Na,itt a 2. fejezet is végre :)
Remélem megint kapok pár kommentet és csöpögni kötelező:D
És a vége miatt remélem nem öl meg senki:)
Puszi:Lena
És nagyon-nagyon jó olvasást:D
Reggel drága bátyám ébresztésére keltem fel,elhúzta a függönyt és ott vigyorgott az ágyam végén.
Épp elértem a lábammal és jól oldalba rúgtam.
-Gyűlöllek Eric.
-Az jó,legalább érzel irántam valamit.
-Na marha gyorsan húzzál innen ki-dobtam a fejéhez egy párnát,ami rögtön vissza is repült.
Kiválasztottam magamnak egy elviselhető ruhaszettet,majd elvonultam a fürdőbe.
Felöltöztem,megcsináltam a hajam és magamra fújtam egy kis parfümöt.
Jó kislány révén beágyaztam és átnéztem,hogy mindent bepakoltam e.
Lent a konyhában Eric tömte megint a fejét,anya nem volt már sehol.
Lenyúltam bátyám tányérjáról egy szendvicset és én is nekiálltam reggelizni.
-Tolvaj-nyújtotta ki a nyelvét rám.
-Csak segítek elpusztítani és nehogy meghízz annyira.
Mikor végeztünk felkaptam a cipőm és Eric bezárta a lakást.
Már kiléptem volna a kapun,mikor a kezembe dobta bátyám a házkulcsot.
-Később jövök haza,ha lehet ne ölesd meg magad-rám kacsintott és elindult a sulijába.
Útközben vettem magamnak innivalót,mert azt a konyhapulton hagytam.
A suli előtt megláttam barátnőmet Cadyt.
-Szia.Hallottad a nagy hírt??Kellan Lutz itt van Londonban.
-Ohh..az tök jó..-valahogy nem tudtam ennek örülni.
Megcsörrent a mobilom,sms érkezett.
„Nekem ez nem számít,szóval hol találkozunk??:) K.”
-Ki az??-mosolygott Cady.
-Csak Eric.
-Ja,oks.Bent megvárlak.
„Látom nem adod fel.Nekem mindegy. C.”
Lehalkítottam a telefonom és bementem a terembe.
Kipakoltam a matek felszerelésem és próbáltam koncentrálni.
Már csak öt perc volt vissza az órából,mikor megszólalt z iskola rádió.
-Figyelem 11.osztály-ezek mi vagyunk.-A többi órátok ma elmarad.-szólalt meg az igazgató.
Nekünk sem kellett több,rögtön elpakoltunk és kirohantunk a suli udvarra.
Kihalásztam a táskámból a telefont.
„Délután három,Hyde park?? K.”
Kilenc óra lesz,addig bőven van időm.
„Oké. C.”
-Na végre,hogy megtaláltalak-szuszogott mellettem Cady.-Elmegyünk most vásárolni??
-Öhm,nem hoztam magammal,de találkozzunk a kávézónknál tízkor oké??
-Aha,akkor ott-mosolygott Cady.
Negyedóra alatt sikerül hazaérnem.
Bekapcsoltam a tévét és elpakoltam a szobámban.
Átpakoltam a fontosabb dolgaim egy válltáskába és elindultam a kávézóba.
Cady már ott ült az egyik kinti széken.
-Azt hittem már nem is jössz-sóhajtott.-Arra gondoltunk páran,hogy kimehetnénk mi a Hyde parkhoz őrködni,hátha találkozunk Kellannal.
-Hát..én ma nem tudok menni,tudod anyánk kell segítenem délután.
-Jaj,ne már.Egy csomóan szétszóródunk Londonban.
-Majd meglátom még,de menjünk vásárolni.
-Oksi.
Cady,mint valami őrült úgy járkált a boltok között.
Egy idő után már követni sem bírtam,így lemaradtam rendesen.
Kaptam az alkalmon és írtam Kellanak.
„Szia, lehet,hogy valami nyugodtabb helyen kéne találkoznunk.Tudják,hogy itt vagy. C.”
„Gyere háromra a parkhoz,majd megoldjuk. K.”
Vettem egy új nadrágot magamnak és két pólót,meg egy fekete pulcsit is.
Megcsörgettem Cadyt,hogy merre van.
-Hűű..olyan sok szép dolgot találtam.Vettél magadnak cipőt??
-Öhm..nem.
-Akkor gyere.Ez az utolsó bolt,de kell neked valami magassarkú is.
Tényleg nagyon sok szép cipő volt,de mindenképp feketét akarok,majd meg is láttam a kiválasztottamat,amit rögtön megvettem.
Beültünk egy kávézóba,majd délben elköszöntem Cadytól és hazasiettem a szerzeményeimmel.
Kipakoltam mindent a szekrényembe és lezuhanyoztam.
Megmostam a hajam és beszárítottam göndörre,majd bekentem magam testápolóval.
Egy szál fehérneműben álltam a szekrényem előtt,most nem hívhatom fel Cadyt,hogy mit vegyek fel.
Végül egy fekete csőnadrág és egy rózsaszín lenge póló mellett döntöttem.
Szandál vagy sportcipő??
-Megjöttem-üvöltött Eric.
Na,majd ő segít.
Felkaptam a fekete tornacipőm és a szintén fekete sarumat.
Meg is találtam bátyámat a kanapén ülve az egyik haverjával.
-Sziasztok.Eric-ugrottam elé.-Melyik legyen??
-Hova mész??-húzogatta a szemöldökét.
-Egy sráccal találkozom.
-Ohh..az én pici húgom-hülyéskedett.
-Naaa...David szerinted??
-Ohh...téged ismerve tornacipő,de ha egy srác,akkor az-mutatott a sarura.
-De jobb,ha önmagadat adod-vágta rá Eric.
-Hát,köszi...sokat segítettek-sóhajtottam és felszaladtam a szobámba.
Vagy negyedórát néztem a két pár cipőt és a tornacipőm mellett döntöttem.
Már két óra volt,hamar elment az idő.
Lent üvöltött a tévé,meccset néztek a fiúk.
Felkaptam a kicsi fekete válltáskámat és mindent elraktam.
Fél háromkor leszaladtam a lépcsőn.
-Anyának mond meg,hogy későn jövök.
-Dzseki??
-Ah,Eric...eltudom dönteni,hogy fázok-e vagy nem!
-Akkor meg cső-kiabáltak.
-Sziasztok.
Eltettem a kulcsot és elindultam a Hyde park felé.
Már nem voltam messze,mikor sms-em jött.
„A marha nagy tömegben találsz.:) K.”
Áh...nem akarom,tömeg fóbiám lesz vagy mi,de majd kibírom.
„Oké,de ígérd meg,hogy hamar lelépünk onnan. C.”
„Na,csak nem szobára akarsz menni?? K. :)”
Először mikor elolvastam teljesen ledöbbentem,remélem nem hiszi ezt...majd leesett,hogy csak hülyült.
Na,majd kap még ezért.
Már láttam a szökőkút mellett álló,tényleg nagy tömeget.
Megvártam míg kezdenek fogyni,majd befurakodtam a tömegbe.
Elővettem a füzetem és kitéptem egy lapot.
-Kérhetek egy autogrammot.
-Ühüm-nem nézett fel csak lefirkantotta a nevét.
Előkapartam a telefonom és a háta mögé álltam.
„Nézz a hátad mögé:) C.”
Hallottam a telefonja pittyegését,majd rögtön megfordult,talán egy picit közelebb is került a kelleténél.
A levegő meghűlt és minden csaj síri csendben bámult minket.
-Megyünk-suttogta a fülembe,amitől végig futott rajtam a hideg,jó értelemben.
Csak bólogatni tudta,megfogta a kezem és kivezetett a tömegből.
-Az akciód miatt holnap a címlapon leszünk-komorodott el Kellan az autóban.
-Mi van??Most én tehetek róla??-kerekedtek ki a szemeim.
-Nem,dehogyis.Csak hülyéskedtem,de tényleg ne lepődj meg,ha meglátod magad a holnapi újságban.
-Majd meg próbálok-mosolyogtam rá.-Láttad már Londont??
-Hát..amikor megjöttünk valami idegenvezető megmutatta a várost,de jobban örülnék,ha te körbevezetnél.
-Oké.
-Legalább lesz mit mondanom otthon.Na,merre menjünk??
-Nem tudom.
-Oh..nekem már meg van,csendes hely.
-Oké.
Fél óra kocsikázás után megállt egy erdő előtt.
-Öh..te most...velem..oda akarsz bemenni??-nyeltem egy nagyot.
-Na,gyere.Nem csinálunk semmi olyat.
-Nem is arra gondoltam-húztam a szám-de én...Kellan ott sötét van!!
-Na,nem mondod??-nevetett.-Na,gyere.Majd fogom a kezed.
-Neem!!
Kinyitotta a felőlem lévő ajtót és kiemelt az ülésből.
-Mit csinálsz??-sipítoztam.
-Beviszlek-mosolygott és dobott egyet rajtam,ijedtemben belekapaszkodtam a nyakába,amin csak jót röhögött.
-Ne nevess ki-ütöttem meg a mellkasát.
-Oké.
-De azért letehetnél,nem vagyok olyan könnyű.
-Elbírlak.
Pár percet csendben tettünk meg vagyis csak ő,majd végre lábra állított.
-Remek,most már jól is érzem magam.
-Azért valld be jó volt nézni a seggem.
-Hülye-ütöttem mellkason.
-Na szép,megütsz??-jelent meg az arcán a csibészes mosoly.
-Ühüm-bólogattam,majd futásnak is eredtem,de nem jutottam sokáig,mert Kellan elkapta a derekam és eldőltünk a fűben.
Sikerült úgy igazítania minket,hogy alulra kerüljön és én teljesen rajta feküdtem.
A hajam az arcába lógott,amit kisöpört és egyre jobban közeledett.
Tudom,hogy nem ismerjük annyira egymást,de mégsem éreztem rossz dolognak.
Éreztem az ajkait az enyémen és vad táncot jártunk,rettentő jó érzés volt,mintha ezer éve ezt vártam volna,de levegő hiány miatt elszakadtunk egymástól.
Még mindig rajta feküdtem,de most már örökké így maradnák vele.
Csak néztük egymást és élveztem ezt a pillanatot,most már tudtam,hogy nekem Ő kell.
