2011. június 30., csütörtök





Sziasztok!
Itt a kilencedik fejezet,azt hiszem van benne minden,kis konfliktus is;)
Remélem ez kárpótol titeket azért,hogy ennyit késtem...fogalmam sincs mit csináltam ebben az időben,csak elvoltam,mint a jó gyerek.
A következő fejezethez megint nem tudok időt fűzni,mert kicsit elvagyok csúszva a történettel,de most már összeszedtem magam és sietni fogok vele ígérem,most jobban,mint ezzel a fejezettel:$:$
Puszi:Lena
u.i.:a fejezet végén van pár kép amit én csináltam,a fotózás a másik szerelmem az írás mellett:)Örülnék,ha kapnák pár visszajelzést a fejezetről és a képekről,nagy vágyam,hogy a fotózást komolyabban is folytathassam,hisz csak amatőr vagyok.







Nem tudtam mit akarok,pár perc alatt az egész életem lefutott előttem,mikor beléptem az iskolába először,a barátaim,az ismert környezet..itt nőttem fel és most hagyjam itt pillanatok alatt.
Miért nem maradhatnák itt apával,hisz az iskolából még vissza van két évem és újra beilleszkedni egy idegen környzetbe?!
Nekem mindenem itt van,anya és Eric lehet,hogy ilyen könnyen eldob mindent,de én nem...én ragaszkodó típus vagyok.
Miért kell nekem is költöznöm amikor az iskola itt van,apa meg....csak örülne neki,ha itt maradnák.
-Nem lehetne,hogy ezt a két évet itt végezzem el??-néztem apára.
-Camille,ez nem ilyen egyszerű-sóhajtott apa,szóval nem akarja.
-Miért??Miért nem egyszerűbb??Mondd,akkor a szemembe,hogy nem akarod ezt!-emeltem meg a hangom.
-Először is ez még az én házam és vegyél vissza a hangnemedből.
-Akkor magyarázd meg!
-Apádnak van valakije-bökte ki anya,de rögtön lehajtotta a fejét.
-Mii??Te csaltad anyát??-pattant fel Eric a székből és megemelte a kezét.
-Eric!!-kiabált rá anya és apa egyszerre.
Ezt nem tudom elhinni..Apa,NEM!!
Nekem ő nem az apám...nem vagyok egy taplónak a lánya.
-Nem vagy az apám-kiabáltam apa arcába,még láttam a szomorúságot a szemében a szavaim miatt,de nem érdekel,tudja meg,hogy nekem milyen érzés!
Felkaptam a kabátomat és feltéptem az ajtót.
-Camille-kiabált utánam anya,de nem álltam meg,muszáj lenyugodnom,belebújtam a dzsekimbe és elindultam a park felé.
-Várj meg-hallottam meg Eric hangját,majd mellém ért.
A húsz perces sétán nem szóltunk egymáshoz csak a gondolatainkba meredtünk,leültem az egyik padra a szökőkút mellett volt nem messze.
-Miért??Miért csinálta ezt apa??-buggyantak ki az első könnycseppeim,Eric átölelte a rázkodó vállam.
-Shhh...nem tudom,de nem szabad összezuhannod,apa akkoris az apánk marad,ettől még szeret minket,csak anyával nem jönnek már ki.
-Miért kell ilyen normálisnak és okosnak lenned??-ütöttem bele a vállába,mire kaptam tőle egy mosolyt.
-Mosolyogj te is,nem szeretem mikor szomorú vagy,nem áll jól neked-tűrte el a hajamat ami a szemembe lógott,vágtam egy mosoly fintort neki,hogy elégedett legyen-Na,gyere menjünk vissza.Hideg van és ebbe a dzsekibe meg fogsz fázni-húzott fel a padról és elindultunk vissza.
Félve léptem be a házba,hogy mit fognak szólni anyáék,de bennem volt egy tiltakozás is,hogy nekem ő már nem az apám és ez már nem az otthonom.
17 éve itt élek és most apa hülyeség miatt itt kell hagynom mindent és még elvárja tőlem,hogy szeressem?!
Most még biztos nem,talán,ha már lenyugodtam máshogy is tudok rá gondolni,de most csak egy család romboló a szemembe.
-Apa??-nézett körbe Eric.
-Elment egy hotelba,amíg nem költözünk el,addig ott is marad-válaszolta anya,hogy tud ilyen erős lenni,hisz őt csalta meg apa!
-Kezdjetek el pakolni,mert jövő héten már költözünk.
-De Anyaa,kedd van és még el akarok búcsúzni a többiektől és az iskola is ott van.
-Holnap bemegyünk az igazgatóhoz és beszélünk vele,az iskolának jövő hét hétfőn vége lenne,de ezt majd megbeszélem vele,hogy engedjen el szerdától.
-Kösz!-feltrappoltam a lépcsőn és becsaptam magam után a szoba ajtóm.
Levágódtam az ágyamra és utat engedtem a könnyeimnek, a zsebembe csörgött a telefonom,de kinyomtam.
Még párszor csörgött,hirtelen valakinek nagyon fontos lettem,nem néztem meg ki keresett,a falhoz dobtam a telefonta,ami széttört,de most ez sem érdekelt.
Kinyitottam az ablakom és most áldottam anyát,hogy minden szobába kikönyörögte a párkányt,vagyis ez jóval vastagabb volt,mert bőven eldtudtam férni rajta,leterítettem egy vastag pokrocót és egy párnát tettem a hátam mögé,majd a takaróm magam köré csavartam.
Csak néztem a sötét égboltot és a rengeteg csillagot,vajon nekem is van egy csillagom oda fent??
Halk kopogásra lettem figyelmes,majd elmormoltam egy szabadot és Eric lépett be,felkapta a másik párnát és leült velem szembe és az egyik lábát kirakta az ablakon.
-Jó lesz ott is,biztos találunk barátokat ott is,a ház is jól néz ki és nincs messze Brittany lakásától sem,anya talált egy munkát,holnap felhívja a céget.
-Ha ház is van már mióta titkolják ezt előlünk??
-Anya már régóta tudta,hogy apa csalja,de próbálták helyrehozni ezt az egészet,nem siekrült így inkább a válás mellett döntöttek.
-Persze,mindetn mi tudunk meg utoljára-puffogtam.
-Nekik sem könnyű.Nem láttad Apa arcát mikor elrohantál.
-A legkevésbé sem érdekel az a személy akit te apának hívsz,nekem nem az.
-Nem értelek,biztos szar,nekem is az,de amit csinálsz nem lesz könnyebb tőle-sóhajtott és kiment a szobából.
Lehet,hogy igaza van,de miért mindig mi szívunk??
Mégis ki lehet apa ágyasa,bár jobb is,ha nem tudom lehet,hogy megtépném.
-Mit csinálsz ott fent??-hallottam meg azt az imádott hangot,de megijesztett.
Lecsúsztam a pokrócról,próbáltam megkapaszkodni,de lezúgtam az ablakomból.
-Camille-kiabált Kellan.
-Aúú,ez nagy fáj-Kellan rögtön befutott a kapun és mellém térdelt.
-Hol fáj??
-A kezem és a lábam.
-Miért ültél kint az ablakban??Láttod mi lett a vége-idegeskedett.
-Persze,most én vagyok a hibás mi??-próbáltam felállni,de vissza is estem.
-Muszáj ficánkolnod??Valószínűleg eltörted a lábad-sóhajtott.
Eric nézett ki az ablakon,majd rögtön le is szaladt mikor Kellan kiabált neki,hogy eltörtem a lábam valószínűleg.
-Minek ültél az ablakban?-toporzékolt anya mellettem.
-Mert,valaki bevinne az ügyeletre??-néztem a három ideges személyre előttem,Kellan benyúlt a térdem alá és betett a kocsijába.
Eric és anya a másik kocsival jöttek utánunk,nem értem minek ez a felhajtás.Próbáltam feljebb csúszni,de belenyilalt a fájdalom a lábamba.
-Aúú-nyúltam a lábamhoz,a kezem nem fájt annyira és azt tudtam mozgatni is,de a lábamban már nem votlam biztos.-Nem akarok gipszet!
-Pedig biztos kapni fogsz.
-De nem akarok-sóhajtottam.
-Nagyon szexi leszel benne,ha megnyugtat-vigyorgott hátra.
-Inkább az utat figyeld-morogtam.
Negyed óra alatt beértünk a kórházba és a lábamat megröntgenezték és a kezemet is,a lábam eltört a kezemben meg megrepedt egy csont,de nem vészes.
Elküldtek a gipszeshe,ahol megkaptam a lábamra a csodaszép gipszemet.
-A kezemre nem kapok??
-Nem,de ne erőltesse meg és ugyanez vonatkozik a lábára is,ha nem tartja be fekvő gipszet kap-fenyegetett meg az orvos.
-Jó lesz ígérem-erőltettem egy mosolyt az arcomra.Elköszöntünk az orvostól és anyáéktól is,mert Kellannal mentem a hotelba,utáltam hátul ülni a gipsz miatt már most,de elől nem fértem volna el.
-Mondtam,hogy nagyon szexi lesz-vigyorgott mikor kisegített a kocsiból.
-El tudom képzelni,pakolászhatsz mint egy tárgyat.-csak mosolygott és segített a járásban,mert nem egyszerű ezzel a csodával lépni.
-Készülj fel,mert Taylor ezzel fog szekálni-nevetett.
-Mert te nem mi??-csaptam a kezére.
Lerúgtam a cipőmet nagy nehezen és a kabátomat is levettem,a nappaliban nem volt senki.
Beosontam a konyhába és úgy álltam meg,hogy a gipszem ne látszódjon.
-Hahóó-mosolyogtam Ashleyre,aki rögtön a nyakamba ugrott.
-Olyan régen láttalak-ölelgetett,de a lába hozzáért a gipszemhez és rögtön átváltott dühösbe az arca.
-Mit csináltál??-nézte a gipszem,közben Kellan is beért a konyhába-Miért nem tudsz rá vigyázni??Camille,hogy tehetted ezt velem??Így nem tudunk elmenni bulizni-ült le a székre,de a szemét nem vette le a székről.
-Kihisztizted magad??-próbálta elrejteni a mosolyát Kellan és egy pohár narancslevet nyomott a kezembe.
-Mi ez a sipákolás??-jött ki Taylor a szobájából és a szemét dörzsölte.-Azta,de kafa-röhögött,mikor meglátta a gipszem.
-Neked is szia-morogtam.
Valamit elkezdett matatni fiókban és a kezébe vette a tollat.
-Írjuk aláá-vetette be a kiskutya szemekete.
-Meg vagy huzatva??-kerekedtek ki a szemeim.
-Nézd a jó oldalát,jó pénzért eladod majd az Ebay-en-nevetett.
-Menj a fenébe-ütöttem a karjába és elbicegtem a kanapéig,Ash leült mellém és valami vásárlásról hadart nekem.
-Mi ez a hangoskodás??-jelent meg Jackson,mikor meglátta a gipszem elfordult és kitört belőle a nevetés.
-Persze,nevess ki-dobtam meg a fejét egy párnával.
-Mit csináltál?-ült le a másik oldalamra.
-Leestem az ablakból-sóhajtottam,mert tudtam,hogy most jön a rajtam röhögés.
-Az durva-bólogatott Jay.
-Komoly??-dugta ki a fejét Taylor a konyhából.
Csak Ashley és én maradtunk a nappaliban,a többiek visszamentek a szobájukba,Kellan meg zuhanyzott.
-Mi a baj??
-Miért lenne??-sóhajtottam.
-Ismerlek Cami,tudom,hogy valami nincs rendben.Kellannal biztos nem vesztetek össze,mert akkor nem itt lennél.Akkor mi??
-Elköltözünk.
-Hova??És miért??
-Anyáék elválnak és Los Angelesbe költözünk jövő héten.
-Jaj,ez tök jó-borult a nyakamba-Vagyis sajnálom,de így rengeteget találkozhatunk még,Kellan eléggé sokat rágódott ezen a témán,hogy mi lesz,ha mennünk kell vissza.
-Mikor kell nektek vissza mennetek??
-Taylor,Jackson,Nikki,Kristen és én jövő hét kedden megyünk vissza.Kellan és Rob még maradnak a jövő hét végéig.
Ashley segített a pizsi gatya felvételével.
-Biztos nem kell még párna a lábad alá??
-Ashley,nyugi.Kellan itt lesz mellettem és amúgy is két párna bőven elég-sóhajtottam.
-Oké,Kellan gyere már-kiabált be a fürdőbe.
-Mi van??-csoszogott ki boxerben és vizes hajjal,miért pont most kell kínoznia??
-Semmi,csak nem akarom egyedül hagyni-mutatott rám.
-Nem haldoklom Ashley-morogtam és becsuktam a szemem.
-Én csak figyelek rád-suttogta és kiment a szobából.
Besüpedt mellettem az ágy és Kellan egy puszit nyomott a homlokomra.
-Nem akarom ezt a gipszet-nyöszörögtem.
-Minek estél le??-vigyorgott.
-Kösz-ütöttem a mellkasára-Minek ijesztgettél??
-Gondoltam kapaszkodsz-még nyomtam egy csókot a szájára,csak néztem,hogy alszik,de az álom valahogy engem nem akart elkapni.
Kintről mocorgásra lettem figyelmes és az ajtó alatt beszűrüdött egy kis fény,valaki biztos van kint.
Felállni nem igazán sikeredett,így nagy nehezen elfészkeltem magam és becsuktam a szeme,hogy végre aludjak már.







2011. június 21., kedd


Meghoztam a két fejezetet végre:)
Lehet utálni és szeretni és a végére!
Bells gyógyulj meg:))
Na,de nem húzom az időt,jó olvasást!
Puszi: Lena
u.i.:Komizni lehet:D és a képért Köszönet Bellsnek<3<3




A szatyorban találtak után kissé ledöbbentem,ruháról volt szó nem pedig ilyen csipkebigyókról.Talán Ashley kicsit előre szaladt a mi kapcsolatunkkal.
A kis emlegetett szamár hatalmas léptekkel szelte át a szobát és leült mellém az ágyra.
-Haragszol-vetette be a kiskutya szemeket.
-Nem-nevettem fel-csak...nem tudom...szóval én-sóhajtottam,nem tudtam,hogy mondjam ezt el neki.
-Nem vagy biztos benne mit akarsz igaz??-mosolygott rám.
-Pontosan,tudom,hogy szeret Kellan,de fogalmam sincs mit csináljak,de sokáig mégsem húzhatom,ő is csak pasiból van.
-Hidd el ha szeret,már pedig szeret,akkor tud rád várni és biztos ő is megérti.Eddig nem adta semmi jelét,hogy...??
-Nem,még ő állított le-ráztam a fejem.
-Na,akkor meg minek búslakodni.Majd ennek is eljön az ideje,ezen ne rágódj,mert nincs semmi értelme.Kellan szeret és az a lényeg,hogy te is őt-nevetett,majd az én szekrényembe süllyesztette a „ruhákat”,majd rám mosolygott és kilépett a szobából beengedve a Macimat,aki rögötn leültem mellém és az ölébe húzott.
-Miért vagy szomorú?-simogatta az arcomat.
-Nem vagyok az-füllentettem-csak fáradt vagyok és álmos-tettem egy mű ásítást.
-Na,ezen segíthetünk-kúszott feljebb az ágyban magával cipelve és magunkra rántotta a takarót.
A fejemet a mellkasára döntöttem és ,így hamar elnyomott az álom.
Nem csoda egy ilyen puha,kellemes párnán és erősen magához szorított,ami nagyon-nagyon jól esett.
Reggel arra ébredtem,hogy Kellan keze a takaró alá csúszott és a combomat simogatta.
Még élveztem egy ideig simogatását csukott szemmel,mikor valaki betörte az ajtót.
-Kellan a kezd húzd ki onnan-hallottam meg Ashley hangját.-Cami te elfogsz késni a suliból-rángatta le rólam a takarót,amibe görcsösen kapaszkodtam.
-Ashley-morogta Kellan és kiszállt az ágyból.
-Én nem megyek innen sehova-nyomtam a fejemre a párnát.
Hallottam Kellan kuncogását,majd valaki leöntött egy pohár vízzel.
-Ashley-nyafogtam és nagy nehezen felültem az ágyban.
Kellan mosolyogva dőlt neki az ajtónak,de mikor meglátta,hogy nézek rá inkább összehúzta magát.
-Haragszok rád,nem védtél meg tőle-mutattam a szekrényben matató Ashleyre.-Utállak titeketek!-vágtam be a durcit.
-Az jó,legalább hamarabb elindulsz a suliba-dobott a fejemre Ash egy zöld pólót.
-Köszi-morogtam és kikerestem egy fekete nadrágot a szekrényből.
Becammogtam a fürdőbe és próbáltam összehozni valami türhetőt magamból kisebb-nagyobb sikerrel,mert a hajam teljesen káosz volt,így feladva a küzdelmet felkötöttem egy copfba.
Kellan a szobában rángatta magára a nadrágot,mikor el akartam menni mellette.
-Most nem fogsz hozzám szólni??-kapta el a derekam és a fülembe sutogott,a hideg kirázott,de jó értelemben.
Nem,nekem most ezt nem szabad,haragszom rá!
Bólintottam egyet és kiléptem a szobából,de hallottam még a sóhaját,vissza akartam menni hozzá,de túl makacs vagyok én ehhez.
A nappaliban Kris és Rob tanulmányozták egymás száját,így elment a kedvem,hogy leüljek melléjük.
A konyhában Nikki és Jackson beszélgettek,mikor megláttak mindketten rám mosolyogtak.
-Látom nem jól indul a napod-mosolygott rám megértően Nikki.
-Hát nem nagyon,egyesek nem hagyják aludni az embert-pillantottam a konyhába lépő Ashleyre.
-Egyszer akkor is meg fogod köszönni nekem-nevetett.
-Melyik dimenzióban élsz??Majd,ha piros hó esik.Én még aludni akarok-hajtottam le a fejem a konyhapultra.
-Na,mi van??-hallottam meg Taylor hangját és fogadni mertem volna,hogy mosolyog.-olyan a fejed mint a madárfészeknek-röhögött miközben a hütőben matatott.
-Köszi,ezt minden nő szívesen hallja-sóhajtottam és elindultam a cipőmért,de nem volt sehol.-Ez nem igaaaaz-dőltem el az előszobában a földön.
-Mi az??-nevetett Rob és átlépett,hogy elérje a kabátját.
-Nem találom a cipőmet-nyöszörögtem.
-Itt van az egyik-dobta a fekete tornacipőm felém Kris.
-A másik a fürdőben volt-lépett ki Jackson tiszta fogkrémesen és hülye fejet vágva.
-Köszönöm-rángattam magamra a most nagyon szűkösnek tűnő cipőt.-Pfff..éhes vagyok-léptem a konyhába és leszedtem Kellan tányérjáról egy szendvicset.
-Hééé...az az enyém-beleharaptam a sajtos szendvicsbe-volt-sóhajtva tette hozzá.
-Nem láttam rajta a neved-mosolyogtam és egy puszit nyomtam az arcára.
-Elvigyelek??-húzott az ölébe és beleharapott az ÉN szendvicsembe.
-Nem kell,szeretek sétálni.
-Biztos vagy benne Camille?-nézett rám nagy szemekkel Jackson.
-Igen,miért??
-Te tudod,de a címlapon vagy Kellannal és nem biztonságos egyedül..-rázta a fejét.
-Igaza van Jaynek,nem csak jó emberek vannak-tette hozzá Taylor.
-Oké,én ezt értem,de most fogadjak magam mellé két testőrt??
-Jó ötlet-puszilt bele a nyakamba Kellan.
-Mi van??Most te is ellenem vagy??Áhh..nem kell félteni-kaptam fel a táskám.
-Nem vagyunk ellened,de a fiúknak igaza van,mi csak féltünk-próbált visszatartani Ashley.
-Nem érdekel,hagyjatok békén-vakartam le magamról Ash kezeit és kiléptem az ajtón.
Hallottam,hogy kiabálják a nevemet,de nem érdekelt,most jól jött,hogy több évig futottam,így ha valamelyikük utánam is jött nem ért el.
Nem kell engem ennyire félteni,lassan betöltöm a 18-at és tudok magamra vigyázni,lassan...
Rég volt otthon és két hét múlva leszek 18.
Csoda,ha anya egyáltalán még megismer.
Tizenöt perc alatt beértem a suliba,de semmi kedvem nem volt.
Pár százan összesúgtak a hátam mögött és a lányok nagy része megvetően néztek rám,mintha nem Kellanhoz való lennék.
-Nocsak,nocsak...hol a herceged??-lökött meg a vállával Nina,eddig sem kedveltem,de most főleg nem.
Nem szóltam hozzá csak mentem tovább,de újra belém kötött.
-Na mi van??Elvitte a cica nyelved vagy már rögtön dobott is,mert nem vagy jó az ágyban??
-Mi lenne ha békén hagynál?-megijedtem a saját hangomtól,ami alig volt.
Most fog hiányozni egy megfázás április végén.
-Mondom én,hogy dobott Kellan-nevetett fel,persze mindenki körbe állt minket és senki nem szólt semmit.
-Nina,már megint nem bírsz magaddal??-törte át a tömeget Cady és mellém állt.
-Na,megjött a másik-sóhajtott színpadiasan.
-Gyere menjünk-súgta a fülembe Cady és megfogta a vállam,nem sok kellett,hogy Nina és a többiek előtt sírjam el magam.
Ez a reggeli vita sem tett jót,de még Ninának is belém kellett kötnie.
-Minden rendben van?-kérdezte,de rögtön eleredtek a könnyeim.-Jaj,inkább ne mond.Kellannal összevesztettek reggel?-simogatta a hátam.
-I...igen-szipogtam és megtöröltem az arcom a zsepiben.
-Jobb,ha szólok Kellannak,hogy jöjjön érted.
-Nee...én tényleg jól vagyok....vagyis leszek,de neki kérlek ne szólj.
-Rendben,de jobb lenne,ha ezen a héten már nem jönnél suliba,a leckét majd együtt megoldjuk.Ninát meg leállítom.
-Köszi-öleltem meg legjobb barátnőm.
-Nincs mit,akkor kinek szóljak?
-Ashl...ne inkább szólok Ericnek-erőltettem az arcomra egy mosolyt.
-Biztos??-bólintottam-Oké,nekem most órára kell mennem,de szünetben felhívlak,hogy mi van.Szia-ölelt meg és eltűnt.
Megmostam az arcom a mosdóban és felhívtam Ericet,míg rá vártam szóltam az osztályfőnöknek,hogy nem érzem jól magam és elmegyek orvoshoz.
A lépcsőn haladtam lefele mikor beleütköztem bátyámba.
-Na végre,téged kereslek már tíz perce-emelte fel a fejem-Kinyírom azt a köcsögöt-szorította össze az öklét.
-Cady volt igaz??
-Igen,írt egy SMS-t,de egyszer fussak össze vele-dühöngött.
-Oké,nem lehetne inkább,hogy elinduljunk?Fáj a fejem-sóhajtottam és Ericnek dőltem.
-Kocsival jöttem elmenjünk egy gyógyszertárba?
-Nem,nem kell van otthon bogyó,de hogy jöttél kocsival??
-Anya otthon van és a jogsim lassan két hete meg van már-lengette meg előttem.
-Gratulálok,de erről miért nem szóltál nekünk??
-Csak te nem tudtad eddig-sóhajtott-keveset voltál mostanában otthon.
Bűntudatom volt,mert szinte kiléptem a családom életéből...
Negyedóra alatt hazaértünk és az ajtóban anya fogadott aggódó kifejezéssel.
-Jaj,szörnyen nézel ki.Olyan sovány vagy...nem hiszem el,hogy Kellan ilyen felelőtlen-rázta a fejét.
-Anya,ő nem tehet róla,hogy sovány vagyok és eddig is ilyen voltam-sóhajtva dőltem el a kanapén.
-Az előbb hívott telefonon-látszott anyán,hogy nagyon mérges és Eric is,de nem tudom miért,nem ők vesztek vele össze,de most már nekem sincs kedvem rosszba lenni vele,én most őt akarom.
-Igen??Mit mondtál neki??-jött ki rajtam a hiszti.
-Semmit,tudtommal iskolába voltál akkor.Biztos odament vagy mit motyogott.
-Miii???Anya te nem állítotad meg??-sipákoltam-Simán széttépik ott,ha egyedül megy.Fel kell hívnom-matattam a telefonomért és rögtön tárcsáztam a számát.
Már kinyomtam volna mikor végre felvette.
-Mond,hogy nem mentél az iskolába.
-Nem,de miért??Jól vagy??Cady írt egy SMS-t,hogy rosszul voltál.
-Jól vagyok,ide jössz??
-Két perc és ott vagyok.Szeretlek.
-Én is.
Anya készített teát nekem és a bogyókat is be kellett vennem,majd Eric visszament a sulijába,miattam lógott el,még egy ok a bűntudathoz.
Kopogtak és anya elindult volna ajtót nyitni,de felpattantama székről és rohantam az ajtóhoz,hogy végre beengedjem szerelemem.
-Végre-ugrottam a nyakába és ösztönösen fogott meg.-Hiányoztál és ne haragudj a reggeli elrohanásom miatt-fúrtam aza rcom a nyakába és közben belépett az ajtóból.
-Nem haragszom butus-puszilta meg az arcom és lerakott a földre.
-Kellan örülök,hogy észhez tértetek-mosolygott ránk anya-Most megyek,te pedig vigyázol a lányomra-mutatott a nagy Macimra,aki bólintott és maga mellé húzott.-Sziasztok-kiabált vissza anya,majd csukódott az ajtó.
-Cady honnan tudja a telefonszámod??-simogattam a kissé borostás arcát.
-Nem tudom,de most jól jött.Már be akartam menni utánad,valami Nináról is írt.
-Ohh....tényleg??Meglepődtem volna,ha nem mondja el neked.Sosem bírja elviselni,ha valakinek jó,Nina már csak ilyen,de ne beszéljünk erről.
-Rendben,nem kéne ágyba bújnod??
-Jaj,ne kezd,hogy rosszul nézek ki-nyomtam az arcomra a párnát.
-Nekem mindenhogy szép vagy-nevetett-de nem szeretném,ha beteg lennél.
-De nekem nagyon jó itt-helyezkedtem el az ölében.
-Nem baj-nyúlt a térdhajlatomhoz és az emeltre sétált velem ahol az ágyba rakott és indult volna ki.
-Neee...-kaptam el a karját,hogy közelebb legyen és ne menjen el.
-Csak teáért megyek le,meg bezárom az ajtót-nevetett.
-Ahj..oké-temettem el az arcom a párnáim közé és magamra húztam a takarót.

_________________________________________________________

Mire Kellan visszaért már nagyon félálomban voltam.
Megittam az epres teát,amit még anya csinált és megvártam míg Kellan bemászik mellém és a fejem a mellkasára hajtottam,így ért el az édes álom.

Mikor újra felébredtem nagyon sötét volt,megkerestem a telefonom,ami fél tizenegyet mutatott.
Kellan keze a derekamon volt,így lassan levettem rólam és elindultam lefele egy pohár vízért,a lépcsőnél jártam mikor kinyílt az ajtó és egy sötét alak lépett be.
Rögtön ugrottam és felkapcsoltam a villanyt,majd megláttam a kissé kotyagos bátyámat,aki alig bírt megálni a lábán.
-Hát te meg??Ilyenkor minek vagy lent??
-Én is örülök neked,minek vagy részeg??
-Közöd??Olyan szép az élet így-nevetett fel.-Képzeld hazafelé láttam egy icipici ennyire pici nyúlat-mutatta a kezével,hogy mekkora volt az a nyúl.
-Remek,egy nyulat Londonban.Kicsit sem vagy részeg.
-Én részeg??Na,ne röhögtess már,látod??-próbált egyenesen megállni-Marha egyenesen állok,mint a Sztálin-szobor-dőlt el a kanapéra.
-Már ledöntötték-sóhajtottam fel és egy pohár vizet legurítottam.
-Komoly??Mikor??És nekem miért nem szóltak??Szegény Sztálin...rendes faszi volt pedig,biztos haverok lettünk volna.Ki volt az a köcsög aki ledöntötte a szobrát??-pattant fel a kanapéról,de rögtön vissza is dőlt.
-Istenem segíts rajtam-csaptam a homlokomra és megfogtam drága bátyám kezét.-Na,segíts már kicsit.Nagyon nehéz vagy-küszködtem vele a lépcsőn felfele.
-Igaz...úgy érzem magam,mintha repülnék-nevetett fel és majd összecsuklottam alatta.
-Akkor repülj már fel a lépcső tetejére.
-Kérése számomra parancs-tárta szét a karját és elkezdett csapkodni,mint egy szerencsétlen madár.
Nagy nehezen betámolyogtam vele a fürdőbe és a víz alá nyomtam a fejét.
-Holnap olyan leszel,mint a mosott szar-löktem az ágyába.
Visszabattyogtam az ágyamba és elfészkeltem magam Kellan mellett.
-Merre jártál??-hallottam meg kicsit morcos hangját.
-Felébresztettelek??
-Igen,mikor itt hagytál-konyult le a szája.amin felnevettem.-Kinevetsz??-jelent meg az arcán egy kaján vigyor.
-Jaj,nekem-kuncogtam fel.
-Bizony.Most véged van-gördült rám és a fejem mellé tette a két kezét amin megtámaszkodott.
Felnyújtozkodtam hozzá,így elértem a száját és megcsókoltam.
-Nem úszod meg ennyivel-feküdt rám és megéreztem derekamon a kezeit,amin természetesen felnevettem mert csikis vagyok.
-Kellan!!Kinyomod belőlem a szuszt is-nyökögtem,mert nem volt valami könnyű.
-Igen??-nevetett és egy puszit nyomott a számra,majd visszafeküdt mellém.-Lent voltál??
-Igen,Eric rendesen berúgott,őt cibáltam fel.-furán nézett rám,min felnevettem.-ne,nézz már így.Ő is szokott részeg lenni,csak nem sűrűn..
-Okéé..-nevetett és behunyta a szemét.
Legközelebb reggel ébredtünk fel,de Kellan már nem volt mellettem.
Egyből elment a kedvem,hogy vasárnap van és tanulnom kell,ha holnap nem akarok megbukni történelemből.
Lecsoszogtam a konyhába ahol anya és Kellan beszélgettek és apa is akkor lépett be az ajtón.
-Jó reggelt.
Fura volt,hogy apa is itt van velünk,lassan megszoktam,hogy soha nincs itthon.
-Bátyád már hazaért??-kérdezte apa már a reggelizés közben.
-Itthon van-Kellannal összenéztünk és anya már indult is felkelteni.-Hagyjad majd én szólok neki-mosolyogtam anyára,ezért még fizetni fog Eric.
Kopogás nélkül léptem be a szobájába és csodás módon már felöltözve ült az ágyon.
-Mond,hogy nem vagy nagyon másnaspos-sóhajtottam és leültem mellé.
-Jól vagyok.
-Akkor elmondod miért rúgtál be?
-Nem!-állt fel és elindult lefele.
Fogadni mernék,hogy lány van a dolgok hátterében,de ha nem,akkor nem.
Együtt megreggeliztünk majd Kellannak mennie kellett egy fotózásra.
-Eric,Camille gyertek a nappaliba-kiabált apa.
A nagy kanapén ült apa és anya.
-Mi az??-mosolyogtam rájuk,de minkdettejüknek szomorú volt az arca.
-Apátok és én úgy döntöttünk,hogy elválunk.
-Hogy mii??Ezt nem tehetitek,hisz szeretitek egymást-gyűltek könnyek a szemembe,Eric rögtön megölelt.
-Kislányom,régen szerettük egymást,de már nem tudunk együtt élni,ha itthon vagyok akkor is csak veszekedünk-sóhajtott apa.
-És..és akkor most apa te elköltözöl??-töröltem le a könnyeim,meg kell rétenem,hisz nem vagyok már ovis...
-Nem.
-Akkor??-néztem anyára,ha apa nem megy el,akkor nekünk kell.
-Mi költözünk el kicsim,apátoknak így könnyebb,nekem a szerződésem a munkahelyemen ebben a hónapban lejár.
-Persze,neki könnyebb-puffogtam.
-Ne szemtelenkedj-szólt rám apa,nem nagyon érdekelt,hogy mit mondott...
-És hova költözünk?Egyáltalán Brittany tudja?
-Igen..vele már ezt megbeszéltük.Ha ti is beleegyeztek akkor Los Angelesbe költöznénk.
-Felőlem mehetünk-szólalt meg először Eric.
-Miért pont Los Angeles?
-Mert ott van a nővéred és Kellan is ott él,neked is sokkal egyszerűbb lenne,nem mellesleg a bátyád is előbb találna valami tánc iskolát.Szóval??


2011. június 9., csütörtök




Visszatértem!!!:)


Egy szóval utálom a vihart, az oka annak,hogy rég volt új fejezet,hogy múlt hét szerdán nagy vihar volt és a szomszéd utcába becsapott a vihar,így elment a netem.Hétvégén osztálykiránduláson voltam és túl éltem a barlangot és a Duna sem vitt el xD.Hétfőn szóltunk a szolgáltatónak,aki csak ma délelőtt "ért rá",hogy kijöjjön és megcsinálja a netemet(szeretem őket,de nagyon).A lényeg,hogy már vagyok és nem sokára felkerül a következő fejezet.
Vigasz díjnak egy nap két fejezetet hozok:))


Puszi: Lena 

2011. május 30., hétfő

Egy nap késéssel,de itt van a 6. fejezet is,rövidebb,mint az eddigiek,amit nagyon sajnálok,de a tegnapi napon valami szörnyű volt,kémiából ma írtunk és ha ez most egyesre sikerült,akkor nyáron is mehetek suliba,de remélem ez nem következik be.
Vigasztalás képen tettem ide egy meglepetés képet,amit Bells készített el nekem és nagyon-nagyon köszönöm:)
A következő fejezet fogalmam sincs mikor kerül fel,de igyekezek vele:)
Puszi:Lena:))


Tárcsáztam nővérkém telefonszámát és három csöngés után végre fel is vette.
-Na végre.Az elveszett húgom még is él-gúnyolódott.
-Igen,neked is szia Britt.
-Aha,szia.Na mizujs veled??Mi van azzal a pasival,amit Eric magyarázott??
-Ohh,hogy rúgnám szét a seggét és még én vagyok a pletykás-szidtam a bátyuskám.-Amúgy meg semmi különös,megvagyunk.
-De mesélj most te.Milyen Los Angeles??
-Szuper,igaz nagyobb a nyüzsi,de sokkal melegebb van és Mark is nagyon kedves.
-Oh..ohh,Mark??Na,mesélj csak róla-mosolyogtam a telefonba.
-Most elképzeltem a kaján vigyort az arcodon.Majd bemutatlak neki,de most sietnem kell,így is késésben vagyok.Szia Cami,puszilok mindenkit.
-Oké.Szia és puszi-bontottam a vonalat.
Nekiálltam a készülődésnek,hisz jó egy óra múlva jön értem Kellan.
Kivasaltam a göndör hajam és pár rakoncátlan tincset egy csattal hátra tűztem.
Felvettem egy egyszerű fehér toppot és rá a fekete bőrdzsekim.
Sminknek feldobtam egy szemceruzát és szempillaspirált,majd a fekete tornacipőmbe.
Mindent elraktam a táskámba és leszaladtam anyához.
-Brittany puszil és nem láttad a pénztárcám-keringtem az egész földszinten.
-A konyhapulton van-rázta a fejét anya mosolyogva.
Ledobtam magam a kanapéra és a cipőfűzőmmel szenvedtem,mert nem sikerült bekötnöm.
-Anyaa....ez nekem nem megy és ez így nagyon nem jó-visítottam közben kopogtak.
Anya kinyitotta az ajtót,majd megjelent szerelmem,aki rajtam nevetett anyával együtt.
-Nem nevetséges-húztam fel az orrom,majd végre öt perc után sikerült bekötnöm azt a nyavalyás cipőt.
-Mehetünk??-nevetett Kellan.
-Maradjál már el-ütöttem karjába-Elmentünk,majd valamikor jövök.
-Azt a valamikor holnap reggelre vegyem??-mosolygott anya.
-Öhmm-néztem Kellanra,nem tudtam,hogy mit akar.
-Igen-válaszolt helyettem.
-Remek,sziasztok-köszönt el anya és becsukta utánunk az ajtót.
-Most csak én érzem azt,hogy kirakott minket a lakásból??-nevettem fel.
-Nem tudom-mosolygott Kellan,majd beszálltunk az autóba.
-Hova megyünk??
-Titok-nevetett.
-Remek,nem szeretem a titkokat.
-Már rájöttem.De nem kell duzzogni-puszilt meg.
-Inkább az utat figyeld-löktem vissza a helyére.
Pár percig még mentünk a sötétben,majd leparkolt egy erdős rész előtt.
Kinéztem az ablakon és egy nagyot nyeltem,oké én bízok benne..tuti,hogy ...izé,szóval.
Biztos nem fog nekem esni az erdőben,de azt se tudom,hogy örülnék e neki vagy nem.
Megfordultam és a gyönyörű szemeivel találtam szembe magam.
-Még mindig duzzogsz-nyomta rá a száját az enyémre.
-Igen-nagyon erősnek kellett lennem,hogy ne nevessem el magam.
Szóval játszani akar.
-Most is??-adott egy rendes csókot.
-Ühüm-morogtam csukott szemmel.
-Na,és most??-egy puszival kezdte,majd a nyelve bebocsátást kért.
Egy hirtelen ötlettől vezérelve beleültem az ölébe-kissé kényelmetlen volt,hogy a hátamba áll a kormány-és a csípőmmel mozogtam rajta.
Úgy csapott le az ajkaimra,mint az éhes fenevad,majd levegő hiány miatt elszakadtam tőle,de a kezeim útnak eredtek és a pici gombokat bontogatták ki.
Kellan lefogta a kezeim-nem értettem miért-majd visszatolt az anyós ülésre.
Nem akar velem lenni úgy vagy...?
Nem sok kellett,hogy elsírjam magam mikor megszólalt.
-Nem itt-rekedtes volt a hangja és jobban belegondolva tényleg nem itt kéne.
Pár perccel később újra elindította az autót és a hotel felé vette az irányt.
Ez nekem így nem...nem tudnák ma este vele,nem értem magam.
Azt se tudom,hogy mit akarok.
A hotel előtt szokásos módon fotósok hada várt.
Egyszer túl kell esnem rajta.
Kellan leparkolt,majd két testőr rögtön mellénk szegődött és segített áttörni a fotósokon akik ellepték az ajtót.
A fényképezőt az arcomba nyomtak és minden kérdést feltettek,de Kellan nem nyilatkozott csak csendben végig mentünk.
A hallban aprót felsóhajtottam,majd Kellan maga mellé húzott és megfogta a kezem,kint hallani lehetett a fényképek kattogását.
-Ez címlapon lesz holnap-mosolyogtam.
-Az biztos,most rágódhatnak ezen.
A lakosztályban mindenki ott volt Kristenen és Roberten kívül.
-Család látogatásra mentek-nézett fel a divat újságból Ashley.-Ja és Cami van egy szatyor a szobátokban.
Szobátokban...ez jól esett,hogy elfogadnak ,bár ezt eddig is észrevettem.
Lerúgtam a cipőmet és otthagytam a nappaliban a többiekkel szerelmemet.
Belépve a szobába...hát nem egy szatyor ruha volt,hanem négy,ami az ágyon sorakozott.
Mindegyikbe belekukkantottam,de nem értettem miért kapom,de az már biztos,hogy Ashley vette.

2011. május 27., péntek



Megjött az ötödik fejezet,remélem pár komit ehhez a fejezethez is kapok.
Ha jól sikerül,akkor vasárnap hozom a hatodik fejezetet gyereknap alkalmából :D
Puszi:Lena














Megnéztem magam a tükörben,majd kiléptem a nappaliba.
Sehol senki.
Elindultam a kanapé felé,mikor valaki elkapta a derekam és egy hangos sikoly hagyta el a számat.
-Nyugi,csak én vagyok-puszilt meg Kellan.
A mellkasára hajtottam a fejem és leült velem a kanapéra,ahol megint elhelyezkedtem rajta.
-Ha tovább is így ficánkolsz jelei lesznek,hogy mennyire jól nézel ki-sutogott.
-Oké-nevettem rajta.-A többiek hol vannak??
-Lementek a bárba.
-Mi nem megyünk le??-csillantak fel a szemeim.
-Nem,mert én most csak veled akarok lenni-mosolygott és megcsókolt.
-Okéé-sóhajtottam és elfeküdtem rajta.
Hamar sikerült bedobnom a szunyát,gondolom Kellannak is.
Este ébredtem fel,Nikki a fotelban volt összekuporodva és teljesen eltűnt az újságban.
Rob,Kris és Jackson az asztalnál beszélgettek,mikor észrevettek intettek.
Ashley meg a szőnyegen elterülve bújta az újságokat.
-Nagyon késő van??-dörzsölgettem a szemeimet.
-Öhm...fél kilenc,neked holnap suli,nem??-nevetett Taylor.
-Aha,haza kéne mennem.
-Nee-sikkantott Ashley.-A tanszereid-mutatott a székre ahol ott volt a suli táskám-a ruháid meg ott-mutatott a piros bőröndömre.
-Hogy..??-nyökögtem a meglepődöttségtől.
-Tudod a szüleid nagyon megkedveltek,na persze feltételeik azért vannak-húzta Ashley az orrát.
-Ja,persze...nem akarnak nagyszülők lenni-sóhajtottam,majd lefejtettem Kellan kezeit a derekamról,hál' isten most elengedett és békésen aludt tovább.
-Maradt még valami kaja??
-Öhm..van sajt,meg tej és kenyér-nevetett Kristen.
-Hűű..ez nagyon nagy választék,nem is tudok dönteni-mosolyogtam.
-Pizza??-nevetett Jackson.
Mindannyian rábólintottunk és fél óra múlva meg is jött a pizza.
-Ki ébreszti fel az alvó oroszlánt??-röhögött Rob.
-Nem,ne nézzetek így rám-ráztam a fejem mosolyogva.-Na jó..-sóhajtottam.
Odasétáltam Kellan mellé és rázogattam a vállát,de semmi.
Már ott volt,hogy hagyom az egészet,mikor egy nagyon jó ötletem támadt.
Megcsókoltam a száját mire rögtön kipattantak a szemei és a többiek nevetésben törtek ki.
-Mindig ilyen ébresztést kérek-vont az ölébe.
-Megoldható,de veled többet alszok,mint amúgy egész évben-persze a többiekből még jobban kitört a nevetés.
Sikerült megvacsoráznunk,majd elvonultam fürdeni.
A szokásos teendőket elvégeztem és visszamentem a nappaliba,de Kellan nem volt ott.
-A szobájában van-kacsintott rám Nikki,mire átvettem a pipacs színét.
És..Nikki jól mondta,Kellan az ágyon elterülve mosolygott rám és kitárta a karjait,rögtön befészkeltem magam és a fejemet a mellkasára hajtottam,míg ő a hajammal babrált.
-Nem szökünk meg??-húztam a számat.
-Miért??-nevetett Kellan.
-Nem akarok iskolába menni,szét fognak szedni,mert biztos vagyok benne,hogy látták az újságot és címlapon vagyunk.
-Majd megvédelek-puszilt meg.
-Köszönöm-mosolyogtam.
Hamar elnyomott az álom és reggel úgy ébredtem,mint egy mosott rongy.
Kellan csendesen szundított mellettem,de a keze a derekamat ölelte és ez jól esett.
Kicsoszogtam a konyhába,ahol nem volt még senki,hisz fél hét van.
Csináltam kávét majd a fürdőbe elvégeztem a szokásos dolgaimat és felöltöztem.
Hétóra után Nikki is kijött a konyhába.
-Kávéé??Életmentő vagy-mosolygott.
-Te,hogy,hogy ilyen korán fent vagy??
-Ja,nekem fotózásra kell mennem-sóhajtott.-Megyek is Ashleyt és Kristent felébreszteni.
Átnéztem még a táskámat,hogy minden könyvem meg van e.
-Jó reggelt-mosolygott Ashley útra készen.
Már fél nyolc volt.
-Neked is,nekem meg mennem kéne-sóhajtottam.
-Köszönés nélkül??-bújt elő Kellan a szobájából.
-Nem-táncikáltam mellé és egy puszit nyomtam a szájára,de neki nem volt elég és csók lett belőle.
-Elviszlek oké??-mosolygott Jackson.
-Nem lesz baj belőle??
-Majd vigyázok magamra.
-Meg rá is-morgott Kellan.
-Ja,persze.Rá is-nevetett Jackson.
Megvártam míg Jackson is összekészülődik,majd elköszöntem mindenkitől és végre elindulhattunk,na nem,mintha annyira sietnék.
Sötétített ablak,így biztos nem veszik észre.
-Délután nem tudok érted jönni,de Kellan biztos ír majd.
-Nem baj és köszi,hogy elhoztál.Szia Jackson.
-Szívesen és csak Jay-nevetett.
Becsuktam a kocsi ajtót és a szememmel barátnőm Cadyt kerestem,majd meg is találtam a szokásos padunknál elmerülve a füzetében.
-Szia-mosolyogtam rá.
-Sziaaa-ugrott a nyakamba-Láttam a szombati újságot és úúristen te voltál rajta,de azért még sem értem,hogyan...-vágott olyan „én eddig mindent tudtam” fejet.
-Majd délután elmesélem oké??Nem akarom,hogy az egész suli ezen csámcsogjon.
-Oksi,de már így is te vagy a fő téma.
-Valahogy sejtettem.
Matekkal kezdtünk,persze a témazáró nem maradhatott el.
Párszor odajöttek a kisebbek és kérdezgettek meg feltűnően sokan a barátaim akartak lenni,de Cadyval jót mulattunk rajtuk.
Utolsó óránkon az osztálykirándulás jött szóba.
Persze a fiúk végig röhögték az órát,így a tanár előbb el is engedett minket.
Megnéztem a telefonom,de egy árva sms-em se jött.
Hazabattyogtam majd nekiálltam megmelegíteni az ebédet.
Bátyuskám is végre hazaért és együtt megkajáltunk,majd fél óra után el is tűnt.
-Na,ez remek-puffogtam mikor megszólalt a telefonom.
Rohantam hátha Kellan írt,de csak a hülye bátyám volt,hogy szóljak anyának,hogy később jön haza.
A szobámba elpakoltam a ruhákat és mikor már egész tűrhető volt a szobám-nem nézett ki úgy,mintha bomba robbant volna be-nekiálltam a tanulásnak.
Fél négy fele járhatott mikor Kellan végre írt egy SMS-t.

„Este végre elszabadulok,elmehetnénk valahova.Szeretlek: K”

„Nem lesz belőle baj,vagyis a fotósok??Én is szeretlek:C”
„Ha téged nem zavar akkor engem sem.Előbb–utóbb kiderült volna úgyis.K.”

„Engem nem zavar,ide tudsz értem jönni??”

„Igen,hat óra jó lesz? K.”

„Aha:) Puszi:C”

Anya is hazaért,majd megbeszéltük a kiándulást vagyis csak én mondtam el neki mindent,de felmerült bennem,hogy nem is megyek el,hisz akkor három napot Kellan nélkül kell töltenem és Cady sem megy el,mert Olaszországba megy a nagyszüleihez.
-Anya,én nem is akarok elmenni erre a kirándulásra-dobtam le magam a székre.
-Te tudod,de ne utána sipítozz.
-Köszi,nem is szoktam sipítozni.Ja,Eric meg üzeni,hogy később jön.
-Mikor később??-húzta fel anya a szemöldökét.
-Na,azt már senki nem tudja,vagyis csak ő.És én is elmegyek hatkor.
-Kellannal?-mosolygott.
-Gondolat olvasó vagy??-nevettem fel.
-Nem,csak az anyád.Akkor sietek a vacsorával,hogy legalább hárman együtt tudjunk enni.
-Apa is hazaért hatra??-tátogtam.
Ez lesz az évszázad vacsorája,utoljára két éve ehettünk együtt,igaz most is hiányozni fog Brittany.
-Úristen!!-sikkantottam fel.-Anya mikor beszéltél te Brittanyvel??
-Úgy egy órája beszéltem vele-mosolyogott-És igen mérges rád,mert nem hívtad fel,de nagyon hiányzol neki és szeret-nevetett.
-Szuper,akkor most felmegyek a szobámba és felhívom.
Lassan egy hónapja mehetett ki Los Angelesbe és annyi ideje ismerem Kellant,egy hónap..
Igaz,csak két hete vagyunk együtt,de mégis olyan,mint egy mese.

2011. május 22., vasárnap


Negyedik fejezet is megjött :)
Remélem a komi sem marad el!
Bells most a kérdésedre választ is kapsz ebben a fejezetben:D
De nem húzom az időt, Jó olvasást!
Pusz:Lena








Reggel nagyjából frissen keltem nyolckor,pont időben.
Fogtam magam és lementem reggelizni,csak anya volt még ébren,Eric jó,ha délután felébred.
-Jó reggelt-mosolygott anya sejtelmesen.
-Jó reggelt,mi ez a boldogság??
Elém tolta a mai újságot,amiben Kellan én én voltunk a címlapon.
-Te jó ég...ezek mindent látnak??-sóhajtottam.
-Látszik,hogy szeretitek egymást-magyarázta anya.
-Ühüm,köszi a reggelit-felkaptam az újságot és felmentem a szobámba.
A cikket szépen elolvastam,de minden hülyeséget összehordtak így inkább ledobtam az asztalomra és elmentem zuhanyozni.
Elég hűvösnek ígérkezett,így maradtam a farmer mellett és a világos barna pulcsimat húztam magamra.
Május van,de mindjárt elkezd esni...ez London.
Már csak egy órám volt,hogy Kellan megérkezzen.
Begöndörítettem a hajamat és feltettem egy enyhe sminket is.
Belebújtam a magassarkú csizmámba majd átszaladtam Erichez.
-Na??-üvöltöttem a fülébe,hogy felébredjen végre.
-Csodás-húzta a fejére a takarót.
-Nem is láttad-sóhajtottam.
Elszaladtam a fürdőbe és megnéztem,hogy minden rendben van-e velem.
Épp csengettek majd hangos robogást hallottam.
Felkaptam a szobámban lévő táskám és én is lerobogtam Kellanhoz.
Anya éppen ecsetelt neki valami hülyeséget gondolom.
-Szia.
-Szia-mosolygott és felsegítette rám a kabátom.
-Jó szórakozást-kiabált utánunk anya.
Kellan a fejembe húzott egy baseball sapkát,gondolom,hogy ne ismerjenek meg.
-Mit mondott neked anya??
-Nem szeretne nagymama lenni-nevetett.
A vér is meghűlt bennem,mikor Kellan ezt mondta,most komolyan azt hiszi anya,hogy ….alig ismerem,nem fogok lefeküdni Kellannal.
-Öh..ja gondolom.Oda találsz a London Eye-hoz?
-Aha-nevetett.
Felvettük a baseball sapkát,majd Kellan egy kisebb tömeg felé húzott.
Remélem nem valami őrült rajongók,mert képesek lennének a fejem is levenni.
-Juj,te vagy Camille-ugrott egy csaj a nyakamba-Én Ashley vagyok.Kellan annyit mesélt rólad,hogy az..úristen láthatlak élőben.
-Remélem csak jókat-pillantottam Kellanra,aki csak vigyorgott.
-Ő Jackson,Nikki,Taylor,Kristen és Rob a gerle párunk-nevetett Ashley.
-Sziasztok.
Nikki és Kristen szintén a nyakamba ugrottak,majd a fiúk is üdvözöltek.
Ashley és Jackson elmentek jegyet venni a többiek meg kajáért mentek vagy miért.
Kellan összefűzte az ujjainkat,majd az ölébe rántott.
-Már most kedvelnek-suttogott a fülembe.
-Honnan veszed??
-Láttad Ashleyt és a többieket nem??Így még senkinek nem örültek,de Ashleyvel azért vigyázz.
-Hallottam-morgott Ash és jól kupán vágta Kellant.-Tessék itt az üccsi-mosolygott rám és a kezembe nyomta.
-Bezzeg nekem nem adsz mi??-szontyolodott el Kellan és Ashleyra pislogott.
-Nem hat meg ez a nézésed.
-Kérsz??-mosolyogtam Kellanra.
Kikapta a kezemből és a felét meg is itta.
-Köszi...így adok neked valamit-forgattam a kezemben a majdnem üres poharat.
-Mehetünk-lengette meg a papírokat Nikki,Kellan egy gyors puszit nyomott a számra,majd elindultunk.
Beszálltunk,majd az üvegre tapadtam ,nem sűrűn szoktam erre járni,túl messze van tőlünk.
Kellan hátulról ölelt meg és az állát a vállamba mélyesztette.
-Ja,de cukik-hallottam meg Ashley hangját.
-Nem baj,ha ők is jönnek velünk??
-Mi??Nem,dehogyis-nevettem fel.-Nagyon kedvesek és engem nem zavar.
-Köszi-mosolyogtak a lányok.
Kellannak elmagyaráztam,hogy mi merre van és éppen mit lát,hogy otthon legyen mit mesélnie.
De fúrt a kíváncsiság,hogy mit csinálunk ha hazamegy?!
-Mikor kell visszamenned??-néztem a szemeibe.
-Még két hétig maradunk az biztos,de majd megoldjuk-mosolygott.
Persze,hogyan??
Telefonon tartsam vele a kapcsolatot,na pont az ilyenekben nem hiszek,aztán lehet,hogy aznap este meg valaki mással fekszik le,de nem akartam elrontani ezzel a jó kedvem.
-Oké-erőltettem magamra egy mosolyt,amit szerintem be is vett.
Még beszélgettünk egy darabig majd elsétáltunk az autóig.
-Kellan lépjetek le szerintem-sóhajtott Jackson,majd a lány tömeg felé bökött.
Gyors bevágódtam a kocsiba és még jobban a fejembe húztam a sapkát,úgy éreztem magam,mint egy profi gengszter akinek bujkálnia kell vagy mi a szösz.
-Hát a mai nap lefújva,mert ez úgy fog kitudódni,mint a futótűz.
-Nem baj-mosolyogtam rá.-Akkor hova menjünk??
-Titok-végre megjelent az arcán egy apró mosoly,de azért tényleg elmondhatná,már szólásra nyitottam a szám mikor megszólalt.
-Nem,nem fogom elmondani-mosolygott és rázta a fejét.
-Milyen jól ismersz-pislogtam rá.
-Ezt sem veszem be-nevetett.
-Hát jó-vágtam be a durcát,persze csak tetettem és a karjaimat keresztbe tettem a mellkasomon.
Kellan leparkolt egy sötétített garázsban,majd kisegített a kocsiból.
-Még mindig duzzogsz??
-Igen-vágtam rá.
-Oké-sóhajtott és felkapott a kezébe,lassan szokása lesz??
Tegnap is cipelt,mai is cipelni akar.
-Kellan tegyél le-kapálóztam a karjai közt.
-Nem-csapott a fenekemre.
-Hé,ez nem ér.
-Dehogynem-mosolygott.
Pár percig még nézhettem fentről a talajt,majd végre lábra állított és kinyitotta az ajtót.
-Na,mi itt lakunk-mosolygott.
-Jó nagy...-mosolygott.
-Még néha így is szűkös-lerúgta a cipőjét és eltűnt az egyik szobában.
Én is így tettem és leültem a kanapéra.
Pár perc után Kellan is kiért átöltözve,majd leült mellém,bekapcsolta a tévét,majd a fejemet a mellkasára döntöttem.
Még valamire emlékszem a filmből,majd hangos nevetésekre ébredtem fel.
Kellan alattam feküdt a kanapén,felemeltem a fejem és szembe találtam magam a többiekkel.
-Hupsz..bocsi-fehéredett el egy kicsit Nikki.
-Semmi baj,így is mennem kell azt hiszem-sóhajtottam.
-Na..mi ez a csend??-törte be az ajtót Taylor .-Jesszus,mondd azt,hogy nem a kanapén csináltátok-hülye fejet vágott Taylor.
-Nem,dehogyis-ficánkoltam Kellanon,mert leakartam róla szállni,de megfogta a derekam és nem engedett el.
A többiek szakadtak a röhögéstől én meg szenvedtem az erős karjai ellen.
-Kellan légyszíves ébredj már fel-szólongattam,de semmi.
-Kellan!!-kiabáltam el magam,majd végre kipattantak a szemei.
-Mi van már??-morgolódott.
-Szeretnék felállni-sóhajtottam.
-Nem-rántott vissza maga mellé.
-Ez jobb egy cirkusznál is-fetrengett a földön Taylor a röhögéstől.
-Kussolj-vágtam hozzá egy párnát,a csajok eltűntek a szobában,Rob és Jackson a konyha pultnál ülve beszélgettek,Taylor...meg rajtunk röhögött.
-Kellan haza kell mennem.
-Nem,nem kell.Beszéltem anyukáddal,meg engedi,hogy itt aludj-beszélt miközben már majdnem fél álomban volt.
-Öh...biztos??
-Ühüm.
-Kellan!!Ne aludj már vissza-ütöttem a karjába.
-Ne már,olyan jó melletted aludni.
-Köszi-vágtam fejbe egy párnával.
-Na szép...ezért most megfizetsz-még épp időben álltam fel és végig futottam a fél lakosztályt,majd Jackson mögé bújtam.
-Légyszi védjél meg-szenvedtem ott előtte,sajnos Kellan túl gyors volt így sikerült elkapnia és megpörgetett a levegőben.
-Hülye-mosolyogtam rá-Most teljesen megszédültem.
-Hülyébb nem leszel-dugta ki a fejét Taylor a szobából.
-Na,te csak maradj csendben-nevettem fel.
-Ez az,már most imádunk-mosolygott Ashley,Nikki és Kristen.
Most pillantottam először az órára,ami este hét órát mutatott,te jó ég!
Kellannal csak úgy szalad az idő,akkor viszont rendesen elaludtunk.
-Nem vagytok már éhesek??-kutatott a hűtőben Nikki.
-Én igen-vágta rá Kellan.
-Te mikor nem vagy az??-röhögött Kristen.
-Akkor kérek fel kaját,mert én is éhen halok,kifárasztott ez a város nézés-magyarázott Nikki,majd már telefonált is.
Négy darab pizzát rendelt fel,ami körülbelül fél óra múlva ért fel.
-Mit csináljunk??-sóhajtozott Ashley a szőnyegen ülve.
Rob,Jackson és Kellan a kanapén ülve teljesen a tévére cuppanva nézték a meccset,na most ők sem használhatók az biztos.
-Én leugrok a boltba-fintorgott Kristen és már el is tűnt,Nikki meg a szobájába ment el pakolni.
-Van egy szuper ötletem,megmutatom a ruháimat és rendezünk egy divat bemutatót a fiúk előtt-nevetett Ashley és behúzott a szobájába,még ellenkezni sem volt időm,már a kezembe nyomott egy ruha szettet,mikor megláttam a ruhákat a vér is kiment az arcomból.
-Na,én ezt tuti nem veszem fel Ashley-nyomtam a kezébe.
-Dehogynem,ez tökre kiemeli az alkatod és a lábaidat.Kellan tuti,hogy elájul majd tőled.
-Nincs valami..szolidabb??
-Ahj..oké,akkor ez a kék ruha??-tette elém majd bólogatott is.-Nyugodtan öltözz át én még keresek valamit magamnak.
Magamra kaptam a kék ruhát és segítettem Ashleynek is válogatni.
-Látszik,hogy nagyon szeretitek egymást.Kellan még egy barátnőjével sem volt még ilyen boldog.Örülök,hogy rád talált-mosolygott.
-Köszi,én is nagyon szeretem.Most ti Jacksonnal …??
-Ja,nem dehogy,csak Twilight fogás-fintorgott-Jó barátok vagyunk,de semmi több.
-Értem.
-Oké,ne már mehetünk is.Itt a cipő,kíváncsi vagyok a fiúk arcára-mindketten felnevettünk,mert ez biztos remek buli lesz.
Először Ashley ment ki,majd mikor felszenvedtem magamra a magassarkút és kiléptem az ajtón.
A fiúk úgy néztek rám,hogy teljesen bepirosodtam.
Kellan még az evést is abbahagyta,majd a csendet Ash tapsikolása törte meg.
-Tudtam,hogy gyönyörű leszel ebben a ruhában-mosolygott.
A meccsnek már vége lett és nem igazán tudtam,hogy most mit csináljak,mikor négy fiú nézett rám.
Szép lassan visszasétáltam Ash szobájába,majd ott kezdtem el dilizni közben felvettem a ruháimat is.

Ez a mosoly *.*
Na és szerintem a borosta is jól áll neki:D

2011. május 21., szombat


Itt van a harmadik fejezet végre.
A végét most írtam hozzá pár perce,de remélem azért jó lett.
Kicsit ideges vagyok a mai tánc gálánk miatt.
Na,de nem is húzom tovább.
Irány olvasni:)

Puszi:Lena







Már a kocsiban ültünk és egymást kezét fogtuk.
Kellan leparkolt pár házzal arébb.
-Holnap mikor érsz rá??
-Tízkor érted jövök az jó??-mosolygott.
-Ühüm,de nem lesz belőle baj??
-Nem,hacsak anyukád nem veszi le a fejem ezért-csókolt meg ma már nem tudom hányadszorra.
-Nagyon remélem,hogy nem-szakadtam el tőle és kiszálltam az autóból.
Szép nyugodtan besétáltam a lakásba és,mint valami őrült vigyorogtam a tükörbe.
-Anya,hívj orvost.Elgurultak a bogyói-röhögött Eric.
-Kussolj már-dobtam neki a kabátomat.
-Mindig a kicsit bántják-kuporodott össze a fotelban.
Beszaladtam anyához a konyhába és egy hatalmas puszit nyomtam az arcára.
-Csak nem egy fiú??-mosolygott,túl jól ismer.
-De az,és szeretnék vele találkozni holnap.
-Ha mindig ilyen boldogan jössz haza,akkor már kérésem is lesz-nevetett.-Egy fél óra és kész lesz a vacsora.
-Oksi.
Útközben a szobám felé még fejbe dobtam egy párnával bátyámat,bár nem tudom miért és szerintem ő sem,mert morgott valami érthetetlen dologról.
Mosolyogva eldőltem az ágyamon,mikor megcsörrent a mobilom.
SMS,lassan már ez lesz a mániám.

„Már most hiányzol.:) K.”

Muszáj volt ezen mosolyognom olyan,mintha már több hónapja együtt lennénk.
Milyen furcsa..Kellan a barátom,a fiúm.
Alig ismerem,de már most tudom,hogy ez nem csak egyhetes dolog lesz.

„Te is,de holnap találkozunk:) C.”

Letettem a telefont az ágyamra és gyorsan lezuhanyoztam,majd beszárítottam a hajam,Eric már megint az ajtó előtt toporgott.
-Használd a lentit-morogtam.
-Ha nem zavar,itt vannak a cuccaim-majdnem fellökött befelé menet.
De a kedvemen ez sem rontott túlságosan,elpakoltam a ruháimat és a szennyesemet levittem a mosógéphez.
-Vacsora-kiabált utánam anya,mikor már a lépcsőn voltam.
Hallottam,hogy megint csörög a telefonom.
-Egy perc-kiabáltam.
El kellett szomorodnom,mert Cady írt,hogy sajnos senki nem látta Kellant.
Muszáj volt röhögnöm rajta,ha tudná,hogy én még mennyire láttam és a Hyde parkban volt,basszus...remélem egyik gimis sem látott meg ott.
Bekapcsoltam a tévét és leszaladtam vacsorázni.
Ericcel hamar belapátoltuk a kaját és siettünk fel.
Levágódtam az ágyba és előhalásztam a laptopom,rákerestem pár oldalra ahova Kellanról tesznek fel dolgokat.
Azt már tőle is tudom,hogy van hat testvére,de amilyen hülyeségeket összehordtak pár oldalon.
Csodálom,hogy bírja ezt a felhajtást.
Kikapcsoltam a gépet és eltettem a polcomra,majd a tévére koncentráltam,ami nem igazán ment.
Mindig Kellannal tértem ki,így inkább a tévét is kikapcsoltam és bámultam a sötét szobámat,de még így sem tudtam aludni.
Fogtam magam és átmentem Erichez,aki a szőnyegén ülve gépezett.
-Szia,te sem tudsz aludni-mosolygott.
Megráztam a fejem,amit szerintem nem igazán látott,de leültem mellé.
-Meg van még az a tévéhez csatlakoztatós játékod??
-Aha..valahol itt lesz-majdnem eltűnt a szekrényében,majd kirántott két konzolt és a kábelt bedugta a tévébe.
-Ha én nyerek vállalod a mosogatást helyettem is-mosolygott.
-Oké,de ez vissza is-kacsintottam rá.
Az elején Eric vezetett,de csodálatos módon sikerült előtte beérnem és ez azt jelentette,hogy két hétig ő fog mosogatni.
-Na bátyus,ezt most rendesen megszívtad-röhögtem az arcába.
-Na,marha gyorsan húzz el-mosolygott és fejbe csapott egy párnával.
-Neked is jó éjt.
-Aha-kiabálta utánam,de alig hallottam szinte.
Már fél tizenegy fele járt és ideje lenne aludnom,hogy holnap ne zombiként ébredjek fel.
Sikerült is hamar elaludnom szerencsére.