2011. június 9., csütörtök




Visszatértem!!!:)


Egy szóval utálom a vihart, az oka annak,hogy rég volt új fejezet,hogy múlt hét szerdán nagy vihar volt és a szomszéd utcába becsapott a vihar,így elment a netem.Hétvégén osztálykiránduláson voltam és túl éltem a barlangot és a Duna sem vitt el xD.Hétfőn szóltunk a szolgáltatónak,aki csak ma délelőtt "ért rá",hogy kijöjjön és megcsinálja a netemet(szeretem őket,de nagyon).A lényeg,hogy már vagyok és nem sokára felkerül a következő fejezet.
Vigasz díjnak egy nap két fejezetet hozok:))


Puszi: Lena 

2011. május 30., hétfő

Egy nap késéssel,de itt van a 6. fejezet is,rövidebb,mint az eddigiek,amit nagyon sajnálok,de a tegnapi napon valami szörnyű volt,kémiából ma írtunk és ha ez most egyesre sikerült,akkor nyáron is mehetek suliba,de remélem ez nem következik be.
Vigasztalás képen tettem ide egy meglepetés képet,amit Bells készített el nekem és nagyon-nagyon köszönöm:)
A következő fejezet fogalmam sincs mikor kerül fel,de igyekezek vele:)
Puszi:Lena:))


Tárcsáztam nővérkém telefonszámát és három csöngés után végre fel is vette.
-Na végre.Az elveszett húgom még is él-gúnyolódott.
-Igen,neked is szia Britt.
-Aha,szia.Na mizujs veled??Mi van azzal a pasival,amit Eric magyarázott??
-Ohh,hogy rúgnám szét a seggét és még én vagyok a pletykás-szidtam a bátyuskám.-Amúgy meg semmi különös,megvagyunk.
-De mesélj most te.Milyen Los Angeles??
-Szuper,igaz nagyobb a nyüzsi,de sokkal melegebb van és Mark is nagyon kedves.
-Oh..ohh,Mark??Na,mesélj csak róla-mosolyogtam a telefonba.
-Most elképzeltem a kaján vigyort az arcodon.Majd bemutatlak neki,de most sietnem kell,így is késésben vagyok.Szia Cami,puszilok mindenkit.
-Oké.Szia és puszi-bontottam a vonalat.
Nekiálltam a készülődésnek,hisz jó egy óra múlva jön értem Kellan.
Kivasaltam a göndör hajam és pár rakoncátlan tincset egy csattal hátra tűztem.
Felvettem egy egyszerű fehér toppot és rá a fekete bőrdzsekim.
Sminknek feldobtam egy szemceruzát és szempillaspirált,majd a fekete tornacipőmbe.
Mindent elraktam a táskámba és leszaladtam anyához.
-Brittany puszil és nem láttad a pénztárcám-keringtem az egész földszinten.
-A konyhapulton van-rázta a fejét anya mosolyogva.
Ledobtam magam a kanapéra és a cipőfűzőmmel szenvedtem,mert nem sikerült bekötnöm.
-Anyaa....ez nekem nem megy és ez így nagyon nem jó-visítottam közben kopogtak.
Anya kinyitotta az ajtót,majd megjelent szerelmem,aki rajtam nevetett anyával együtt.
-Nem nevetséges-húztam fel az orrom,majd végre öt perc után sikerült bekötnöm azt a nyavalyás cipőt.
-Mehetünk??-nevetett Kellan.
-Maradjál már el-ütöttem karjába-Elmentünk,majd valamikor jövök.
-Azt a valamikor holnap reggelre vegyem??-mosolygott anya.
-Öhmm-néztem Kellanra,nem tudtam,hogy mit akar.
-Igen-válaszolt helyettem.
-Remek,sziasztok-köszönt el anya és becsukta utánunk az ajtót.
-Most csak én érzem azt,hogy kirakott minket a lakásból??-nevettem fel.
-Nem tudom-mosolygott Kellan,majd beszálltunk az autóba.
-Hova megyünk??
-Titok-nevetett.
-Remek,nem szeretem a titkokat.
-Már rájöttem.De nem kell duzzogni-puszilt meg.
-Inkább az utat figyeld-löktem vissza a helyére.
Pár percig még mentünk a sötétben,majd leparkolt egy erdős rész előtt.
Kinéztem az ablakon és egy nagyot nyeltem,oké én bízok benne..tuti,hogy ...izé,szóval.
Biztos nem fog nekem esni az erdőben,de azt se tudom,hogy örülnék e neki vagy nem.
Megfordultam és a gyönyörű szemeivel találtam szembe magam.
-Még mindig duzzogsz-nyomta rá a száját az enyémre.
-Igen-nagyon erősnek kellett lennem,hogy ne nevessem el magam.
Szóval játszani akar.
-Most is??-adott egy rendes csókot.
-Ühüm-morogtam csukott szemmel.
-Na,és most??-egy puszival kezdte,majd a nyelve bebocsátást kért.
Egy hirtelen ötlettől vezérelve beleültem az ölébe-kissé kényelmetlen volt,hogy a hátamba áll a kormány-és a csípőmmel mozogtam rajta.
Úgy csapott le az ajkaimra,mint az éhes fenevad,majd levegő hiány miatt elszakadtam tőle,de a kezeim útnak eredtek és a pici gombokat bontogatták ki.
Kellan lefogta a kezeim-nem értettem miért-majd visszatolt az anyós ülésre.
Nem akar velem lenni úgy vagy...?
Nem sok kellett,hogy elsírjam magam mikor megszólalt.
-Nem itt-rekedtes volt a hangja és jobban belegondolva tényleg nem itt kéne.
Pár perccel később újra elindította az autót és a hotel felé vette az irányt.
Ez nekem így nem...nem tudnák ma este vele,nem értem magam.
Azt se tudom,hogy mit akarok.
A hotel előtt szokásos módon fotósok hada várt.
Egyszer túl kell esnem rajta.
Kellan leparkolt,majd két testőr rögtön mellénk szegődött és segített áttörni a fotósokon akik ellepték az ajtót.
A fényképezőt az arcomba nyomtak és minden kérdést feltettek,de Kellan nem nyilatkozott csak csendben végig mentünk.
A hallban aprót felsóhajtottam,majd Kellan maga mellé húzott és megfogta a kezem,kint hallani lehetett a fényképek kattogását.
-Ez címlapon lesz holnap-mosolyogtam.
-Az biztos,most rágódhatnak ezen.
A lakosztályban mindenki ott volt Kristenen és Roberten kívül.
-Család látogatásra mentek-nézett fel a divat újságból Ashley.-Ja és Cami van egy szatyor a szobátokban.
Szobátokban...ez jól esett,hogy elfogadnak ,bár ezt eddig is észrevettem.
Lerúgtam a cipőmet és otthagytam a nappaliban a többiekkel szerelmemet.
Belépve a szobába...hát nem egy szatyor ruha volt,hanem négy,ami az ágyon sorakozott.
Mindegyikbe belekukkantottam,de nem értettem miért kapom,de az már biztos,hogy Ashley vette.

2011. május 27., péntek



Megjött az ötödik fejezet,remélem pár komit ehhez a fejezethez is kapok.
Ha jól sikerül,akkor vasárnap hozom a hatodik fejezetet gyereknap alkalmából :D
Puszi:Lena














Megnéztem magam a tükörben,majd kiléptem a nappaliba.
Sehol senki.
Elindultam a kanapé felé,mikor valaki elkapta a derekam és egy hangos sikoly hagyta el a számat.
-Nyugi,csak én vagyok-puszilt meg Kellan.
A mellkasára hajtottam a fejem és leült velem a kanapéra,ahol megint elhelyezkedtem rajta.
-Ha tovább is így ficánkolsz jelei lesznek,hogy mennyire jól nézel ki-sutogott.
-Oké-nevettem rajta.-A többiek hol vannak??
-Lementek a bárba.
-Mi nem megyünk le??-csillantak fel a szemeim.
-Nem,mert én most csak veled akarok lenni-mosolygott és megcsókolt.
-Okéé-sóhajtottam és elfeküdtem rajta.
Hamar sikerült bedobnom a szunyát,gondolom Kellannak is.
Este ébredtem fel,Nikki a fotelban volt összekuporodva és teljesen eltűnt az újságban.
Rob,Kris és Jackson az asztalnál beszélgettek,mikor észrevettek intettek.
Ashley meg a szőnyegen elterülve bújta az újságokat.
-Nagyon késő van??-dörzsölgettem a szemeimet.
-Öhm...fél kilenc,neked holnap suli,nem??-nevetett Taylor.
-Aha,haza kéne mennem.
-Nee-sikkantott Ashley.-A tanszereid-mutatott a székre ahol ott volt a suli táskám-a ruháid meg ott-mutatott a piros bőröndömre.
-Hogy..??-nyökögtem a meglepődöttségtől.
-Tudod a szüleid nagyon megkedveltek,na persze feltételeik azért vannak-húzta Ashley az orrát.
-Ja,persze...nem akarnak nagyszülők lenni-sóhajtottam,majd lefejtettem Kellan kezeit a derekamról,hál' isten most elengedett és békésen aludt tovább.
-Maradt még valami kaja??
-Öhm..van sajt,meg tej és kenyér-nevetett Kristen.
-Hűű..ez nagyon nagy választék,nem is tudok dönteni-mosolyogtam.
-Pizza??-nevetett Jackson.
Mindannyian rábólintottunk és fél óra múlva meg is jött a pizza.
-Ki ébreszti fel az alvó oroszlánt??-röhögött Rob.
-Nem,ne nézzetek így rám-ráztam a fejem mosolyogva.-Na jó..-sóhajtottam.
Odasétáltam Kellan mellé és rázogattam a vállát,de semmi.
Már ott volt,hogy hagyom az egészet,mikor egy nagyon jó ötletem támadt.
Megcsókoltam a száját mire rögtön kipattantak a szemei és a többiek nevetésben törtek ki.
-Mindig ilyen ébresztést kérek-vont az ölébe.
-Megoldható,de veled többet alszok,mint amúgy egész évben-persze a többiekből még jobban kitört a nevetés.
Sikerült megvacsoráznunk,majd elvonultam fürdeni.
A szokásos teendőket elvégeztem és visszamentem a nappaliba,de Kellan nem volt ott.
-A szobájában van-kacsintott rám Nikki,mire átvettem a pipacs színét.
És..Nikki jól mondta,Kellan az ágyon elterülve mosolygott rám és kitárta a karjait,rögtön befészkeltem magam és a fejemet a mellkasára hajtottam,míg ő a hajammal babrált.
-Nem szökünk meg??-húztam a számat.
-Miért??-nevetett Kellan.
-Nem akarok iskolába menni,szét fognak szedni,mert biztos vagyok benne,hogy látták az újságot és címlapon vagyunk.
-Majd megvédelek-puszilt meg.
-Köszönöm-mosolyogtam.
Hamar elnyomott az álom és reggel úgy ébredtem,mint egy mosott rongy.
Kellan csendesen szundított mellettem,de a keze a derekamat ölelte és ez jól esett.
Kicsoszogtam a konyhába,ahol nem volt még senki,hisz fél hét van.
Csináltam kávét majd a fürdőbe elvégeztem a szokásos dolgaimat és felöltöztem.
Hétóra után Nikki is kijött a konyhába.
-Kávéé??Életmentő vagy-mosolygott.
-Te,hogy,hogy ilyen korán fent vagy??
-Ja,nekem fotózásra kell mennem-sóhajtott.-Megyek is Ashleyt és Kristent felébreszteni.
Átnéztem még a táskámat,hogy minden könyvem meg van e.
-Jó reggelt-mosolygott Ashley útra készen.
Már fél nyolc volt.
-Neked is,nekem meg mennem kéne-sóhajtottam.
-Köszönés nélkül??-bújt elő Kellan a szobájából.
-Nem-táncikáltam mellé és egy puszit nyomtam a szájára,de neki nem volt elég és csók lett belőle.
-Elviszlek oké??-mosolygott Jackson.
-Nem lesz baj belőle??
-Majd vigyázok magamra.
-Meg rá is-morgott Kellan.
-Ja,persze.Rá is-nevetett Jackson.
Megvártam míg Jackson is összekészülődik,majd elköszöntem mindenkitől és végre elindulhattunk,na nem,mintha annyira sietnék.
Sötétített ablak,így biztos nem veszik észre.
-Délután nem tudok érted jönni,de Kellan biztos ír majd.
-Nem baj és köszi,hogy elhoztál.Szia Jackson.
-Szívesen és csak Jay-nevetett.
Becsuktam a kocsi ajtót és a szememmel barátnőm Cadyt kerestem,majd meg is találtam a szokásos padunknál elmerülve a füzetében.
-Szia-mosolyogtam rá.
-Sziaaa-ugrott a nyakamba-Láttam a szombati újságot és úúristen te voltál rajta,de azért még sem értem,hogyan...-vágott olyan „én eddig mindent tudtam” fejet.
-Majd délután elmesélem oké??Nem akarom,hogy az egész suli ezen csámcsogjon.
-Oksi,de már így is te vagy a fő téma.
-Valahogy sejtettem.
Matekkal kezdtünk,persze a témazáró nem maradhatott el.
Párszor odajöttek a kisebbek és kérdezgettek meg feltűnően sokan a barátaim akartak lenni,de Cadyval jót mulattunk rajtuk.
Utolsó óránkon az osztálykirándulás jött szóba.
Persze a fiúk végig röhögték az órát,így a tanár előbb el is engedett minket.
Megnéztem a telefonom,de egy árva sms-em se jött.
Hazabattyogtam majd nekiálltam megmelegíteni az ebédet.
Bátyuskám is végre hazaért és együtt megkajáltunk,majd fél óra után el is tűnt.
-Na,ez remek-puffogtam mikor megszólalt a telefonom.
Rohantam hátha Kellan írt,de csak a hülye bátyám volt,hogy szóljak anyának,hogy később jön haza.
A szobámba elpakoltam a ruhákat és mikor már egész tűrhető volt a szobám-nem nézett ki úgy,mintha bomba robbant volna be-nekiálltam a tanulásnak.
Fél négy fele járhatott mikor Kellan végre írt egy SMS-t.

„Este végre elszabadulok,elmehetnénk valahova.Szeretlek: K”

„Nem lesz belőle baj,vagyis a fotósok??Én is szeretlek:C”
„Ha téged nem zavar akkor engem sem.Előbb–utóbb kiderült volna úgyis.K.”

„Engem nem zavar,ide tudsz értem jönni??”

„Igen,hat óra jó lesz? K.”

„Aha:) Puszi:C”

Anya is hazaért,majd megbeszéltük a kiándulást vagyis csak én mondtam el neki mindent,de felmerült bennem,hogy nem is megyek el,hisz akkor három napot Kellan nélkül kell töltenem és Cady sem megy el,mert Olaszországba megy a nagyszüleihez.
-Anya,én nem is akarok elmenni erre a kirándulásra-dobtam le magam a székre.
-Te tudod,de ne utána sipítozz.
-Köszi,nem is szoktam sipítozni.Ja,Eric meg üzeni,hogy később jön.
-Mikor később??-húzta fel anya a szemöldökét.
-Na,azt már senki nem tudja,vagyis csak ő.És én is elmegyek hatkor.
-Kellannal?-mosolygott.
-Gondolat olvasó vagy??-nevettem fel.
-Nem,csak az anyád.Akkor sietek a vacsorával,hogy legalább hárman együtt tudjunk enni.
-Apa is hazaért hatra??-tátogtam.
Ez lesz az évszázad vacsorája,utoljára két éve ehettünk együtt,igaz most is hiányozni fog Brittany.
-Úristen!!-sikkantottam fel.-Anya mikor beszéltél te Brittanyvel??
-Úgy egy órája beszéltem vele-mosolyogott-És igen mérges rád,mert nem hívtad fel,de nagyon hiányzol neki és szeret-nevetett.
-Szuper,akkor most felmegyek a szobámba és felhívom.
Lassan egy hónapja mehetett ki Los Angelesbe és annyi ideje ismerem Kellant,egy hónap..
Igaz,csak két hete vagyunk együtt,de mégis olyan,mint egy mese.

2011. május 22., vasárnap


Negyedik fejezet is megjött :)
Remélem a komi sem marad el!
Bells most a kérdésedre választ is kapsz ebben a fejezetben:D
De nem húzom az időt, Jó olvasást!
Pusz:Lena








Reggel nagyjából frissen keltem nyolckor,pont időben.
Fogtam magam és lementem reggelizni,csak anya volt még ébren,Eric jó,ha délután felébred.
-Jó reggelt-mosolygott anya sejtelmesen.
-Jó reggelt,mi ez a boldogság??
Elém tolta a mai újságot,amiben Kellan én én voltunk a címlapon.
-Te jó ég...ezek mindent látnak??-sóhajtottam.
-Látszik,hogy szeretitek egymást-magyarázta anya.
-Ühüm,köszi a reggelit-felkaptam az újságot és felmentem a szobámba.
A cikket szépen elolvastam,de minden hülyeséget összehordtak így inkább ledobtam az asztalomra és elmentem zuhanyozni.
Elég hűvösnek ígérkezett,így maradtam a farmer mellett és a világos barna pulcsimat húztam magamra.
Május van,de mindjárt elkezd esni...ez London.
Már csak egy órám volt,hogy Kellan megérkezzen.
Begöndörítettem a hajamat és feltettem egy enyhe sminket is.
Belebújtam a magassarkú csizmámba majd átszaladtam Erichez.
-Na??-üvöltöttem a fülébe,hogy felébredjen végre.
-Csodás-húzta a fejére a takarót.
-Nem is láttad-sóhajtottam.
Elszaladtam a fürdőbe és megnéztem,hogy minden rendben van-e velem.
Épp csengettek majd hangos robogást hallottam.
Felkaptam a szobámban lévő táskám és én is lerobogtam Kellanhoz.
Anya éppen ecsetelt neki valami hülyeséget gondolom.
-Szia.
-Szia-mosolygott és felsegítette rám a kabátom.
-Jó szórakozást-kiabált utánunk anya.
Kellan a fejembe húzott egy baseball sapkát,gondolom,hogy ne ismerjenek meg.
-Mit mondott neked anya??
-Nem szeretne nagymama lenni-nevetett.
A vér is meghűlt bennem,mikor Kellan ezt mondta,most komolyan azt hiszi anya,hogy ….alig ismerem,nem fogok lefeküdni Kellannal.
-Öh..ja gondolom.Oda találsz a London Eye-hoz?
-Aha-nevetett.
Felvettük a baseball sapkát,majd Kellan egy kisebb tömeg felé húzott.
Remélem nem valami őrült rajongók,mert képesek lennének a fejem is levenni.
-Juj,te vagy Camille-ugrott egy csaj a nyakamba-Én Ashley vagyok.Kellan annyit mesélt rólad,hogy az..úristen láthatlak élőben.
-Remélem csak jókat-pillantottam Kellanra,aki csak vigyorgott.
-Ő Jackson,Nikki,Taylor,Kristen és Rob a gerle párunk-nevetett Ashley.
-Sziasztok.
Nikki és Kristen szintén a nyakamba ugrottak,majd a fiúk is üdvözöltek.
Ashley és Jackson elmentek jegyet venni a többiek meg kajáért mentek vagy miért.
Kellan összefűzte az ujjainkat,majd az ölébe rántott.
-Már most kedvelnek-suttogott a fülembe.
-Honnan veszed??
-Láttad Ashleyt és a többieket nem??Így még senkinek nem örültek,de Ashleyvel azért vigyázz.
-Hallottam-morgott Ash és jól kupán vágta Kellant.-Tessék itt az üccsi-mosolygott rám és a kezembe nyomta.
-Bezzeg nekem nem adsz mi??-szontyolodott el Kellan és Ashleyra pislogott.
-Nem hat meg ez a nézésed.
-Kérsz??-mosolyogtam Kellanra.
Kikapta a kezemből és a felét meg is itta.
-Köszi...így adok neked valamit-forgattam a kezemben a majdnem üres poharat.
-Mehetünk-lengette meg a papírokat Nikki,Kellan egy gyors puszit nyomott a számra,majd elindultunk.
Beszálltunk,majd az üvegre tapadtam ,nem sűrűn szoktam erre járni,túl messze van tőlünk.
Kellan hátulról ölelt meg és az állát a vállamba mélyesztette.
-Ja,de cukik-hallottam meg Ashley hangját.
-Nem baj,ha ők is jönnek velünk??
-Mi??Nem,dehogyis-nevettem fel.-Nagyon kedvesek és engem nem zavar.
-Köszi-mosolyogtak a lányok.
Kellannak elmagyaráztam,hogy mi merre van és éppen mit lát,hogy otthon legyen mit mesélnie.
De fúrt a kíváncsiság,hogy mit csinálunk ha hazamegy?!
-Mikor kell visszamenned??-néztem a szemeibe.
-Még két hétig maradunk az biztos,de majd megoldjuk-mosolygott.
Persze,hogyan??
Telefonon tartsam vele a kapcsolatot,na pont az ilyenekben nem hiszek,aztán lehet,hogy aznap este meg valaki mással fekszik le,de nem akartam elrontani ezzel a jó kedvem.
-Oké-erőltettem magamra egy mosolyt,amit szerintem be is vett.
Még beszélgettünk egy darabig majd elsétáltunk az autóig.
-Kellan lépjetek le szerintem-sóhajtott Jackson,majd a lány tömeg felé bökött.
Gyors bevágódtam a kocsiba és még jobban a fejembe húztam a sapkát,úgy éreztem magam,mint egy profi gengszter akinek bujkálnia kell vagy mi a szösz.
-Hát a mai nap lefújva,mert ez úgy fog kitudódni,mint a futótűz.
-Nem baj-mosolyogtam rá.-Akkor hova menjünk??
-Titok-végre megjelent az arcán egy apró mosoly,de azért tényleg elmondhatná,már szólásra nyitottam a szám mikor megszólalt.
-Nem,nem fogom elmondani-mosolygott és rázta a fejét.
-Milyen jól ismersz-pislogtam rá.
-Ezt sem veszem be-nevetett.
-Hát jó-vágtam be a durcát,persze csak tetettem és a karjaimat keresztbe tettem a mellkasomon.
Kellan leparkolt egy sötétített garázsban,majd kisegített a kocsiból.
-Még mindig duzzogsz??
-Igen-vágtam rá.
-Oké-sóhajtott és felkapott a kezébe,lassan szokása lesz??
Tegnap is cipelt,mai is cipelni akar.
-Kellan tegyél le-kapálóztam a karjai közt.
-Nem-csapott a fenekemre.
-Hé,ez nem ér.
-Dehogynem-mosolygott.
Pár percig még nézhettem fentről a talajt,majd végre lábra állított és kinyitotta az ajtót.
-Na,mi itt lakunk-mosolygott.
-Jó nagy...-mosolygott.
-Még néha így is szűkös-lerúgta a cipőjét és eltűnt az egyik szobában.
Én is így tettem és leültem a kanapéra.
Pár perc után Kellan is kiért átöltözve,majd leült mellém,bekapcsolta a tévét,majd a fejemet a mellkasára döntöttem.
Még valamire emlékszem a filmből,majd hangos nevetésekre ébredtem fel.
Kellan alattam feküdt a kanapén,felemeltem a fejem és szembe találtam magam a többiekkel.
-Hupsz..bocsi-fehéredett el egy kicsit Nikki.
-Semmi baj,így is mennem kell azt hiszem-sóhajtottam.
-Na..mi ez a csend??-törte be az ajtót Taylor .-Jesszus,mondd azt,hogy nem a kanapén csináltátok-hülye fejet vágott Taylor.
-Nem,dehogyis-ficánkoltam Kellanon,mert leakartam róla szállni,de megfogta a derekam és nem engedett el.
A többiek szakadtak a röhögéstől én meg szenvedtem az erős karjai ellen.
-Kellan légyszíves ébredj már fel-szólongattam,de semmi.
-Kellan!!-kiabáltam el magam,majd végre kipattantak a szemei.
-Mi van már??-morgolódott.
-Szeretnék felállni-sóhajtottam.
-Nem-rántott vissza maga mellé.
-Ez jobb egy cirkusznál is-fetrengett a földön Taylor a röhögéstől.
-Kussolj-vágtam hozzá egy párnát,a csajok eltűntek a szobában,Rob és Jackson a konyha pultnál ülve beszélgettek,Taylor...meg rajtunk röhögött.
-Kellan haza kell mennem.
-Nem,nem kell.Beszéltem anyukáddal,meg engedi,hogy itt aludj-beszélt miközben már majdnem fél álomban volt.
-Öh...biztos??
-Ühüm.
-Kellan!!Ne aludj már vissza-ütöttem a karjába.
-Ne már,olyan jó melletted aludni.
-Köszi-vágtam fejbe egy párnával.
-Na szép...ezért most megfizetsz-még épp időben álltam fel és végig futottam a fél lakosztályt,majd Jackson mögé bújtam.
-Légyszi védjél meg-szenvedtem ott előtte,sajnos Kellan túl gyors volt így sikerült elkapnia és megpörgetett a levegőben.
-Hülye-mosolyogtam rá-Most teljesen megszédültem.
-Hülyébb nem leszel-dugta ki a fejét Taylor a szobából.
-Na,te csak maradj csendben-nevettem fel.
-Ez az,már most imádunk-mosolygott Ashley,Nikki és Kristen.
Most pillantottam először az órára,ami este hét órát mutatott,te jó ég!
Kellannal csak úgy szalad az idő,akkor viszont rendesen elaludtunk.
-Nem vagytok már éhesek??-kutatott a hűtőben Nikki.
-Én igen-vágta rá Kellan.
-Te mikor nem vagy az??-röhögött Kristen.
-Akkor kérek fel kaját,mert én is éhen halok,kifárasztott ez a város nézés-magyarázott Nikki,majd már telefonált is.
Négy darab pizzát rendelt fel,ami körülbelül fél óra múlva ért fel.
-Mit csináljunk??-sóhajtozott Ashley a szőnyegen ülve.
Rob,Jackson és Kellan a kanapén ülve teljesen a tévére cuppanva nézték a meccset,na most ők sem használhatók az biztos.
-Én leugrok a boltba-fintorgott Kristen és már el is tűnt,Nikki meg a szobájába ment el pakolni.
-Van egy szuper ötletem,megmutatom a ruháimat és rendezünk egy divat bemutatót a fiúk előtt-nevetett Ashley és behúzott a szobájába,még ellenkezni sem volt időm,már a kezembe nyomott egy ruha szettet,mikor megláttam a ruhákat a vér is kiment az arcomból.
-Na,én ezt tuti nem veszem fel Ashley-nyomtam a kezébe.
-Dehogynem,ez tökre kiemeli az alkatod és a lábaidat.Kellan tuti,hogy elájul majd tőled.
-Nincs valami..szolidabb??
-Ahj..oké,akkor ez a kék ruha??-tette elém majd bólogatott is.-Nyugodtan öltözz át én még keresek valamit magamnak.
Magamra kaptam a kék ruhát és segítettem Ashleynek is válogatni.
-Látszik,hogy nagyon szeretitek egymást.Kellan még egy barátnőjével sem volt még ilyen boldog.Örülök,hogy rád talált-mosolygott.
-Köszi,én is nagyon szeretem.Most ti Jacksonnal …??
-Ja,nem dehogy,csak Twilight fogás-fintorgott-Jó barátok vagyunk,de semmi több.
-Értem.
-Oké,ne már mehetünk is.Itt a cipő,kíváncsi vagyok a fiúk arcára-mindketten felnevettünk,mert ez biztos remek buli lesz.
Először Ashley ment ki,majd mikor felszenvedtem magamra a magassarkút és kiléptem az ajtón.
A fiúk úgy néztek rám,hogy teljesen bepirosodtam.
Kellan még az evést is abbahagyta,majd a csendet Ash tapsikolása törte meg.
-Tudtam,hogy gyönyörű leszel ebben a ruhában-mosolygott.
A meccsnek már vége lett és nem igazán tudtam,hogy most mit csináljak,mikor négy fiú nézett rám.
Szép lassan visszasétáltam Ash szobájába,majd ott kezdtem el dilizni közben felvettem a ruháimat is.

Ez a mosoly *.*
Na és szerintem a borosta is jól áll neki:D

2011. május 21., szombat


Itt van a harmadik fejezet végre.
A végét most írtam hozzá pár perce,de remélem azért jó lett.
Kicsit ideges vagyok a mai tánc gálánk miatt.
Na,de nem is húzom tovább.
Irány olvasni:)

Puszi:Lena







Már a kocsiban ültünk és egymást kezét fogtuk.
Kellan leparkolt pár házzal arébb.
-Holnap mikor érsz rá??
-Tízkor érted jövök az jó??-mosolygott.
-Ühüm,de nem lesz belőle baj??
-Nem,hacsak anyukád nem veszi le a fejem ezért-csókolt meg ma már nem tudom hányadszorra.
-Nagyon remélem,hogy nem-szakadtam el tőle és kiszálltam az autóból.
Szép nyugodtan besétáltam a lakásba és,mint valami őrült vigyorogtam a tükörbe.
-Anya,hívj orvost.Elgurultak a bogyói-röhögött Eric.
-Kussolj már-dobtam neki a kabátomat.
-Mindig a kicsit bántják-kuporodott össze a fotelban.
Beszaladtam anyához a konyhába és egy hatalmas puszit nyomtam az arcára.
-Csak nem egy fiú??-mosolygott,túl jól ismer.
-De az,és szeretnék vele találkozni holnap.
-Ha mindig ilyen boldogan jössz haza,akkor már kérésem is lesz-nevetett.-Egy fél óra és kész lesz a vacsora.
-Oksi.
Útközben a szobám felé még fejbe dobtam egy párnával bátyámat,bár nem tudom miért és szerintem ő sem,mert morgott valami érthetetlen dologról.
Mosolyogva eldőltem az ágyamon,mikor megcsörrent a mobilom.
SMS,lassan már ez lesz a mániám.

„Már most hiányzol.:) K.”

Muszáj volt ezen mosolyognom olyan,mintha már több hónapja együtt lennénk.
Milyen furcsa..Kellan a barátom,a fiúm.
Alig ismerem,de már most tudom,hogy ez nem csak egyhetes dolog lesz.

„Te is,de holnap találkozunk:) C.”

Letettem a telefont az ágyamra és gyorsan lezuhanyoztam,majd beszárítottam a hajam,Eric már megint az ajtó előtt toporgott.
-Használd a lentit-morogtam.
-Ha nem zavar,itt vannak a cuccaim-majdnem fellökött befelé menet.
De a kedvemen ez sem rontott túlságosan,elpakoltam a ruháimat és a szennyesemet levittem a mosógéphez.
-Vacsora-kiabált utánam anya,mikor már a lépcsőn voltam.
Hallottam,hogy megint csörög a telefonom.
-Egy perc-kiabáltam.
El kellett szomorodnom,mert Cady írt,hogy sajnos senki nem látta Kellant.
Muszáj volt röhögnöm rajta,ha tudná,hogy én még mennyire láttam és a Hyde parkban volt,basszus...remélem egyik gimis sem látott meg ott.
Bekapcsoltam a tévét és leszaladtam vacsorázni.
Ericcel hamar belapátoltuk a kaját és siettünk fel.
Levágódtam az ágyba és előhalásztam a laptopom,rákerestem pár oldalra ahova Kellanról tesznek fel dolgokat.
Azt már tőle is tudom,hogy van hat testvére,de amilyen hülyeségeket összehordtak pár oldalon.
Csodálom,hogy bírja ezt a felhajtást.
Kikapcsoltam a gépet és eltettem a polcomra,majd a tévére koncentráltam,ami nem igazán ment.
Mindig Kellannal tértem ki,így inkább a tévét is kikapcsoltam és bámultam a sötét szobámat,de még így sem tudtam aludni.
Fogtam magam és átmentem Erichez,aki a szőnyegén ülve gépezett.
-Szia,te sem tudsz aludni-mosolygott.
Megráztam a fejem,amit szerintem nem igazán látott,de leültem mellé.
-Meg van még az a tévéhez csatlakoztatós játékod??
-Aha..valahol itt lesz-majdnem eltűnt a szekrényében,majd kirántott két konzolt és a kábelt bedugta a tévébe.
-Ha én nyerek vállalod a mosogatást helyettem is-mosolygott.
-Oké,de ez vissza is-kacsintottam rá.
Az elején Eric vezetett,de csodálatos módon sikerült előtte beérnem és ez azt jelentette,hogy két hétig ő fog mosogatni.
-Na bátyus,ezt most rendesen megszívtad-röhögtem az arcába.
-Na,marha gyorsan húzz el-mosolygott és fejbe csapott egy párnával.
-Neked is jó éjt.
-Aha-kiabálta utánam,de alig hallottam szinte.
Már fél tizenegy fele járt és ideje lenne aludnom,hogy holnap ne zombiként ébredjek fel.
Sikerült is hamar elaludnom szerencsére.

2011. május 17., kedd




Na,itt a 2. fejezet is végre :)
Remélem megint kapok pár kommentet és csöpögni kötelező:D
És a vége miatt remélem nem öl meg senki:)
Puszi:Lena

És nagyon-nagyon jó olvasást:D









Reggel drága bátyám ébresztésére keltem fel,elhúzta a függönyt és ott vigyorgott az ágyam végén.
Épp elértem a lábammal és jól oldalba rúgtam.
-Gyűlöllek Eric.
-Az jó,legalább érzel irántam valamit.
-Na marha gyorsan húzzál innen ki-dobtam a fejéhez egy párnát,ami rögtön vissza is repült.
Kiválasztottam magamnak egy elviselhető ruhaszettet,majd elvonultam a fürdőbe.
Felöltöztem,megcsináltam a hajam és magamra fújtam egy kis parfümöt.
Jó kislány révén beágyaztam és átnéztem,hogy mindent bepakoltam e.
Lent a konyhában Eric tömte megint a fejét,anya nem volt már sehol.
Lenyúltam bátyám tányérjáról egy szendvicset és én is nekiálltam reggelizni.
-Tolvaj-nyújtotta ki a nyelvét rám.
-Csak segítek elpusztítani és nehogy meghízz annyira.
Mikor végeztünk felkaptam a cipőm és Eric bezárta a lakást.
Már kiléptem volna a kapun,mikor a kezembe dobta bátyám a házkulcsot.
-Később jövök haza,ha lehet ne ölesd meg magad-rám kacsintott és elindult a sulijába.
Útközben vettem magamnak innivalót,mert azt a konyhapulton hagytam.
A suli előtt megláttam barátnőmet Cadyt.
-Szia.Hallottad a nagy hírt??Kellan Lutz itt van Londonban.
-Ohh..az tök jó..-valahogy nem tudtam ennek örülni.
Megcsörrent a mobilom,sms érkezett.

„Nekem ez nem számít,szóval hol találkozunk??:) K.”

-Ki az??-mosolygott Cady.
-Csak Eric.
-Ja,oks.Bent megvárlak.


„Látom nem adod fel.Nekem mindegy. C.”

Lehalkítottam a telefonom és bementem a terembe.
Kipakoltam a matek felszerelésem és próbáltam koncentrálni.
Már csak öt perc volt vissza az órából,mikor megszólalt z iskola rádió.
-Figyelem 11.osztály-ezek mi vagyunk.-A többi órátok ma elmarad.-szólalt meg az igazgató.
Nekünk sem kellett több,rögtön elpakoltunk és kirohantunk a suli udvarra.
Kihalásztam a táskámból a telefont.

„Délután három,Hyde park?? K.”

Kilenc óra lesz,addig bőven van időm.

„Oké. C.”

-Na végre,hogy megtaláltalak-szuszogott mellettem Cady.-Elmegyünk most vásárolni??
-Öhm,nem hoztam magammal,de találkozzunk a kávézónknál tízkor oké??
-Aha,akkor ott-mosolygott Cady.
Negyedóra alatt sikerül hazaérnem.
Bekapcsoltam a tévét és elpakoltam a szobámban.
Átpakoltam a fontosabb dolgaim egy válltáskába és elindultam a kávézóba.
Cady már ott ült az egyik kinti széken.
-Azt hittem már nem is jössz-sóhajtott.-Arra gondoltunk páran,hogy kimehetnénk mi a Hyde parkhoz őrködni,hátha találkozunk Kellannal.
-Hát..én ma nem tudok menni,tudod anyánk kell segítenem délután.
-Jaj,ne már.Egy csomóan szétszóródunk Londonban.
-Majd meglátom még,de menjünk vásárolni.
-Oksi.
Cady,mint valami őrült úgy járkált a boltok között.
Egy idő után már követni sem bírtam,így lemaradtam rendesen.
Kaptam az alkalmon és írtam Kellanak.

„Szia, lehet,hogy valami nyugodtabb helyen kéne találkoznunk.Tudják,hogy itt vagy. C.”

„Gyere háromra a parkhoz,majd megoldjuk. K.”

Vettem egy új nadrágot magamnak és két pólót,meg egy fekete pulcsit is.
Megcsörgettem Cadyt,hogy merre van.
-Hűű..olyan sok szép dolgot találtam.Vettél magadnak cipőt??
-Öhm..nem.
-Akkor gyere.Ez az utolsó bolt,de kell neked valami magassarkú is.
Tényleg nagyon sok szép cipő volt,de mindenképp feketét akarok,majd meg is láttam a kiválasztottamat,amit rögtön megvettem.
Beültünk egy kávézóba,majd délben elköszöntem Cadytól és hazasiettem a szerzeményeimmel.
Kipakoltam mindent a szekrényembe és lezuhanyoztam.
Megmostam a hajam és beszárítottam göndörre,majd bekentem magam testápolóval.
Egy szál fehérneműben álltam a szekrényem előtt,most nem hívhatom fel Cadyt,hogy mit vegyek fel.
Végül egy fekete csőnadrág és egy rózsaszín lenge póló mellett döntöttem.
Szandál vagy sportcipő??
-Megjöttem-üvöltött Eric.
Na,majd ő segít.
Felkaptam a fekete tornacipőm és a szintén fekete sarumat.
Meg is találtam bátyámat a kanapén ülve az egyik haverjával.
-Sziasztok.Eric-ugrottam elé.-Melyik legyen??
-Hova mész??-húzogatta a szemöldökét.
-Egy sráccal találkozom.
-Ohh..az én pici húgom-hülyéskedett.
-Naaa...David szerinted??
-Ohh...téged ismerve tornacipő,de ha egy srác,akkor az-mutatott a sarura.
-De jobb,ha önmagadat adod-vágta rá Eric.
-Hát,köszi...sokat segítettek-sóhajtottam és felszaladtam a szobámba.
Vagy negyedórát néztem a két pár cipőt és a tornacipőm mellett döntöttem.
Már két óra volt,hamar elment az idő.
Lent üvöltött a tévé,meccset néztek a fiúk.
Felkaptam a kicsi fekete válltáskámat és mindent elraktam.
Fél háromkor leszaladtam a lépcsőn.
-Anyának mond meg,hogy későn jövök.
-Dzseki??
-Ah,Eric...eltudom dönteni,hogy fázok-e vagy nem!
-Akkor meg cső-kiabáltak.
-Sziasztok.
Eltettem a kulcsot és elindultam a Hyde park felé.
Már nem voltam messze,mikor sms-em jött.

„A marha nagy tömegben találsz.:) K.”

Áh...nem akarom,tömeg fóbiám lesz vagy mi,de majd kibírom.

„Oké,de ígérd meg,hogy hamar lelépünk onnan. C.”

„Na,csak nem szobára akarsz menni?? K. :)”

Először mikor elolvastam teljesen ledöbbentem,remélem nem hiszi ezt...majd leesett,hogy csak hülyült.
Na,majd kap még ezért.
Már láttam a szökőkút mellett álló,tényleg nagy tömeget.
Megvártam míg kezdenek fogyni,majd befurakodtam a tömegbe.
Elővettem a füzetem és kitéptem egy lapot.
-Kérhetek egy autogrammot.
-Ühüm-nem nézett fel csak lefirkantotta a nevét.
Előkapartam a telefonom és a háta mögé álltam.

„Nézz a hátad mögé:) C.”

Hallottam a telefonja pittyegését,majd rögtön megfordult,talán egy picit közelebb is került a kelleténél.
A levegő meghűlt és minden csaj síri csendben bámult minket.
-Megyünk-suttogta a fülembe,amitől végig futott rajtam a hideg,jó értelemben.
Csak bólogatni tudta,megfogta a kezem és kivezetett a tömegből.
-Az akciód miatt holnap a címlapon leszünk-komorodott el Kellan az autóban.
-Mi van??Most én tehetek róla??-kerekedtek ki a szemeim.
-Nem,dehogyis.Csak hülyéskedtem,de tényleg ne lepődj meg,ha meglátod magad a holnapi újságban.
-Majd meg próbálok-mosolyogtam rá.-Láttad már Londont??
-Hát..amikor megjöttünk valami idegenvezető megmutatta a várost,de jobban örülnék,ha te körbevezetnél.
-Oké.
-Legalább lesz mit mondanom otthon.Na,merre menjünk??
-Nem tudom.
-Oh..nekem már meg van,csendes hely.
-Oké.
Fél óra kocsikázás után megállt egy erdő előtt.
-Öh..te most...velem..oda akarsz bemenni??-nyeltem egy nagyot.
-Na,gyere.Nem csinálunk semmi olyat.
-Nem is arra gondoltam-húztam a szám-de én...Kellan ott sötét van!!
-Na,nem mondod??-nevetett.-Na,gyere.Majd fogom a kezed.
-Neem!!
Kinyitotta a felőlem lévő ajtót és kiemelt az ülésből.
-Mit csinálsz??-sipítoztam.
-Beviszlek-mosolygott és dobott egyet rajtam,ijedtemben belekapaszkodtam a nyakába,amin csak jót röhögött.
-Ne nevess ki-ütöttem meg a mellkasát.
-Oké.
-De azért letehetnél,nem vagyok olyan könnyű.
-Elbírlak.
Pár percet csendben tettünk meg vagyis csak ő,majd végre lábra állított.
-Remek,most már jól is érzem magam.
-Azért valld be jó volt nézni a seggem.
-Hülye-ütöttem mellkason.
-Na szép,megütsz??-jelent meg az arcán a csibészes mosoly.
-Ühüm-bólogattam,majd futásnak is eredtem,de nem jutottam sokáig,mert Kellan elkapta a derekam és eldőltünk a fűben.
Sikerült úgy igazítania minket,hogy alulra kerüljön és én teljesen rajta feküdtem.
A hajam az arcába lógott,amit kisöpört és egyre jobban közeledett.
Tudom,hogy nem ismerjük annyira egymást,de mégsem éreztem rossz dolognak.
Éreztem az ajkait az enyémen és vad táncot jártunk,rettentő jó érzés volt,mintha ezer éve ezt vártam volna,de levegő hiány miatt elszakadtunk egymástól.
Még mindig rajta feküdtem,de most már örökké így maradnák vele.
Csak néztük egymást és élveztem ezt a pillanatot,most már tudtam,hogy nekem Ő kell.

2011. május 15., vasárnap

Meghoztam az első fejezetet:)
Örülnék,ha írnátok pár szót,hogy hogy tetszik a történetem.
Na,de nem húzom az időt:P
Nyomás olvasni.
Puszi:Lena













Már megint futhatok haza,Brie Los Angelesbe utazik,most.
Mikor két hete megmondta,azt hittem fejbe rúgom.
Hiányozni fog,sietésemnek köszönhetően nekicsapódtam valakinek.
-Jól vagy??-segített fel.
-Persze,jól vagyok,de most sietnem kell.
-Oké,nekem is,Szia-és már el is tűnt a sarkon.
A telefonja ott hevert a földön.
Egy fekete blackberry,felkaptam és a zsebembe mélyesztettem.
Még épp időben értem haza,apa Brie bőröndjeit tuszkolt a kocsiba.
Odakiabáltam apának és berontottam a lakásba,majdnem fellökve Ericet.
-Lökött-üvöltött utánam.
Anyát és Briet megtaláltam a nappaliban ölelkezve és én is odabújtam melléjük.
Anya megeresztett pár könnycseppet és elköszöntünk Brietől,megkért minket,hogy ne kísérjük ki a reptérre,mert csak nehezebb lenne neki a búcsúzás,így csak apa viszi ki.
Még utoljára megöleltem,majd kilépett az ajtón és eltűnt apával együtt.
Eric jól kiosztotta anyát,hogy minek sír,így nekilátott a vacsinak.
Felszaladtam a szobámba és nekiálltam a tanulásnak,nem volt sok házi,csak két feladat matekból,amit igen hamar sikerült megcsinálnom.
Három hét és vége a sulinak,még jó,hogy nem állok semmiből kétesre,nem hiányozna most egy felelés sem.
Már készítettem elő a holnapi könyveimet mikor megcsörrent a mobil a zsebemben,már el is felejtettem ebben a felhajtásban.
Most mit csináljak??
Felvegyem??
Úrrá lett rajtam a kíváncsiság,így beleszóltam.
-Haló,kivel beszélek??
-A telefon tulajdonosával.Vissza tudnád adni??
-Öhm..persze,igen.
-Most ráérsz??
-Aha,negyedóra múlva a Hyde parknál??
-Oké-és kinyomta a telefont,hát nem valami kedves egyéniség.
Anyának beadtam,hogy elmegyek sétálni,nem kell tudnia,hogy egy fiúval találkozom,a végén még kombinálna itt nekem.
Sikerült elvarázsolnom a tornacipőm,így csak öt percem volt,hogy odaérjek.
Futni nem akartam,mert nem izzadtan akarok odaállítani,így csak szaporábban lépkedtem.
Megláttam az egyik padon ülve és a cipőjét bámulta,észre se vette,hogy odaléptem mellé.
-Szia-átnyújtottam neki a telefont,ami gyorsan a zsebébe dugott.
-Szia,köszi-jelent meg az arcán egy apró mosoly,hát ez nem igaz,ilyen cukin,hogy lehet mosolyogni??-Ugye nem adtad meg senkinek a számomat??
-Mi....??Nem,nem dehogyis.
-Ohh..oké,tudod mások kapnának az alkalmon és ez a privát telefonom,nem lenne jó,ha kitudódna pár személyes dolog a telefonomból.De ezért cserébe kérhetsz valamit-mosolygott.
-Hát..nem is tudom.
Most mit kérjek tőle,ez annyira ciki helyzet így.
-Tök mindegy úgysem találkozunk többet-ez hangosan csúszott ki a számon.
-Ezen segíthetünk-nevetett.
-Aha-nem igazán tudtam,hogy mit mondjak-de a nevedet sem tudom.
-Én sem a tiédet-terelt.
-Camille,de csak Cami.
-Kellan-mosolygott.
Még beszélgettünk egy darabig,majd elkérte a telefon számomat és én is az övét.
-Haza kísérjelek??
Egy kicsit besötétedett,de nem vészes.
-Nem,nem kell köszi.
-Oké.Szia.
-Szia.
Kicsit gyorsabbra kapcsoltam,mert nem full sötétben akarok hazamenni,és hűvösebb is lett.
Nem akarok még így májusban egy náthát elkapni.
Alig léptem be az ajtón,máris megcsörrent a mobilom.

Szia épségben hazaértél?? K.”

Muszáj volt ezen mosolyognom,hogy így aggódik értem.
-Na mi van,elgurult a dili bogyó??-sétált el mellette Eric.
-Nincs akkora mázlid-ütöttem a vállába.
-Kár-kiabált vissza a nappaliból.
Beköszöntem anyának és felszaladtam a szobámba.

„Igen,haza értem és még élek.C.”

Felkapcsoltam a szobámba a lámpát és a székemen lévő ruhákat elraktam a szekrényembe.

„Ennek igazán örülök,láthatlak még?? K.”

Mi??Látni akar??
Ez most nagyon ledöbbentett,hisz ő egy színész,én meg egy senki...hozzá képest.

„Nem tudom,Kellan én hozzád képest egy senki vagyok... C.”

Elküldtem neki,de meg is bántam.
Eric nyitott be és szólt,hogy vacsora van.
A telefonomat ledobtam az ágyra és lesiettem a konyhába.
-Apa??
-El kellett mennie a céghez,valami gáz van-tömte a fejét bátyám.
-Ohh..
Mindig ez van.
Apa sosem ér rá,már arra sem emlékszem mikor volt együtt az egész család...
Lassan meg sem ismerem,csak aludni jár haza,de akkor mikor én suliba vagyok.
Este dolgozik,reggel mikor haza ér használhatatlan,olyan,mintha csak anya nevelne minket,de biztos neki sem könnyű.
Belapátoltam a vacsorát és segítettem anyának elmosogatni,majd elmentem lezuhanyozni.
Holnap még suli,semmi kedvem a péntekhez...
Megmostam a hajam a kedvenc kókusz illatú samponommal és jó szárazra töröltem.
Felkaptam a pizsimet és kibattyogtam a fürdőből.
-Na végre...-sóhajtott Eric és beszabadult a fürdőbe.
Lementem egy pohár vízért a konyhába,majd az órára pillantva felsiettem a szobámba,mert kezdődött a kedvenc filmem.
Megnéztem a telefonom,de nem volt SMS.
Hát ezt remekül elintéztem.
Nem volt kedvem már semmihez,kilöktem a tévét és a fejemre húztam a takarót.
Annyira egy hülye vagyok...ő találkozni akar velem én meg simán elzavarom,lehet,hogy valami gebasz van nálam a pasi téren.