nyitott és rendesen meg is lepődött,hogy itt lenn talál és ráadásul ilyen korán.

Egy törölközővel a testemen csoszogtam vissza a szobámba,Kellan már felülve nézelődött,valószínüleg pár perce ébredhetett fel.

-Én ébresztettelek fel?

-Igen..-elég bánatos képet vághattam-vagyis nem,csak a hiányod-húzott egy reggeli puszira magához.

-Fordulj el-morogtam Kellanra,mikor csak nem akart elfordulni.

Felkaptam a fehérneműmet és nekiálltam válogatni a bőröndömben,kint jó idő van így felkaptam egy farmer szoknyát és egy pánt nélküli kék toppot,pont a kék táskám volt elől,így átdobáltam minden fontos cuccot,a fürdőben kisminkeltem magam(szempillaspirál és alapozó)kivasaltam a hajam és lazán feltűztem hátul egy csattal.Kedvenc parfümömből egy kicsit magamra fújtam,felhúztam az eső kezembe jutó kék színű karkötőt,a cipővel bajba voltam.

Legszívesebben a tornacipőm vettem volna fel,de ehhez a ruhához nem menne,így maradt a kényelmes fekete szandálom,a napszemüvegem a fejemre toltam és Kellanra néztem,aki már készen állt az ajtónál,mégis mikor öltözött fel?!

A reggelit mindketten kihagytuk,Kellan autóval jött,így elvitt a hotelba.

-Juuj,már alig várom,hogy elinduljunk-ugrott a nyakamba Ashley.

-Jó,hogy jössz...elviselhetetlen-morogta Taylor és kilépett mellettem az ajtón.

Jay csak vigyorgott rám az asztal mögül,kicsit kezdett idegesíteni.

Kellan átöltözött és Rob kíséretében Taylor után siettek,Jay és Nikki lelépett,mert egy zeneboltot akarnak megnézni és Nikki szívesen elkíséri a vigyorgót.

Hamar kiürült az egész szoba,Kristen kicsit még le volt lassulva a korán kelés miatt,mikor megtudta,hogy engem mikor ébresztett Ashley,ha lehet még fájdalmasabb arcot vágott.

A taxizást inkább elkerültük,nehogy valaki kiadjon Ashről és Kristenről információt,aminek köszönhetően engem is zaklatnának.

Kristen egy sapkát nyomott a fejébe és egy napszemüveggel álcázta magát,Ashley egy vörös parókát helyezett a fejére és rá egy szalmakalapot és a szokásos napszemüveget,hát az tuti,hogy Ashleyt nem ismerik fel..Kristen kicsit húzósabb volt,de mielőtt elindultunk volna Ashley begyűrte a haját a sapka alá és inkább nézett ki fiúnak,mint lánynak.

-Oké,mehetünk-vigyorgott kettőnkre.

Kristen kijelentkezett és a hátsó ajtón kilópozott,majd beült hátra.

Ashley a legnagyobb plázát kérdezte,hogy merre van,de inkább a legközelebbihez irányítottam,nem vagyok én hülye,hogy két napot töltsek egy plázában,már pedig Ashley nagyon arra hajt,csak tudnám mi a csudának neki ennyi ruha mikor Los Angelesben is biztos van neki.

Kris nem igen votl felpörögve velem együtt,így Ash vett három kávét,kissé talán felébredtem tőle,de a vásárlás most akkor sem hozott lázba,mikor Kellannal is lehetnék,de megígértem Ashleynek!

Inkább a nyári ruhák közt válogattam és Ashleyhez képest kevés ruhát vettem,Kristen talán egy pár cipőt és pólókat vásárolt,de így is nagyon repült az idő,az ebéddel kicsit elcsúsztunk,de mindhárman nagyon éhesek voltunk és beültünk kajálni olyan fél három fele,Kellan írt egy sms-t,hogy bírom-e még,mert szívesen kimenekít,de nem akartam gonosz lenni Ashleyvel.

-Szerintem mehetünk is-túrkált a szatyorban Ash.

-Király-csúszott ki Kris száján és rögtön meghúzta magát.

Ashley csak morgott valamit az orra alatt,de végre elindultunk.

-Szerintem felismertek titeket-sóhajtottam és a három lányt figyeltem,akik feltűnően követtek minket,szaporáztuk a léptünket és mielőtt kiértek volna a plázából elhajtottunk.

-Biztos nem látod őket??-fordult hátra vagy századszorra Kristenhez.

-Camille,nyugi.Nem jönnek utánunk.A hotelben meg biztonságiak vannak,nem jutnak be oda.

Hangosan fújtam ki a levegőt mikor Ash befordult a hotel parkolójába és a kapu bezárult mögöttünk,hogy fogom én ezt bírni Los Angelesben,mi van,ha a pletykáktól kikészülők,de mi lesz Kellannal??

Vajon ott is velem akar lenni még,hisz lehet,hogy csak egy futó kapcsolatot akart itt Londonban,lehet,hogy mindenhol ahol eddig járt vár rá egy lány...

Dobpörgééés(:

Meghoztam a 10.fejezetet!!

Örülök,hogy már itt tart a történet és kilenc rendszeres olvasóm van már,akik nagyon sokat segítenek,ha pár emberkével nem is tartom a kapcsolatot,ha rossz kedvem van és abbahagynám legszívesebben az egészet,mert alig kapok vissza valami jelzést tőletek,hogy jó volt,vagy pocsék,RÁTOK gondolok,hogy biztos nem értek rá,ha látom,hogy növekszik az olvasóim száma,akkor döbbenek rá,hogy talán mégis olvastok és mégsem vész kárba az egész írásom és pár boldog percet okozok nektek,vagy éppen boldogtalant mikor nem arra számítotok amit éppen leírok.

Nagyon nem akarok húzni az időt,de gondolkodtam rajta,hogy mégis hányas karikát tegyek ki a fejezethez,de nem tudtam eldönteni,így maradt a semmi.xD

Remélem senki nem fog sokkot kapni  vagy ilyesmit és senki élete nem szárad a lelkemen.(:

És most ennyivel be is fejeztem a pofázást:D

Puszi:Lena

10.fejezet

Reggel csak simán ébredtem fel,az órára pillantottam ami fél tizenegyet mutatott és máris értettem miért keltem már fel,túl sokáig aludtam.

Kell nem volt mellettem,füleltem,de semmi hangot nem hallottam a fürdő felől,szóval egyedül vagyok..legalábbis a szobában.

Szokásos reggeli dolgaim után beágyaztam és kiléptem a szobából,túl csend volt..csak sutyorgásokra lettem figyelmes,a nappaliban Ashley,Kellan és Jay sutyorgott.

Nikki valamilyen újságot bújt és néha-néha a hármas fogat beszédéhez hozzá fűzött valamit,meguntam a hallgatózást,amiből nem értettem semmit és jó reggeltet köszöntem „mindenkinek”.

Kiderült,hogy Taylor elment konditerembe,Rob és Kristen meg valamerre csavarognak,de az feltűnt,hogy a sutyorgást abbahagyták..inkább nem kérdeztem rá miről volt szó,lehet,hogy valami új filmről,amihez végül is semmi közöm.

Még találtam tojás rántottát és kiderítettem,hogy zt nekem hagyták meg és gyorsan be is lapátoltam.

Ebédre nem maradtam,mert otthon van még rengeteg dolgom,de akkor jutott eszembe,hogy Kellan nem tud semmiről?!

Most,hogy álljak elé,mikor Ash már tudja és pont Neki nem mondtam el.

-Kellan-sóhajtottam és visszafordultam.

-Igen??-mosolygott rám.

-Beszélhetnénk??

-Persze..-komolyodott meg és a szobája felé sétáltunk.

-Sajnálom,hogy eddig nem mondtam el neked,de melletted mindent elfelejtek és csak jól érzem magam veled.

-Cica,megijesztesz-emelte meg a fejem és a szemembe nézett-ha arra gondolsz,hogy a szüleid elválnak,tudom.-kikkeredtek a szemeim,mégis honnan?-Ashley elmondta nekem,ha valami bizalmasat akarsz valakinek elmondani ne hozzá fordulj-mosolyogtunk mindketten-és nem haragszom rád-nyomott egy puszit a számra,de nekem nem volt elég???!

Mi van velem,én nem szoktam ilyet érezni!!

Ledöntöttem az ágyra és az ingjét bontogattam,ami túl szexin állt rajta,a nadrág is feszült rajta pont ott,ahol kell.

Nem sokáig gondolkodott,lesimította rólam a vékony pántos felsőt és a nadrágom előtt megállt.

-Biztos vagy benne??-nézett a szemembe,de egy csókkal belé fojtottam a szót,akarom,most és itt!!

A nadrágja kigombolása már nehezebb volt a remegő kezeim miatt,ilyen vágyat nem éreztem még iránta,a nadrágomtól könnyen megszabadított és végig csókolta a hasam,amitől jól eső remegés futott végig rajtam,kibontott a melltartómból és az egyik kezével végig simított a mellemen a másikat a szájába vette és úgy kényeztett,tudtam,hogy sokáig nem bírom ki és az arcomat a párnába fúrtam,hogy kint ne hallja senki,hogy éppen mit művelünk.

A bugyim nem úszta meg olyan könnyen mit a többi ruhadarabjaim és egy csókot nyomott a számra,majd belém hatolt.

A lábamat a dereka köré tekertem,hogy még közelebb legyen,de szerintem egy papírt nem tudnának közénk rakni,egyre gyorsabb tempóval űzött a gyönyör kapui fölé,mikor mindketten elértük a csúcsot.

A mellkasára döntöttem a fejem és magunkra húzta a takarót és a hajammal játszott.

-Nagyon-nyomtam eg puszit a szájára-szeretlek-csókoltam meg.

-Én is szeretlek-folytatta a csókot,de a telefon csörgése zavart meg minket.

Jay neve állt a kijelzőn és valahol akkor itt van,a fejembe zúdult az összes vér,hogy belegondoltam végig hallgatták az egészet,hiába próbáltunk halkan lenni,nem igazán sikerült.

-Haver felmehetünk már a lakásba vagy még nem??De ha nem akkor nem vetted volna fel..szóval van tíz percetek felöltözni és úgy tenni,mintha csak dumáltatok volna.Na szevasz és ja,Camille legközelebb halkabban-nevetett.

Kellan kinyomta a telefont és egy puszit nyomott a számra.

-Ez nagyon ciki-húztam a fejemre a takarót.

-Miért lenne??Szerinted mi hányszor halljuk Rob és Kristen szerelmét??Vagy nem volt jó??-kerekedtek ki a szemei és megváltozott az arca,szomorú lett.

-Hülye vagy??-csaptam fejbe egy párnával.-Szeretlek-pusziltam meg-de ilyen ne jusson többet az eszedbe,oké??

A közös zuhanyt ezek után inkább elhalasztottuk és megvárta míg én végeztem és fürdés közben esett le,hogy a lábam...nagyon fáj,akkor nem,vagyis lehet,hogy csak nem arra figyeltem.

Nem akarok fekvő gipszet és amúgy is mit mondanák az orvosnak,hogy mitől lett rosszabb??

Ha belegondolok annyira nem vészes,csak azt kell eljátszanom,hogy nem fáj és nem szabad sántítanom.

Kellan hozott be fehérneműt és sikerült felöltöznöm.

Míg ő zuhanyzott rendet raktam a szobában,mert a cuccai minden fele voltak csak a szekrényben nem és a szennyest is összeszedtem amit bedobtam a mosógépbe.

Az órát nézve eszembe jutott,hogy haza kéne mennem,otthon is van dolgom.

Elbúcsúztam Kellantól és megígérte,hogy holnap átjön segíteni,leintettem egy taxit és haza vitettem magam,de a lábamban a szúrás csak nem akart enyhülni,de kibírom,nem fogok fekvő gipsszel szerencsétlenkedni,majd kicsit jobban oda figyelek a lábamra.

Belépve a lakásba kicsit ledöbbentem,alig-alig volt valami a helyén,de tömérdek doboz volt minden sarokban.

Anyát a konyhában találtam meg és tőle tudtam meg,hogy Eric a kis házban van hátul,átöltöztem otthoni ruhába és én is hátra mentem segíteni.

A vacsorát hamar megettük és mindenki ment a saját szobájába,egyedül csak az én szobám volt úgy,ahogy régen,semmit nem pakoltam és nem is volt sok kedvem.

Pár személyes cuccot pakoltam csak el és a nyári ruhákat válogattam ki meg pár melegebb pulcsit és nadrágot,de apának kikötöttem,hogy ez az én szobám marad és szeretnék a jövőben még itt aludni és persze örömmel egyezett bele,így nyugodtan hagytam itt a melegebb ruháimat,a könyveket is átválogattam és csak a kedvenceimet raktam abba a kupacba,amit a szoba egyik sarkába helyeztem el és azokat fogom bőröndbe illetve dobozba rakni.

Furcsa volt,hogy a fél életemet kell összepakolnom most,az ágy alól elő kerültek a régi naplóim,az elsőt akkor kezdtem mikor betöltöttem a kilencedik évemet és a szülinapi bulim után írtam le mindent,az első szerelmem,amikor Eric állandóan bántott és Brittany közénk állt,hogy engem védjen,de a bátyuskámmal összefogtam és ketten vertük meg a nővérünket,mosolyognom kellett,olyan mintha tegnap lett volna,de nem!

Ez már lassan nyolc éve történt és mi felnőttünk,már nem vagyunk azok a veszekedő testvérek...a családunk sem ugyanaz már,a mi családunk szétesett.

Fájt...fájt,hogy apa ezt tette és már most hiányzik,mikor az első osztályt kezdtem el és a kezüket fogva léptem be az osztály termünkbe,amikor esténként apa mindig a földön játszott velem és ebből lett a veszekedés,hogy Brittany szerint apának én vagyok a kedvence,Eric meg mindig is anyásabb volt.

A második naplómat már tizenkét évesen írtam,itt már a sulis szerelmem neve töltötte be szinte minden lapot.

A harmadik naplót tizennégy évesen kezdtem el írni,de még a fele üres volt,abbahagytam a napló írást mikor nagymama meghalt,mindent akkor fejeztem be,a táncot,ami régen az életem volt,de most már nem...nem tenném be a lábam egy tánc oktatásra sem,pedig Ericcel egy csoportban táncoltunk és ő szenvedte meg a legjobban,hogy kiléptem,mert ő is így tett és ezt azzal indokolta,hogy nélkülem nem olyan,mint régen,de tudom,hogy nagyon szeret táncolni és Los Angelesben lesz esélye folytatni.

Visszaraktam a rózsaszín dobozba a három naplót és az ágy alá csúsztattam,ahol a helye van,a régi életem lezártam és nem kell az emlékeztető.

Úgy döntöttem inkább alszok és holnap pakolok csak,Kellantól kaptam egy sms-t és hamar válaszoltam is neki,lezuhanyoztam és bevágódtam az ágyba,hogy végre átadjam magam az álom manóknak.

Reggel mosolyogva ébredtem fel a tegnapra gondolva és nem mellesleg a világ legjobb pasija ült mellettem az ágyon és a hajamat cirógatta.

-Jó reggelt álomszuszék-mosolyogott és megkaptam a reggeli csókom.

-Neked is.Miért mennyi az idő??-rúgtam le a takarót magamról.

-Lassan tizenegy óra lesz.

-Basszus,rohantam a fürdőbe és magamra zártam az ajtót,lezuhanyoztam és elviselhető formába hoztam magam,bár a hajammal meggyűlt a bajom,le fogom vágatni.

-Nee-ellenkezett Kellan.

-Hangosan is kimondtam??-pislogtam rá értetlenül,bólintott,lassan a diliházban kötök ki.-Akkor is vágni kell belőle,mert töredezik a vége és melegem lesz tőle-emeltem meg a hajzuhatagom,ami a hátam közepéig ért.

Beágyaztam és lementünk az étkezőbe,anya marasztalta Kellant,hogy végre együnk együtt.

Ericcel túlságosan jóba lettek és előkerültek a régi képek rólam.

-Ne,már.Eric Matthew Daniel Groves-kiabáltam vele,hogy adja vissza a rengeteg albumot.

-De rég szólitottak az egész nevemen-nevetett és elfészkelte magát a kanapén Kellan melett.

-Na,ide figyelj te majom-kaptam ki a kezéből az egyik albumot.

-Ne nevezz majomnak,és kérem vissza.

-Nem!

-Camille Anne Hope Groves idősebb vagyok nálad,ha nem adod oda akkor bajok lesznek-rázta meg az ujját és akkor tudtam,hogy csak szekálni akar,na nem ,mintha komolyabban már veszekedtünk volna.

-Gyerekek fejezzétek be,szegény Kellan azt se tudja merre nézzen-dorgált meg minket anya és akkor láttam,hogy Kellan tényleg furán méreget minket.

Sóhajtva Eric kezébe nyomtam az albumot,aki vigyorogva ült le Kellan mellé,de ő felém fordult.

-Miért nem mondtad el a teljes neved??

-Sose kérdezted-ráztam meg a fejem és itt lezártuk ezt a témát,Eric még szekált párszor a képek miatt,de jókat nevettünk mikor róla is előkerültek a pár hónapos,éves képek.

A ballagási képemen lepődött meg a legjobban Kellan,akkor ilyen vállig érő hajam volt és emlékszem reggel anyával össze is vesztünk,mert minden áron ki akartam vasalni és ebben Britt segített.

Anyával elmosogattunk és Kellan segített a szobámba dobozolni először is.

-Ez??-vigyorgott és meglóbálta a kezével az egyik bugyimat.

-Kellan-nyújtottam érte a kezem,hogy tegye már le.

-Nem adom oda,vagyis csak akkor,ha megmondod mikor láthatom rajtad-mosolygott.

-Nem vagy egy kicsit telhetetlen??-húztam fel a szemöldököm és nyújtózkodtam a bugyimért, a pólóm felcsúszott és kilátszott a hasam,Kellan nagyot nyelt és már meg is volt a tervem.

Meg fogtam a kezét és a derekamra helyeztem,végig húztam az ujjam a száján és megjelent a csibészes mosoly az arcán,megragadta a csípőm és közelebb húzott magához,a bugyi kiesett a kezéből,még végig simitottam a meredező férfiasságán és elléptem tőle.

-Ez..ez nagyon szemét húzás volt-rázta a fejét mikor észhez tért.-Gonosz boszorkány-csókolt bele a nyakamba és hátulról megölelt,a fenekemnek nyomta az ágyékát és úgy sutogott a fülembe.

-Ezt még visszakapod.

Oké,talán egy picit volt rossz ötlet ez a húzásom,túl feltüzelt,de itthon azért mégsem akarom..főleg,hogy Eric ezen az emeleten tartózkodik,a nappali meg pont a szobám alatt van. és ki tudja lehet,hogy anya épp ott van,akkor aztán hallgathatom a védekezés dolgot.

Sziasztok!:)

Most jutottam géphez öt percnél hosszabb időre,ezen a héten rokonok voltak itt és ma sem leszek itthon,holnap pakolnom kell,mert hétfőn megint megyek nyaralni.

Hát őszintén nem nagyon örülök neki,inkább maradnák itthon és frisselnék,de így legalább kikapcsolódok és lehet,hogy új ötleteim is születnek.Úgy néz ki,hogy csütörtök jövök haza ami 21.-e,de másnap pénteken itt a falunkban Dumaszínház lesz,így fogalmam sincs mikor sikerül hoznom a 10.fejezetet.

Nagyon sajnálom,de most tele vagyok programokkal,nem akarok ijesztgetni senkit,de lehet,hogy csak augusztus elején tudok hozni frisst,de megpróbálom bepótolni a hiányzásomat.

Jelenleg vannak ötleteim,de időm az kevés..azt se tudom hol áll a fejem,mert nyaralni mennék,de a szobám mosatlan ruhákból áll és hétfőre el kéne mindent rendeznem.

Most néztem meg a naptárt és ha sikerül  akkor 24.-e ugye vasárnap...nem hiszem,hogy sikerül jelentkeznem,mert Forma1 lesz és Német nagydíj,ami Vettelnek nagyon fontos(aki nem érteni miért nem tudok jelentkezni annak leírom,hogy jelenleg egy Vetteles blogon is "dolgozom",már amennyi időm van és ahhoz fontosak a versenyek eredményei).

Na,de nagyon elkanyarodtam más irányba,25-e hétfő és azon a héten megpróbálok hozni frisst,de ha még akkor sem jelentkezek meg lehet dobálni kővel!:)

Nagyon remélem,hogy sikerül,hétköznap jelentkeznem a 10. fejezettel és a többivel,mert azon a hétvégén meg a Magyar nagydíj lesz.(Én is szeretem a Fia-t aki összeállította a Forma1-es naptárat)

Szóval,ha minden jól sikerül július 25.-e héten jelenkezem!!

Sziasztok!

Itt a kilencedik fejezet,azt hiszem van benne minden,kis konfliktus is;)

Remélem ez kárpótol titeket azért,hogy ennyit késtem...fogalmam sincs mit csináltam ebben az időben,csak elvoltam,mint a jó gyerek.

A következő fejezethez megint nem tudok időt fűzni,mert kicsit elvagyok csúszva a történettel,de most már összeszedtem magam és sietni fogok vele ígérem,most jobban,mint ezzel a fejezettel:$:$

Puszi:Lena

u.i.:a fejezet végén van pár kép amit én csináltam,a fotózás a másik szerelmem az írás mellett:)Örülnék,ha kapnák pár visszajelzést a fejezetről és a képekről,nagy vágyam,hogy a fotózást komolyabban is folytathassam,hisz csak amatőr vagyok.

Nem tudtam mit akarok,pár perc alatt az egész életem lefutott előttem,mikor beléptem az iskolába először,a barátaim,az ismert környezet..itt nőttem fel és most hagyjam itt pillanatok alatt.

Miért nem maradhatnák itt apával,hisz az iskolából még vissza van két évem és újra beilleszkedni egy idegen környzetbe?!

Nekem mindenem itt van,anya és Eric lehet,hogy ilyen könnyen eldob mindent,de én nem...én ragaszkodó típus vagyok.

Miért kell nekem is költöznöm amikor az iskola itt van,apa meg....csak örülne neki,ha itt maradnák.

-Nem lehetne,hogy ezt a két évet itt végezzem el??-néztem apára.

-Camille,ez nem ilyen egyszerű-sóhajtott apa,szóval nem akarja.

-Miért??Miért nem egyszerűbb??Mondd,akkor a szemembe,hogy nem akarod ezt!-emeltem meg a hangom.

-Először is ez még az én házam és vegyél vissza a hangnemedből.

-Akkor magyarázd meg!

-Apádnak van valakije-bökte ki anya,de rögtön lehajtotta a fejét.

-Mii??Te csaltad anyát??-pattant fel Eric a székből és megemelte a kezét.

-Eric!!-kiabált rá anya és apa egyszerre.

Ezt nem tudom elhinni..Apa,NEM!!

Nekem ő nem az apám...nem vagyok egy taplónak a lánya.

-Nem vagy az apám-kiabáltam apa arcába,még láttam a szomorúságot a szemében a szavaim miatt,de nem érdekel,tudja meg,hogy nekem milyen érzés!

Felkaptam a kabátomat és feltéptem az ajtót.

-Camille-kiabált utánam anya,de nem álltam meg,muszáj lenyugodnom,belebújtam a dzsekimbe és elindultam a park felé.

-Várj meg-hallottam meg Eric hangját,majd mellém ért.

A húsz perces sétán nem szóltunk egymáshoz csak a gondolatainkba meredtünk,leültem az egyik padra a szökőkút mellett volt nem messze.

-Miért??Miért csinálta ezt apa??-buggyantak ki az első könnycseppeim,Eric átölelte a rázkodó vállam.

-Shhh...nem tudom,de nem szabad összezuhannod,apa akkoris az apánk marad,ettől még szeret minket,csak anyával nem jönnek már ki.

-Miért kell ilyen normálisnak és okosnak lenned??-ütöttem bele a vállába,mire kaptam tőle egy mosolyt.

-Mosolyogj te is,nem szeretem mikor szomorú vagy,nem áll jól neked-tűrte el a hajamat ami a szemembe lógott,vágtam egy mosoly fintort neki,hogy elégedett legyen-Na,gyere menjünk vissza.Hideg van és ebbe a dzsekibe meg fogsz fázni-húzott fel a padról és elindultunk vissza.

Félve léptem be a házba,hogy mit fognak szólni anyáék,de bennem volt egy tiltakozás is,hogy nekem ő már nem az apám és ez már nem az otthonom.

17 éve itt élek és most apa hülyeség miatt itt kell hagynom mindent és még elvárja tőlem,hogy szeressem?!

Most még biztos nem,talán,ha már lenyugodtam máshogy is tudok rá gondolni,de most csak egy család romboló a szemembe.

-Apa??-nézett körbe Eric.

-Elment egy hotelba,amíg nem költözünk el,addig ott is marad-válaszolta anya,hogy tud ilyen erős lenni,hisz őt csalta meg apa!

-Kezdjetek el pakolni,mert jövő héten már költözünk.

-De Anyaa,kedd van és még el akarok búcsúzni a többiektől és az iskola is ott van.

-Holnap bemegyünk az igazgatóhoz és beszélünk vele,az iskolának jövő hét hétfőn vége lenne,de ezt majd megbeszélem vele,hogy engedjen el szerdától.

-Kösz!-feltrappoltam a lépcsőn és becsaptam magam után a szoba ajtóm.

Levágódtam az ágyamra és utat engedtem a könnyeimnek, a zsebembe csörgött a telefonom,de kinyomtam.

Még párszor csörgött,hirtelen valakinek nagyon fontos lettem,nem néztem meg ki keresett,a falhoz dobtam a telefonta,ami széttört,de most ez sem érdekelt.

Kinyitottam az ablakom és most áldottam anyát,hogy minden szobába kikönyörögte a párkányt,vagyis ez jóval vastagabb volt,mert bőven eldtudtam férni rajta,leterítettem egy vastag pokrocót és egy párnát tettem a hátam mögé,majd a takaróm magam köré csavartam.

Csak néztem a sötét égboltot és a rengeteg csillagot,vajon nekem is van egy csillagom oda fent??

Halk kopogásra lettem figyelmes,majd elmormoltam egy szabadot és Eric lépett be,felkapta a másik párnát és leült velem szembe és az egyik lábát kirakta az ablakon.

-Jó lesz ott is,biztos találunk barátokat ott is,a ház is jól néz ki és nincs messze Brittany lakásától sem,anya talált egy munkát,holnap felhívja a céget.

-Ha ház is van már mióta titkolják ezt előlünk??

-Anya már régóta tudta,hogy apa csalja,de próbálták helyrehozni ezt az egészet,nem siekrült így inkább a válás mellett döntöttek.

-Persze,mindetn mi tudunk meg utoljára-puffogtam.

-Nekik sem könnyű.Nem láttad Apa arcát mikor elrohantál.

-A legkevésbé sem érdekel az a személy akit te apának hívsz,nekem nem az.

-Nem értelek,biztos szar,nekem is az,de amit csinálsz nem lesz könnyebb tőle-sóhajtott és kiment a szobából.

Lehet,hogy igaza van,de miért mindig mi szívunk??

Mégis ki lehet apa ágyasa,bár jobb is,ha nem tudom lehet,hogy megtépném.

-Mit csinálsz ott fent??-hallottam meg azt az imádott hangot,de megijesztett.

Lecsúsztam a pokrócról,próbáltam megkapaszkodni,de lezúgtam az ablakomból.

-Camille-kiabált Kellan.

-Aúú,ez nagy fáj-Kellan rögtön befutott a kapun és mellém térdelt.

-Hol fáj??

-A kezem és a lábam.

-Miért ültél kint az ablakban??Láttod mi lett a vége-idegeskedett.

-Persze,most én vagyok a hibás mi??-próbáltam felállni,de vissza is estem.

-Muszáj ficánkolnod??Valószínűleg eltörted a lábad-sóhajtott.

Eric nézett ki az ablakon,majd rögtön le is szaladt mikor Kellan kiabált neki,hogy eltörtem a lábam valószínűleg.

-Minek ültél az ablakban?-toporzékolt anya mellettem.

-Mert,valaki bevinne az ügyeletre??-néztem a három ideges személyre előttem,Kellan benyúlt a térdem alá és betett a kocsijába.

Eric és anya a másik kocsival jöttek utánunk,nem értem minek ez a felhajtás.Próbáltam feljebb csúszni,de belenyilalt a fájdalom a lábamba.

-Aúú-nyúltam a lábamhoz,a kezem nem fájt annyira és azt tudtam mozgatni is,de a lábamban már nem votlam biztos.-Nem akarok gipszet!

-Pedig biztos kapni fogsz.

-De nem akarok-sóhajtottam.

-Nagyon szexi leszel benne,ha megnyugtat-vigyorgott hátra.

-Inkább az utat figyeld-morogtam.

Negyed óra alatt beértünk a kórházba és a lábamat megröntgenezték és a kezemet is,a lábam eltört a kezemben meg megrepedt egy csont,de nem vészes.

Elküldtek a gipszeshe,ahol megkaptam a lábamra a csodaszép gipszemet.

-A kezemre nem kapok??

-Nem,de ne erőltesse meg és ugyanez vonatkozik a lábára is,ha nem tartja be fekvő gipszet kap-fenyegetett meg az orvos.

-Jó lesz ígérem-erőltettem egy mosolyt az arcomra.Elköszöntünk az orvostól és anyáéktól is,mert Kellannal mentem a hotelba,utáltam hátul ülni a gipsz miatt már most,de elől nem fértem volna el.

-Mondtam,hogy nagyon szexi lesz-vigyorgott mikor kisegített a kocsiból.

-El tudom képzelni,pakolászhatsz mint egy tárgyat.-csak mosolygott és segített a járásban,mert nem egyszerű ezzel a csodával lépni.

-Készülj fel,mert Taylor ezzel fog szekálni-nevetett.

-Mert te nem mi??-csaptam a kezére.

Lerúgtam a cipőmet nagy nehezen és a kabátomat is levettem,a nappaliban nem volt senki.

Beosontam a konyhába és úgy álltam meg,hogy a gipszem ne látszódjon.

-Hahóó-mosolyogtam Ashleyre,aki rögtön a nyakamba ugrott.

-Olyan régen láttalak-ölelgetett,de a lába hozzáért a gipszemhez és rögtön átváltott dühösbe az arca.

-Mit csináltál??-nézte a gipszem,közben Kellan is beért a konyhába-Miért nem tudsz rá vigyázni??Camille,hogy tehetted ezt velem??Így nem tudunk elmenni bulizni-ült le a székre,de a szemét nem vette le a székről.

-Kihisztizted magad??-próbálta elrejteni a mosolyát Kellan és egy pohár narancslevet nyomott a kezembe.

-Mi ez a sipákolás??-jött ki Taylor a szobájából és a szemét dörzsölte.-Azta,de kafa-röhögött,mikor meglátta a gipszem.

-Neked is szia-morogtam.

Valamit elkezdett matatni fiókban és a kezébe vette a tollat.

-Írjuk aláá-vetette be a kiskutya szemekete.

-Meg vagy huzatva??-kerekedtek ki a szemeim.

-Nézd a jó oldalát,jó pénzért eladod majd az Ebay-en-nevetett.

-Menj a fenébe-ütöttem a karjába és elbicegtem a kanapéig,Ash leült mellém és valami vásárlásról hadart nekem.

-Mi ez a hangoskodás??-jelent meg Jackson,mikor meglátta a gipszem elfordult és kitört belőle a nevetés.

-Persze,nevess ki-dobtam meg a fejét egy párnával.

-Mit csináltál?-ült le a másik oldalamra.

-Leestem az ablakból-sóhajtottam,mert tudtam,hogy most jön a rajtam röhögés.

-Az durva-bólogatott Jay.

-Komoly??-dugta ki a fejét Taylor a konyhából.

Csak Ashley és én maradtunk a nappaliban,a többiek visszamentek a szobájukba,Kellan meg zuhanyzott.

-Mi a baj??

-Miért lenne??-sóhajtottam.

-Ismerlek Cami,tudom,hogy valami nincs rendben.Kellannal biztos nem vesztetek össze,mert akkor nem itt lennél.Akkor mi??

-Elköltözünk.

-Hova??És miért??

-Anyáék elválnak és Los Angelesbe költözünk jövő héten.

-Jaj,ez tök jó-borult a nyakamba-Vagyis sajnálom,de így rengeteget találkozhatunk még,Kellan eléggé sokat rágódott ezen a témán,hogy mi lesz,ha mennünk kell vissza.

-Mikor kell nektek vissza mennetek??

-Taylor,Jackson,Nikki,Kristen és én jövő hét kedden megyünk vissza.Kellan és Rob még maradnak a jövő hét végéig.

Ashley segített a pizsi gatya felvételével.

-Biztos nem kell még párna a lábad alá??

-Ashley,nyugi.Kellan itt lesz mellettem és amúgy is két párna bőven elég-sóhajtottam.

-Oké,Kellan gyere már-kiabált be a fürdőbe.

-Mi van??-csoszogott ki boxerben és vizes hajjal,miért pont most kell kínoznia??

-Semmi,csak nem akarom egyedül hagyni-mutatott rám.

-Nem haldoklom Ashley-morogtam és becsuktam a szemem.

-Én csak figyelek rád-suttogta és kiment a szobából.

Besüpedt mellettem az ágy és Kellan egy puszit nyomott a homlokomra.

-Nem akarom ezt a gipszet-nyöszörögtem.

-Minek estél le??-vigyorgott.

-Kösz-ütöttem a mellkasára-Minek ijesztgettél??

-Gondoltam kapaszkodsz-még nyomtam egy csókot a szájára,csak néztem,hogy alszik,de az álom valahogy engem nem akart elkapni.

Kintről mocorgásra lettem figyelmes és az ajtó alatt beszűrüdött egy kis fény,valaki biztos van kint.
Felállni nem igazán sikeredett,így nagy nehezen elfészkeltem magam és becsuktam a szeme,hogy végre aludjak már.

Meghoztam a két fejezetet végre:)

Lehet utálni és szeretni és a végére!

Bells gyógyulj meg:))

Na,de nem húzom az időt,jó olvasást!

Puszi: Lena

u.i.:Komizni lehet:D és a képért Köszönet Bellsnek<3<3

A szatyorban találtak után kissé ledöbbentem,ruháról volt szó nem pedig ilyen csipkebigyókról.Talán Ashley kicsit előre szaladt a mi kapcsolatunkkal.

A kis emlegetett szamár hatalmas léptekkel szelte át a szobát és leült mellém az ágyra.

-Haragszol-vetette be a kiskutya szemeket.

-Nem-nevettem fel-csak...nem tudom...szóval én-sóhajtottam,nem tudtam,hogy mondjam ezt el neki.

-Nem vagy biztos benne mit akarsz igaz??-mosolygott rám.

-Pontosan,tudom,hogy szeret Kellan,de fogalmam sincs mit csináljak,de sokáig mégsem húzhatom,ő is csak pasiból van.

-Hidd el ha szeret,már pedig szeret,akkor tud rád várni és biztos ő is megérti.Eddig nem adta semmi jelét,hogy...??

-Nem,még ő állított le-ráztam a fejem.

-Na,akkor meg minek búslakodni.Majd ennek is eljön az ideje,ezen ne rágódj,mert nincs semmi értelme.Kellan szeret és az a lényeg,hogy te is őt-nevetett,majd az én szekrényembe süllyesztette a „ruhákat”,majd rám mosolygott és kilépett a szobából beengedve a Macimat,aki rögötn leültem mellém és az ölébe húzott.

-Miért vagy szomorú?-simogatta az arcomat.

-Nem vagyok az-füllentettem-csak fáradt vagyok és álmos-tettem egy mű ásítást.

-Na,ezen segíthetünk-kúszott feljebb az ágyban magával cipelve és magunkra rántotta a takarót.

A fejemet a mellkasára döntöttem és ,így hamar elnyomott az álom.

Nem csoda egy ilyen puha,kellemes párnán és erősen magához szorított,ami nagyon-nagyon jól esett.

Reggel arra ébredtem,hogy Kellan keze a takaró alá csúszott és a combomat simogatta.

Még élveztem egy ideig simogatását csukott szemmel,mikor valaki betörte az ajtót.

-Kellan a kezd húzd ki onnan-hallottam meg Ashley hangját.-Cami te elfogsz késni a suliból-rángatta le rólam a takarót,amibe görcsösen kapaszkodtam.

-Ashley-morogta Kellan és kiszállt az ágyból.

-Én nem megyek innen sehova-nyomtam a fejemre a párnát.

Hallottam Kellan kuncogását,majd valaki leöntött egy pohár vízzel.

-Ashley-nyafogtam és nagy nehezen felültem az ágyban.

Kellan mosolyogva dőlt neki az ajtónak,de mikor meglátta,hogy nézek rá inkább összehúzta magát.

-Haragszok rád,nem védtél meg tőle-mutattam a szekrényben matató Ashleyre.-Utállak titeketek!-vágtam be a durcit.

-Az jó,legalább hamarabb elindulsz a suliba-dobott a fejemre Ash egy zöld pólót.

-Köszi-morogtam és kikerestem egy fekete nadrágot a szekrényből.

Becammogtam a fürdőbe és próbáltam összehozni valami türhetőt magamból kisebb-nagyobb sikerrel,mert a hajam teljesen káosz volt,így feladva a küzdelmet felkötöttem egy copfba.

Kellan a szobában rángatta magára a nadrágot,mikor el akartam menni mellette.

-Most nem fogsz hozzám szólni??-kapta el a derekam és a fülembe sutogott,a hideg kirázott,de jó értelemben.

Nem,nekem most ezt nem szabad,haragszom rá!

Bólintottam egyet és kiléptem a szobából,de hallottam még a sóhaját,vissza akartam menni hozzá,de túl makacs vagyok én ehhez.

A nappaliban Kris és Rob tanulmányozták egymás száját,így elment a kedvem,hogy leüljek melléjük.

A konyhában Nikki és Jackson beszélgettek,mikor megláttak mindketten rám mosolyogtak.

-Látom nem jól indul a napod-mosolygott rám megértően Nikki.

-Hát nem nagyon,egyesek nem hagyják aludni az embert-pillantottam a konyhába lépő Ashleyre.

-Egyszer akkor is meg fogod köszönni nekem-nevetett.

-Melyik dimenzióban élsz??Majd,ha piros hó esik.Én még aludni akarok-hajtottam le a fejem a konyhapultra.

-Na,mi van??-hallottam meg Taylor hangját és fogadni mertem volna,hogy mosolyog.-olyan a fejed mint a madárfészeknek-röhögött miközben a hütőben matatott.

-Köszi,ezt minden nő szívesen hallja-sóhajtottam és elindultam a cipőmért,de nem volt sehol.-Ez nem igaaaaz-dőltem el az előszobában a földön.

-Mi az??-nevetett Rob és átlépett,hogy elérje a kabátját.

-Nem találom a cipőmet-nyöszörögtem.

-Itt van az egyik-dobta a fekete tornacipőm felém Kris.

-A másik a fürdőben volt-lépett ki Jackson tiszta fogkrémesen és hülye fejet vágva.

-Köszönöm-rángattam magamra a most nagyon szűkösnek tűnő cipőt.-Pfff..éhes vagyok-léptem a konyhába és leszedtem Kellan tányérjáról egy szendvicset.

-Hééé...az az enyém-beleharaptam a sajtos szendvicsbe-volt-sóhajtva tette hozzá.

-Nem láttam rajta a neved-mosolyogtam és egy puszit nyomtam az arcára.

-Elvigyelek??-húzott az ölébe és beleharapott az ÉN szendvicsembe.

-Nem kell,szeretek sétálni.

-Biztos vagy benne Camille?-nézett rám nagy szemekkel Jackson.

-Igen,miért??

-Te tudod,de a címlapon vagy Kellannal és nem biztonságos egyedül..-rázta a fejét.

-Igaza van Jaynek,nem csak jó emberek vannak-tette hozzá Taylor.

-Oké,én ezt értem,de most fogadjak magam mellé két testőrt??

-Jó ötlet-puszilt bele a nyakamba Kellan.

-Mi van??Most te is ellenem vagy??Áhh..nem kell félteni-kaptam fel a táskám.

-Nem vagyunk ellened,de a fiúknak igaza van,mi csak féltünk-próbált visszatartani Ashley.

-Nem érdekel,hagyjatok békén-vakartam le magamról Ash kezeit és kiléptem az ajtón.

Hallottam,hogy kiabálják a nevemet,de nem érdekelt,most jól jött,hogy több évig futottam,így ha valamelyikük utánam is jött nem ért el.

Nem kell engem ennyire félteni,lassan betöltöm a 18-at és tudok magamra vigyázni,lassan...

Rég volt otthon és két hét múlva leszek 18.

Csoda,ha anya egyáltalán még megismer.

Tizenöt perc alatt beértem a suliba,de semmi kedvem nem volt.

Pár százan összesúgtak a hátam mögött és a lányok nagy része megvetően néztek rám,mintha nem Kellanhoz való lennék.

-Nocsak,nocsak...hol a herceged??-lökött meg a vállával Nina,eddig sem kedveltem,de most főleg nem.

Nem szóltam hozzá csak mentem tovább,de újra belém kötött.

-Na mi van??Elvitte a cica nyelved vagy már rögtön dobott is,mert nem vagy jó az ágyban??

-Mi lenne ha békén hagynál?-megijedtem a saját hangomtól,ami alig volt.

Most fog hiányozni egy megfázás április végén.

-Mondom én,hogy dobott Kellan-nevetett fel,persze mindenki körbe állt minket és senki nem szólt semmit.

-Nina,már megint nem bírsz magaddal??-törte át a tömeget Cady és mellém állt.

-Na,megjött a másik-sóhajtott színpadiasan.

-Gyere menjünk-súgta a fülembe Cady és megfogta a vállam,nem sok kellett,hogy Nina és a többiek előtt sírjam el magam.

Ez a reggeli vita sem tett jót,de még Ninának is belém kellett kötnie.

-Minden rendben van?-kérdezte,de rögtön eleredtek a könnyeim.-Jaj,inkább ne mond.Kellannal összevesztettek reggel?-simogatta a hátam.

-I...igen-szipogtam és megtöröltem az arcom a zsepiben.

-Jobb,ha szólok Kellannak,hogy jöjjön érted.

-Nee...én tényleg jól vagyok....vagyis leszek,de neki kérlek ne szólj.

-Rendben,de jobb lenne,ha ezen a héten már nem jönnél suliba,a leckét majd együtt megoldjuk.Ninát meg leállítom.

-Köszi-öleltem meg legjobb barátnőm.

-Nincs mit,akkor kinek szóljak?

-Ashl...ne inkább szólok Ericnek-erőltettem az arcomra egy mosolyt.

-Biztos??-bólintottam-Oké,nekem most órára kell mennem,de szünetben felhívlak,hogy mi van.Szia-ölelt meg és eltűnt.

Megmostam az arcom a mosdóban és felhívtam Ericet,míg rá vártam szóltam az osztályfőnöknek,hogy nem érzem jól magam és elmegyek orvoshoz.

A lépcsőn haladtam lefele mikor beleütköztem bátyámba.

-Na végre,téged kereslek már tíz perce-emelte fel a fejem-Kinyírom azt a köcsögöt-szorította össze az öklét.

-Cady volt igaz??

-Igen,írt egy SMS-t,de egyszer fussak össze vele-dühöngött.

-Oké,nem lehetne inkább,hogy elinduljunk?Fáj a fejem-sóhajtottam és Ericnek dőltem.

-Kocsival jöttem elmenjünk egy gyógyszertárba?

-Nem,nem kell van otthon bogyó,de hogy jöttél kocsival??

-Anya otthon van és a jogsim lassan két hete meg van már-lengette meg előttem.

-Gratulálok,de erről miért nem szóltál nekünk??

-Csak te nem tudtad eddig-sóhajtott-keveset voltál mostanában otthon.

Bűntudatom volt,mert szinte kiléptem a családom életéből...

Negyedóra alatt hazaértünk és az ajtóban anya fogadott aggódó kifejezéssel.

-Jaj,szörnyen nézel ki.Olyan sovány vagy...nem hiszem el,hogy Kellan ilyen felelőtlen-rázta a fejét.

-Anya,ő nem tehet róla,hogy sovány vagyok és eddig is ilyen voltam-sóhajtva dőltem el a kanapén.

-Az előbb hívott telefonon-látszott anyán,hogy nagyon mérges és Eric is,de nem tudom miért,nem ők vesztek vele össze,de most már nekem sincs kedvem rosszba lenni vele,én most őt akarom.

-Igen??Mit mondtál neki??-jött ki rajtam a hiszti.

-Semmit,tudtommal iskolába voltál akkor.Biztos odament vagy mit motyogott.

-Miii???Anya te nem állítotad meg??-sipákoltam-Simán széttépik ott,ha egyedül megy.Fel kell hívnom-matattam a telefonomért és rögtön tárcsáztam a számát.

Már kinyomtam volna mikor végre felvette.

-Mond,hogy nem mentél az iskolába.

-Nem,de miért??Jól vagy??Cady írt egy SMS-t,hogy rosszul voltál.

-Jól vagyok,ide jössz??

-Két perc és ott vagyok.Szeretlek.

-Én is.

Anya készített teát nekem és a bogyókat is be kellett vennem,majd Eric visszament a sulijába,miattam lógott el,még egy ok a bűntudathoz.

Kopogtak és anya elindult volna ajtót nyitni,de felpattantama székről és rohantam az ajtóhoz,hogy végre beengedjem szerelemem.

-Végre-ugrottam a nyakába és ösztönösen fogott meg.-Hiányoztál és ne haragudj a reggeli elrohanásom miatt-fúrtam aza rcom a nyakába és közben belépett az ajtóból.

-Nem haragszom butus-puszilta meg az arcom és lerakott a földre.

-Kellan örülök,hogy észhez tértetek-mosolygott ránk anya-Most megyek,te pedig vigyázol a lányomra-mutatott a nagy Macimra,aki bólintott és maga mellé húzott.-Sziasztok-kiabált vissza anya,majd csukódott az ajtó.

-Cady honnan tudja a telefonszámod??-simogattam a kissé borostás arcát.

-Nem tudom,de most jól jött.Már be akartam menni utánad,valami Nináról is írt.

-Ohh....tényleg??Meglepődtem volna,ha nem mondja el neked.Sosem bírja elviselni,ha valakinek jó,Nina már csak ilyen,de ne beszéljünk erről.

-Rendben,nem kéne ágyba bújnod??

-Jaj,ne kezd,hogy rosszul nézek ki-nyomtam az arcomra a párnát.

-Nekem mindenhogy szép vagy-nevetett-de nem szeretném,ha beteg lennél.

-De nekem nagyon jó itt-helyezkedtem el az ölében.

-Nem baj-nyúlt a térdhajlatomhoz és az emeltre sétált velem ahol az ágyba rakott és indult volna ki.

-Neee...-kaptam el a karját,hogy közelebb legyen és ne menjen el.

-Csak teáért megyek le,meg bezárom az ajtót-nevetett.

-Ahj..oké-temettem el az arcom a párnáim közé és magamra húztam a takarót.

_________________________________________________________

Mire Kellan visszaért már nagyon félálomban voltam.

Megittam az epres teát,amit még anya csinált és megvártam míg Kellan bemászik mellém és a fejem a mellkasára hajtottam,így ért el az édes álom.

Mikor újra felébredtem nagyon sötét volt,megkerestem a telefonom,ami fél tizenegyet mutatott.

Kellan keze a derekamon volt,így lassan levettem rólam és elindultam lefele egy pohár vízért,a lépcsőnél jártam mikor kinyílt az ajtó és egy sötét alak lépett be.

Rögtön ugrottam és felkapcsoltam a villanyt,majd megláttam a kissé kotyagos bátyámat,aki alig bírt megálni a lábán.

-Hát te meg??Ilyenkor minek vagy lent??

-Én is örülök neked,minek vagy részeg??

-Közöd??Olyan szép az élet így-nevetett fel.-Képzeld hazafelé láttam egy icipici ennyire pici nyúlat-mutatta a kezével,hogy mekkora volt az a nyúl.

-Remek,egy nyulat Londonban.Kicsit sem vagy részeg.

-Én részeg??Na,ne röhögtess már,látod??-próbált egyenesen megállni-Marha egyenesen állok,mint a Sztálin-szobor-dőlt el a kanapéra.

-Már ledöntötték-sóhajtottam fel és egy pohár vizet legurítottam.

-Komoly??Mikor??És nekem miért nem szóltak??Szegény Sztálin...rendes faszi volt pedig,biztos haverok lettünk volna.Ki volt az a köcsög aki ledöntötte a szobrát??-pattant fel a kanapéról,de rögtön vissza is dőlt.

-Istenem segíts rajtam-csaptam a homlokomra és megfogtam drága bátyám kezét.-Na,segíts már kicsit.Nagyon nehéz vagy-küszködtem vele a lépcsőn felfele.

-Igaz...úgy érzem magam,mintha repülnék-nevetett fel és majd összecsuklottam alatta.

-Akkor repülj már fel a lépcső tetejére.

-Kérése számomra parancs-tárta szét a karját és elkezdett csapkodni,mint egy szerencsétlen madár.

Nagy nehezen betámolyogtam vele a fürdőbe és a víz alá nyomtam a fejét.

-Holnap olyan leszel,mint a mosott szar-löktem az ágyába.

Visszabattyogtam az ágyamba és elfészkeltem magam Kellan mellett.

-Merre jártál??-hallottam meg kicsit morcos hangját.

-Felébresztettelek??

-Igen,mikor itt hagytál-konyult le a szája.amin felnevettem.-Kinevetsz??-jelent meg az arcán egy kaján vigyor.

-Jaj,nekem-kuncogtam fel.

-Bizony.Most véged van-gördült rám és a fejem mellé tette a két kezét amin megtámaszkodott.

Felnyújtozkodtam hozzá,így elértem a száját és megcsókoltam.

-Nem úszod meg ennyivel-feküdt rám és megéreztem derekamon a kezeit,amin természetesen felnevettem mert csikis vagyok.

-Kellan!!Kinyomod belőlem a szuszt is-nyökögtem,mert nem volt valami könnyű.

-Igen??-nevetett és egy puszit nyomott a számra,majd visszafeküdt mellém.-Lent voltál??

-Igen,Eric rendesen berúgott,őt cibáltam fel.-furán nézett rám,min felnevettem.-ne,nézz már így.Ő is szokott részeg lenni,csak nem sűrűn..

-Okéé..-nevetett és behunyta a szemét.

Legközelebb reggel ébredtünk fel,de Kellan már nem volt mellettem.

Egyből elment a kedvem,hogy vasárnap van és tanulnom kell,ha holnap nem akarok megbukni történelemből.

Lecsoszogtam a konyhába ahol anya és Kellan beszélgettek és apa is akkor lépett be az ajtón.

-Jó reggelt.

Fura volt,hogy apa is itt van velünk,lassan megszoktam,hogy soha nincs itthon.

-Bátyád már hazaért??-kérdezte apa már a reggelizés közben.

-Itthon van-Kellannal összenéztünk és anya már indult is felkelteni.-Hagyjad majd én szólok neki-mosolyogtam anyára,ezért még fizetni fog Eric.

Kopogás nélkül léptem be a szobájába és csodás módon már felöltözve ült az ágyon.

-Mond,hogy nem vagy nagyon másnaspos-sóhajtottam és leültem mellé.

-Jól vagyok.

-Akkor elmondod miért rúgtál be?

-Nem!-állt fel és elindult lefele.

Fogadni mernék,hogy lány van a dolgok hátterében,de ha nem,akkor nem.

Együtt megreggeliztünk majd Kellannak mennie kellett egy fotózásra.

-Eric,Camille gyertek a nappaliba-kiabált apa.

A nagy kanapén ült apa és anya.

-Mi az??-mosolyogtam rájuk,de minkdettejüknek szomorú volt az arca.

-Apátok és én úgy döntöttünk,hogy elválunk.

-Hogy mii??Ezt nem tehetitek,hisz szeretitek egymást-gyűltek könnyek a szemembe,Eric rögtön megölelt.

-Kislányom,régen szerettük egymást,de már nem tudunk együtt élni,ha itthon vagyok akkor is csak veszekedünk-sóhajtott apa.

-És..és akkor most apa te elköltözöl??-töröltem le a könnyeim,meg kell rétenem,hisz nem vagyok már ovis...

-Nem.

-Akkor??-néztem anyára,ha apa nem megy el,akkor nekünk kell.

-Mi költözünk el kicsim,apátoknak így könnyebb,nekem a szerződésem a munkahelyemen ebben a hónapban lejár.

-Persze,neki könnyebb-puffogtam.

-Ne szemtelenkedj-szólt rám apa,nem nagyon érdekelt,hogy mit mondott...

-És hova költözünk?Egyáltalán Brittany tudja?

-Igen..vele már ezt megbeszéltük.Ha ti is beleegyeztek akkor Los Angelesbe költöznénk.

-Felőlem mehetünk-szólalt meg először Eric.

-Miért pont Los Angeles?

-Mert ott van a nővéred és Kellan is ott él,neked is sokkal egyszerűbb lenne,nem mellesleg a bátyád is előbb találna valami tánc iskolát.Szóval??