Meghoztam a két fejezetet végre:)
Lehet utálni és szeretni és a végére!
Bells gyógyulj meg:))
Na,de nem húzom az időt,jó olvasást!
Puszi: Lena
u.i.:Komizni lehet:D és a képért Köszönet Bellsnek<3<3
A szatyorban találtak után kissé ledöbbentem,ruháról volt szó nem pedig ilyen csipkebigyókról.Talán Ashley kicsit előre szaladt a mi kapcsolatunkkal.
A kis emlegetett szamár hatalmas léptekkel szelte át a szobát és leült mellém az ágyra.
-Haragszol-vetette be a kiskutya szemeket.
-Nem-nevettem fel-csak...nem tudom...szóval én-sóhajtottam,nem tudtam,hogy mondjam ezt el neki.
-Nem vagy biztos benne mit akarsz igaz??-mosolygott rám.
-Pontosan,tudom,hogy szeret Kellan,de fogalmam sincs mit csináljak,de sokáig mégsem húzhatom,ő is csak pasiból van.
-Hidd el ha szeret,már pedig szeret,akkor tud rád várni és biztos ő is megérti.Eddig nem adta semmi jelét,hogy...??
-Nem,még ő állított le-ráztam a fejem.
-Na,akkor meg minek búslakodni.Majd ennek is eljön az ideje,ezen ne rágódj,mert nincs semmi értelme.Kellan szeret és az a lényeg,hogy te is őt-nevetett,majd az én szekrényembe süllyesztette a „ruhákat”,majd rám mosolygott és kilépett a szobából beengedve a Macimat,aki rögötn leültem mellém és az ölébe húzott.
-Miért vagy szomorú?-simogatta az arcomat.
-Nem vagyok az-füllentettem-csak fáradt vagyok és álmos-tettem egy mű ásítást.
-Na,ezen segíthetünk-kúszott feljebb az ágyban magával cipelve és magunkra rántotta a takarót.
A fejemet a mellkasára döntöttem és ,így hamar elnyomott az álom.
Nem csoda egy ilyen puha,kellemes párnán és erősen magához szorított,ami nagyon-nagyon jól esett.
Reggel arra ébredtem,hogy Kellan keze a takaró alá csúszott és a combomat simogatta.
Még élveztem egy ideig simogatását csukott szemmel,mikor valaki betörte az ajtót.
-Kellan a kezd húzd ki onnan-hallottam meg Ashley hangját.-Cami te elfogsz késni a suliból-rángatta le rólam a takarót,amibe görcsösen kapaszkodtam.
-Ashley-morogta Kellan és kiszállt az ágyból.
-Én nem megyek innen sehova-nyomtam a fejemre a párnát.
Hallottam Kellan kuncogását,majd valaki leöntött egy pohár vízzel.
-Ashley-nyafogtam és nagy nehezen felültem az ágyban.
Kellan mosolyogva dőlt neki az ajtónak,de mikor meglátta,hogy nézek rá inkább összehúzta magát.
-Haragszok rád,nem védtél meg tőle-mutattam a szekrényben matató Ashleyre.-Utállak titeketek!-vágtam be a durcit.
-Az jó,legalább hamarabb elindulsz a suliba-dobott a fejemre Ash egy zöld pólót.
-Köszi-morogtam és kikerestem egy fekete nadrágot a szekrényből.
Becammogtam a fürdőbe és próbáltam összehozni valami türhetőt magamból kisebb-nagyobb sikerrel,mert a hajam teljesen káosz volt,így feladva a küzdelmet felkötöttem egy copfba.
Kellan a szobában rángatta magára a nadrágot,mikor el akartam menni mellette.
-Most nem fogsz hozzám szólni??-kapta el a derekam és a fülembe sutogott,a hideg kirázott,de jó értelemben.
Nem,nekem most ezt nem szabad,haragszom rá!
Bólintottam egyet és kiléptem a szobából,de hallottam még a sóhaját,vissza akartam menni hozzá,de túl makacs vagyok én ehhez.
A nappaliban Kris és Rob tanulmányozták egymás száját,így elment a kedvem,hogy leüljek melléjük.
A konyhában Nikki és Jackson beszélgettek,mikor megláttak mindketten rám mosolyogtak.
-Látom nem jól indul a napod-mosolygott rám megértően Nikki.
-Hát nem nagyon,egyesek nem hagyják aludni az embert-pillantottam a konyhába lépő Ashleyre.
-Egyszer akkor is meg fogod köszönni nekem-nevetett.
-Melyik dimenzióban élsz??Majd,ha piros hó esik.Én még aludni akarok-hajtottam le a fejem a konyhapultra.
-Na,mi van??-hallottam meg Taylor hangját és fogadni mertem volna,hogy mosolyog.-olyan a fejed mint a madárfészeknek-röhögött miközben a hütőben matatott.
-Köszi,ezt minden nő szívesen hallja-sóhajtottam és elindultam a cipőmért,de nem volt sehol.-Ez nem igaaaaz-dőltem el az előszobában a földön.
-Mi az??-nevetett Rob és átlépett,hogy elérje a kabátját.
-Nem találom a cipőmet-nyöszörögtem.
-Itt van az egyik-dobta a fekete tornacipőm felém Kris.
-A másik a fürdőben volt-lépett ki Jackson tiszta fogkrémesen és hülye fejet vágva.
-Köszönöm-rángattam magamra a most nagyon szűkösnek tűnő cipőt.-Pfff..éhes vagyok-léptem a konyhába és leszedtem Kellan tányérjáról egy szendvicset.
-Hééé...az az enyém-beleharaptam a sajtos szendvicsbe-volt-sóhajtva tette hozzá.
-Nem láttam rajta a neved-mosolyogtam és egy puszit nyomtam az arcára.
-Elvigyelek??-húzott az ölébe és beleharapott az ÉN szendvicsembe.
-Nem kell,szeretek sétálni.
-Biztos vagy benne Camille?-nézett rám nagy szemekkel Jackson.
-Igen,miért??
-Te tudod,de a címlapon vagy Kellannal és nem biztonságos egyedül..-rázta a fejét.
-Igaza van Jaynek,nem csak jó emberek vannak-tette hozzá Taylor.
-Oké,én ezt értem,de most fogadjak magam mellé két testőrt??
-Jó ötlet-puszilt bele a nyakamba Kellan.
-Mi van??Most te is ellenem vagy??Áhh..nem kell félteni-kaptam fel a táskám.
-Nem vagyunk ellened,de a fiúknak igaza van,mi csak féltünk-próbált visszatartani Ashley.
-Nem érdekel,hagyjatok békén-vakartam le magamról Ash kezeit és kiléptem az ajtón.
Hallottam,hogy kiabálják a nevemet,de nem érdekelt,most jól jött,hogy több évig futottam,így ha valamelyikük utánam is jött nem ért el.
Nem kell engem ennyire félteni,lassan betöltöm a 18-at és tudok magamra vigyázni,lassan...
Rég volt otthon és két hét múlva leszek 18.
Csoda,ha anya egyáltalán még megismer.
Tizenöt perc alatt beértem a suliba,de semmi kedvem nem volt.
Pár százan összesúgtak a hátam mögött és a lányok nagy része megvetően néztek rám,mintha nem Kellanhoz való lennék.
-Nocsak,nocsak...hol a herceged??-lökött meg a vállával Nina,eddig sem kedveltem,de most főleg nem.
Nem szóltam hozzá csak mentem tovább,de újra belém kötött.
-Na mi van??Elvitte a cica nyelved vagy már rögtön dobott is,mert nem vagy jó az ágyban??
-Mi lenne ha békén hagynál?-megijedtem a saját hangomtól,ami alig volt.
Most fog hiányozni egy megfázás április végén.
-Mondom én,hogy dobott Kellan-nevetett fel,persze mindenki körbe állt minket és senki nem szólt semmit.
-Nina,már megint nem bírsz magaddal??-törte át a tömeget Cady és mellém állt.
-Na,megjött a másik-sóhajtott színpadiasan.
-Gyere menjünk-súgta a fülembe Cady és megfogta a vállam,nem sok kellett,hogy Nina és a többiek előtt sírjam el magam.
Ez a reggeli vita sem tett jót,de még Ninának is belém kellett kötnie.
-Minden rendben van?-kérdezte,de rögtön eleredtek a könnyeim.-Jaj,inkább ne mond.Kellannal összevesztettek reggel?-simogatta a hátam.
-I...igen-szipogtam és megtöröltem az arcom a zsepiben.
-Jobb,ha szólok Kellannak,hogy jöjjön érted.
-Nee...én tényleg jól vagyok....vagyis leszek,de neki kérlek ne szólj.
-Rendben,de jobb lenne,ha ezen a héten már nem jönnél suliba,a leckét majd együtt megoldjuk.Ninát meg leállítom.
-Köszi-öleltem meg legjobb barátnőm.
-Nincs mit,akkor kinek szóljak?
-Ashl...ne inkább szólok Ericnek-erőltettem az arcomra egy mosolyt.
-Biztos??-bólintottam-Oké,nekem most órára kell mennem,de szünetben felhívlak,hogy mi van.Szia-ölelt meg és eltűnt.
Megmostam az arcom a mosdóban és felhívtam Ericet,míg rá vártam szóltam az osztályfőnöknek,hogy nem érzem jól magam és elmegyek orvoshoz.
A lépcsőn haladtam lefele mikor beleütköztem bátyámba.
-Na végre,téged kereslek már tíz perce-emelte fel a fejem-Kinyírom azt a köcsögöt-szorította össze az öklét.
-Cady volt igaz??
-Igen,írt egy SMS-t,de egyszer fussak össze vele-dühöngött.
-Oké,nem lehetne inkább,hogy elinduljunk?Fáj a fejem-sóhajtottam és Ericnek dőltem.
-Kocsival jöttem elmenjünk egy gyógyszertárba?
-Nem,nem kell van otthon bogyó,de hogy jöttél kocsival??
-Anya otthon van és a jogsim lassan két hete meg van már-lengette meg előttem.
-Gratulálok,de erről miért nem szóltál nekünk??
-Csak te nem tudtad eddig-sóhajtott-keveset voltál mostanában otthon.
Bűntudatom volt,mert szinte kiléptem a családom életéből...
Negyedóra alatt hazaértünk és az ajtóban anya fogadott aggódó kifejezéssel.
-Jaj,szörnyen nézel ki.Olyan sovány vagy...nem hiszem el,hogy Kellan ilyen felelőtlen-rázta a fejét.
-Anya,ő nem tehet róla,hogy sovány vagyok és eddig is ilyen voltam-sóhajtva dőltem el a kanapén.
-Az előbb hívott telefonon-látszott anyán,hogy nagyon mérges és Eric is,de nem tudom miért,nem ők vesztek vele össze,de most már nekem sincs kedvem rosszba lenni vele,én most őt akarom.
-Igen??Mit mondtál neki??-jött ki rajtam a hiszti.
-Semmit,tudtommal iskolába voltál akkor.Biztos odament vagy mit motyogott.
-Miii???Anya te nem állítotad meg??-sipákoltam-Simán széttépik ott,ha egyedül megy.Fel kell hívnom-matattam a telefonomért és rögtön tárcsáztam a számát.
Már kinyomtam volna mikor végre felvette.
-Mond,hogy nem mentél az iskolába.
-Nem,de miért??Jól vagy??Cady írt egy SMS-t,hogy rosszul voltál.
-Jól vagyok,ide jössz??
-Két perc és ott vagyok.Szeretlek.
-Én is.
Anya készített teát nekem és a bogyókat is be kellett vennem,majd Eric visszament a sulijába,miattam lógott el,még egy ok a bűntudathoz.
Kopogtak és anya elindult volna ajtót nyitni,de felpattantama székről és rohantam az ajtóhoz,hogy végre beengedjem szerelemem.
-Végre-ugrottam a nyakába és ösztönösen fogott meg.-Hiányoztál és ne haragudj a reggeli elrohanásom miatt-fúrtam aza rcom a nyakába és közben belépett az ajtóból.
-Nem haragszom butus-puszilta meg az arcom és lerakott a földre.
-Kellan örülök,hogy észhez tértetek-mosolygott ránk anya-Most megyek,te pedig vigyázol a lányomra-mutatott a nagy Macimra,aki bólintott és maga mellé húzott.-Sziasztok-kiabált vissza anya,majd csukódott az ajtó.
-Cady honnan tudja a telefonszámod??-simogattam a kissé borostás arcát.
-Nem tudom,de most jól jött.Már be akartam menni utánad,valami Nináról is írt.
-Ohh....tényleg??Meglepődtem volna,ha nem mondja el neked.Sosem bírja elviselni,ha valakinek jó,Nina már csak ilyen,de ne beszéljünk erről.
-Rendben,nem kéne ágyba bújnod??
-Jaj,ne kezd,hogy rosszul nézek ki-nyomtam az arcomra a párnát.
-Nekem mindenhogy szép vagy-nevetett-de nem szeretném,ha beteg lennél.
-De nekem nagyon jó itt-helyezkedtem el az ölében.
-Nem baj-nyúlt a térdhajlatomhoz és az emeltre sétált velem ahol az ágyba rakott és indult volna ki.
-Neee...-kaptam el a karját,hogy közelebb legyen és ne menjen el.
-Csak teáért megyek le,meg bezárom az ajtót-nevetett.
-Ahj..oké-temettem el az arcom a párnáim közé és magamra húztam a takarót.
_________________________________________________________
Mire Kellan visszaért már nagyon félálomban voltam.
Megittam az epres teát,amit még anya csinált és megvártam míg Kellan bemászik mellém és a fejem a mellkasára hajtottam,így ért el az édes álom.
Mikor újra felébredtem nagyon sötét volt,megkerestem a telefonom,ami fél tizenegyet mutatott.
Kellan keze a derekamon volt,így lassan levettem rólam és elindultam lefele egy pohár vízért,a lépcsőnél jártam mikor kinyílt az ajtó és egy sötét alak lépett be.
Rögtön ugrottam és felkapcsoltam a villanyt,majd megláttam a kissé kotyagos bátyámat,aki alig bírt megálni a lábán.
-Hát te meg??Ilyenkor minek vagy lent??
-Én is örülök neked,minek vagy részeg??
-Közöd??Olyan szép az élet így-nevetett fel.-Képzeld hazafelé láttam egy icipici ennyire pici nyúlat-mutatta a kezével,hogy mekkora volt az a nyúl.
-Remek,egy nyulat Londonban.Kicsit sem vagy részeg.
-Én részeg??Na,ne röhögtess már,látod??-próbált egyenesen megállni-Marha egyenesen állok,mint a Sztálin-szobor-dőlt el a kanapéra.
-Már ledöntötték-sóhajtottam fel és egy pohár vizet legurítottam.
-Komoly??Mikor??És nekem miért nem szóltak??Szegény Sztálin...rendes faszi volt pedig,biztos haverok lettünk volna.Ki volt az a köcsög aki ledöntötte a szobrát??-pattant fel a kanapéról,de rögtön vissza is dőlt.
-Istenem segíts rajtam-csaptam a homlokomra és megfogtam drága bátyám kezét.-Na,segíts már kicsit.Nagyon nehéz vagy-küszködtem vele a lépcsőn felfele.
-Igaz...úgy érzem magam,mintha repülnék-nevetett fel és majd összecsuklottam alatta.
-Akkor repülj már fel a lépcső tetejére.
-Kérése számomra parancs-tárta szét a karját és elkezdett csapkodni,mint egy szerencsétlen madár.
Nagy nehezen betámolyogtam vele a fürdőbe és a víz alá nyomtam a fejét.
-Holnap olyan leszel,mint a mosott szar-löktem az ágyába.
Visszabattyogtam az ágyamba és elfészkeltem magam Kellan mellett.
-Merre jártál??-hallottam meg kicsit morcos hangját.
-Felébresztettelek??
-Igen,mikor itt hagytál-konyult le a szája.amin felnevettem.-Kinevetsz??-jelent meg az arcán egy kaján vigyor.
-Jaj,nekem-kuncogtam fel.
-Bizony.Most véged van-gördült rám és a fejem mellé tette a két kezét amin megtámaszkodott.
Felnyújtozkodtam hozzá,így elértem a száját és megcsókoltam.
-Nem úszod meg ennyivel-feküdt rám és megéreztem derekamon a kezeit,amin természetesen felnevettem mert csikis vagyok.
-Kellan!!Kinyomod belőlem a szuszt is-nyökögtem,mert nem volt valami könnyű.
-Igen??-nevetett és egy puszit nyomott a számra,majd visszafeküdt mellém.-Lent voltál??
-Igen,Eric rendesen berúgott,őt cibáltam fel.-furán nézett rám,min felnevettem.-ne,nézz már így.Ő is szokott részeg lenni,csak nem sűrűn..
-Okéé..-nevetett és behunyta a szemét.
Legközelebb reggel ébredtünk fel,de Kellan már nem volt mellettem.
Egyből elment a kedvem,hogy vasárnap van és tanulnom kell,ha holnap nem akarok megbukni történelemből.
Lecsoszogtam a konyhába ahol anya és Kellan beszélgettek és apa is akkor lépett be az ajtón.
-Jó reggelt.
Fura volt,hogy apa is itt van velünk,lassan megszoktam,hogy soha nincs itthon.
-Bátyád már hazaért??-kérdezte apa már a reggelizés közben.
-Itthon van-Kellannal összenéztünk és anya már indult is felkelteni.-Hagyjad majd én szólok neki-mosolyogtam anyára,ezért még fizetni fog Eric.
Kopogás nélkül léptem be a szobájába és csodás módon már felöltözve ült az ágyon.
-Mond,hogy nem vagy nagyon másnaspos-sóhajtottam és leültem mellé.
-Jól vagyok.
-Akkor elmondod miért rúgtál be?
-Nem!-állt fel és elindult lefele.
Fogadni mernék,hogy lány van a dolgok hátterében,de ha nem,akkor nem.
Együtt megreggeliztünk majd Kellannak mennie kellett egy fotózásra.
-Eric,Camille gyertek a nappaliba-kiabált apa.
A nagy kanapén ült apa és anya.
-Mi az??-mosolyogtam rájuk,de minkdettejüknek szomorú volt az arca.
-Apátok és én úgy döntöttünk,hogy elválunk.
-Hogy mii??Ezt nem tehetitek,hisz szeretitek egymást-gyűltek könnyek a szemembe,Eric rögtön megölelt.
-Kislányom,régen szerettük egymást,de már nem tudunk együtt élni,ha itthon vagyok akkor is csak veszekedünk-sóhajtott apa.
-És..és akkor most apa te elköltözöl??-töröltem le a könnyeim,meg kell rétenem,hisz nem vagyok már ovis...
-Nem.
-Akkor??-néztem anyára,ha apa nem megy el,akkor nekünk kell.
-Mi költözünk el kicsim,apátoknak így könnyebb,nekem a szerződésem a munkahelyemen ebben a hónapban lejár.
-Persze,neki könnyebb-puffogtam.
-Ne szemtelenkedj-szólt rám apa,nem nagyon érdekelt,hogy mit mondott...
-És hova költözünk?Egyáltalán Brittany tudja?
-Igen..vele már ezt megbeszéltük.Ha ti is beleegyeztek akkor Los Angelesbe költöznénk.
-Felőlem mehetünk-szólalt meg először Eric.
-Miért pont Los Angeles?
-Mert ott van a nővéred és Kellan is ott él,neked is sokkal egyszerűbb lenne,nem mellesleg a bátyád is előbb találna valami tánc iskolát.Szóval??
